A dezinformáció kora

A dezinformáció kora

Alternatív tények, avagy valami Amerika

Ki, mi, hol, mit, mikor. Ezt 30-40 éve minden hírszerkesztő fejébe verték. Mármint azt, hogy egy hírnek lehetőleg az első mondatban tartalmaznia kell ezeket az információkat. Ez volt az információ kora. Mára viszont elértünk a dezinformáció korához, amikor a fenti kérdésekre csak igen körülményesen adható pontos válasz vagy éppen az ellenkezője a cél.

Mindaz, ami az Egyesült Államokban, Donald Trump megválasztása előtt és óta történik, ehhez az új korszakhoz, a dezinformáció korához tartozik. Néhány évtized múlva persze könnyebb helyzetben lesznek az elemzők, valamelyest tisztul majd a kép, de most hatalmas ködgépek dolgoznak azon, hogy semmi se legyen áttekinthető, és közben nagy vagyonok cserélhessenek gazdát.

Jelenleg a Trump féle kommunikáció azt sugallja, hogy szegény amerikaiak áldozatok, a kínaiaktól a liberális sajtóig, a német autógyártóktól a mexikóiakig, a muzulmán bevándorlóktól a környezetvédőkig mindenki őket sanyargatja. kizsákmányolja. Tények vagy alternatív tények?

Donald Trump tanácsadója volt az, aki bedobta a köztudatba az alternatív tény fogalmát, és ez a kifejezés szép karriert futott be, a tanácsadó ugyanis azzal próbálta mentegetni Trump szóvivőjét, hogy az nem valótlanságot állított, csak "alternatív tényeket" mutatott be.
Én konzervatív szemléletű vagyok, maradnék az évtizedekkel ezelőtt tanultaknál, vagyis ki, mi, hol, mit, mikor.

Tehát, január 23-án az új amerikai elnök erősen kezdett: közölte, hogy az USA kilép a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból (TPP=Trans-Pacific Partnership). Trump szerint ez nagyszerű hír minden amerikai dolgozó ember számára. Nos, az amerikai farmerek számára ez nem egyértelmű, mert a porcelánboltban mászkáló elefánthoz hasonlítják a valószínűleg általuk is megválasztott elnököt.

Az Amerikai Szójabab termelők Szövetsége (ASA) így nyilatkozott a TPP visszavonása miatt: "Az egyezmény nagy ígéret volt számunkra, hosszú évekre kulcsfontossággal bírt. Nagyon csalódottak vagyunk a visszavonás miatt." A Nemzeti Marhatenyésztők Szövetsége (NCA) így reagált: „Különösen aggasztó, hogy a kormányzat ezeket az intézkedéseket lehetséges alternatíva nélkül hozza meg, ami kompenzálhatná azt az óriási veszteséget, amely a szarvasmarha tenyésztőket éri a TPP vagy a NAFTA nélkül." (Nafta=North American Free Trade Agreement) Nos, a jelek szerint Trump úgy döntött ebben az ügyben, hogy a döntéséhez semmilyen hatástanulmányt nem készíttetett. Az már csak hab a tortán, hogy az amerikai farmerek többsége fehér férfi, akik döntő hányadban Trumpra szavaztak.

Csak zárójelben: a TPP-megállapodás életbe lépésének feltétele volt, hogy minden résztvevő ratifikálja, vagy két évvel az aláírás utánig legalább az aláírók együttes hazai össztermékének (GDP) 85 százalékát adó országok emeljék be saját jogrendjükbe. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nélkül nem jöhet létre a szabadkereskedelmi övezet, bár az ausztrál miniszterelnöknek volt egy olyan ötlete, hogy akkor hívják meg Kínát az USA helyett. A dolog szépsége, hogy eredetileg Kína ellen hozták volna létre a megállapodást.

Donald Trump rá két napra aláírta két olajvezeték építésének gyorsításáról szóló rendeletet, aztán az elsődleges fontosságúnak ítélt infrastrukturális beruházások (autóutak, hidak, repülőterek) tervezésének megindításáról szóló rendelkezést, és persze a mexikói határon építendő falról is rendelkezett. Az olajvezeték miatt a dakota indiánok tiltakoznak.

