Többet, magasabbra és gyorsabban!

Hol van már az önvizsgálatba merülő válság utáni gondolkodás, amikor minden magára valamit is adó cég honlapjára és zászlójára tűzte a „fenntartható fejlődés” jelszavát? Amikor beláttuk, hogy a teljesítmények korlátok nélküli növelése csak a következő krízisig tarthat? Most fellendülést érzünk és a célkitűzésekben ismét megjelennek a voluntarista és a mennyiségek növelésére irányuló elvárások, kiegészítve a szoros időbeli elérés követelményével. Sokszor hallom, ma már nem a nagyobb falja fel a kisebbet, hanem a gyorsabb a lassút.
Ésszerű növekedés, digitalizáció és gyorsaság váltja fel a régi jelszavakat, de a vállalati életben ehhez ugyanúgy az emberre van szükség, mint korábban. Csak másféle emberre. Olyanra, akit talán nehezebb megtalálni, megtartani és fejleszteni. A közösségi médián való egyéni és vállalati kommunikáció, a globális összekötöttség és az azonnali reakciók igénye megkerülhetetlenné vált. Hol vannak már azok a boldog idők, amikor a lelkiismeretes vezető péntek esti utolsó túlórája után lehajtotta a számítógépe fedelét és hétfő reggelig boldogan élvezte a hétvégét a családjával, hiszen az ez után érkező üzeneteket – ha egyáltalán voltak ilyenek – ráért hétfőn reggel elolvasni.
Az egymást gyorsan követő változások igazi lídereket követelnek. Olyanokat, akik a munkatársakra már nem mint erőforrásra, hanem mint partnerre tekintenek, akik a közösen kitűzött cél érdekében mozgósítják a képességeiket, a tehetségüket és a kompetenciáikat. A munkatársak motivációja már nem magától értetődő és a dolgozókra nem lehet, mint munkahelytől függő erőforrásokra támaszkodni. A vezetésben talán sosem volt még ilyen fontos a példakép funkció, amely képessé tesz a munkatársak megnyerésére, a velük való együtt haladásra és szükség esetén a támogatásra. Mindeközben szem előtt tartva az adatokra és tényekre alapuló cselekvést. Lídernek lenni felelősség.
Egy közelmúltban készült németországi tanulmány minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a főnök hangulata termelőerőként működik. A negatív érzelmeket ugyanúgy megérzik és átveszik a körülötte lévők, mint a jókedvet. Márpedig a rossz hangulatú munkatársak teljesítménye bizonyítottan csökken. Vagyis a vezető kisugárzása multiplikálódik. A 21. század sikeres líderének biztosan rendelkeznie kell egy újfajta kreativitással, amely lényéből sugározza, hogy a munkatársai hozzá hasonlóan a jövő részesei is! Ösztönzi az új, atípusos megoldásokat, így csapata változó körülmények között is képes lesz elérni a célokat.
Missziójává válik, hogy nem menedzsel, hanem inkább mentorál és támogat, szolgáltatói attitűddel áll a munkatársaihoz, az értékeit nem csak kinyilvánítja, hanem meg is éli, kommunikációja inspiráló és a véleményét hitelesen képviseli. Felvállalja a nehéz helyzeteket és világosan kommunikálja az IGEN-t és a NEM-et. Elfogadja azt is, ha más hibázik és a hibákat a vevőreklamációkhoz hasonlóan kezeli. Vagyis aktívan meghallgat és folyamatosan keresi a tanulságokat, beépítve azokat a jövő folyamataiba. Jótékony hatással van a csapatra, a belső hangulatra, ha a másság és az eltérő vélemények kifejezésre jutnak és integrálódnak. A dolgozóknak érezniük kell, hogy nézeteikkel és véleményükkel ők is egyenjogú résztvevőként tagozódnak bele az adott közösségbe. Ha élvezik a vezető támogatását, a csoportot alkotó egyének könnyebben vállalnak felelősséget magukért, vagyis megteremtődik a nyitott, mindenki számára elfogadható, kiegyensúlyozott vállalati kultúra.
Az üzleti élet tele van hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Ezek feldolgozása, az akadályok, a lemaradások kezelése és a folyamatos változásokhoz való konstruktív alkalmazkodás is olyan feladat, amelyhez a munkatársak a vezető példájára tekintenek.
Persze, nehéz a fentieket mind maradék nélkül elsajátítani. Ám a róluk való gondolkodás máris az első lépés a líderré válás útján.

Lipcsei András képe

Kérjük, mondja el a véleményét