Három nap telt el, és jött a következő elnöki rendelet, amely szerint négy hónapra felfüggesztik minden menekült beutazását az Egyesült Államokba. Az intézkedés ezen felül átmenetileg megtiltotta a Szíriából érkezők beutazását, valamint nem kaphatnak vízumot három hónapig hat, főként muzulmán országból érkezők, ezek: Irán, Irak, Líbia, Szomália, Szudán és Jemen. Donald Trump azt mondta, hogy ezek az intézkedések segítenek megvédeni Amerikát a terrortámadásoktól. Erről az intézkedésről nekem egy tavalyi Netflix sorozat jutott eszembe, a Designated survivor, a Kijelölt túlélő. Ott is egy Donald az elnök, Donald Sutherland játssza a szerepet, és azért, hogy megtarthassa pozícióját, hasonló lépésre szánja el magát, beutazási tilalmat rendel el a muszlimokra. Nem árulom el, hogyan végződik a dolog, ez az alternatív tények világába tartozik…

Nos, a Cato Intézet összegyűjtötte, hogy mely országokból érkeztek azok a terroristák, akik az elmúlt 15 évben merényletet követtek el az Egyesült Államokban. Szaúd-Arábia, Pakisztán, Egyiptom, Kuba és Horvátország állampolgárai közül került ki a legtöbb Amerika-ellenes merénylő. Ezeket az országokat azonban nem érintette Donald Trump rendelete, amelyet egy szövetségi bíró hatályon kívül helyezett, majd a bíróság is megerősítette ezt a döntést.

A beutazási tilalmat olyan cégek vezetői ítélték el, mint az eBay, a Yahoo, a Tesla (Elon Musk), az Apple (Tim Cook), a Netflix (Reed Hastings), a Facebook (Mark Zuckerberg), az Airbnb (Brian Chesky), a Microsoft (Sundar Pichai), az Uber (Travis Kalanick) vagy a Google (Szergej Brin). Mark Zuckerberg azt írta a Facebookon, hogy ha 20 éve ilyen tilalom érvényben lett volna, felesége, Priscilla nem léphetett volna be az országba. Szóval Peter Thielt leszámítva Trumpnak sikerült magára haragítania szinte a komplett amerikai technológiai ipart.

Csaknem 100 cég állt össze a beutazási tilalom ellen, perre készülnek, de nem csak ők. San Francisco városa is perelni akar, mert Trump az egyik első elnöki rendeletében kilátásba helyezte a szövetségi támogatás megvonását azon városoktól, amelyek menedéket nyújtanak illegális bevándorlóknak. A keresetet a kaliforniai város polgármestere, Ed Lee és államügyésze, Dennis Herrera nyújtotta be. Szerintük a rendelet sérti az amerikai alkotmány 10. kiegészítését, amelynek alapján a szövetségi kormány számára nem rögzített hatáskörökkel az egyes államok rendelkeznek.

A tőzsde viszont nagyon is kedveli az új amerikai elnököt, főleg azt az ígéretet, hogy hamarosan új és vonzó adócsomagot tesz le az asztalra, olyat, amely kedvez az amerikai vállalatoknak és akkor ott van a tervezett ezermilliárd dolláros beruházási program. Ez utóbbi Christine Lagarde, a Valutaalap főigazgatója szerint is valószínűleg nagy lendületet ad az amerikai gazdaság növekedésének, ez pedig erősebb dollárt és magasabb kamatokat jelent. A Fitch hitelminősítő ügynökség viszont bírálta az új amerikai kormányt, mert szerinte kockázatot jelent a nemzetközi kereskedelemre és a világ kormányainak hitelképességére nézve. A Fitch szerint az Egyesült Államok kiszámíthatósága csökkent a Trump-kormány „agresszív hangneme” miatt, és mert felmerült, hogy „hirtelen, váratlan váltások lesznek az amerikai politikában”.

Nos, váltás kétségtelenül van, főleg Oroszország irányába. Hogy ez miért következett be, arról finoman szólva megoszlanak a vélemények. Van olyan nézet, hogy Trump tanácsadói körében kell keresni az okokat, Steve Bannon, aki bekerült a Nemzetbiztonsági Tanácsba, egyenesen leninistának vallja magát…

Két évvel ezelőtt egy interjúban mondta, hogy. „Leninista vagyok… Lenin, el akarta pusztítani az államot, és ez az én célom is. Azt akarom, hogy minden összedőljön, és pusztuljon a mostani elit.” Banon igazította hozzá a lenini stratégiát a Tea Party populista céljaihoz, és a megsemmisítendő célcsoportban a republikánus és a demokrata párt csakúgy benne volt, mint a hagyományos konzervatív sajtó. (Megvan a maga bája annak, hogy 100 évvel Trockij és Lenin győzelme után az amerikai elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója leninistának vallotta magát…)*

A másik, szélsőségesnek is mondható nézet szerint Putyin zsarolja Trumpot, olyan kompromittáló képekkel, anyagokkal, amelyek révén sarokba szorította a jelenlegi elnököt. Egy volt brit titkos ügynök készített egy dossziét az ügyről, róla nevezték el Steele-dossziénak. Ebben a szex-ügyek mellett szerepel egy olyan információ is, amely szerint Putyin közvetítőkön keresztül odaígérte Trumpnak az orosz állami olajtársaság 19 százalékát, ha feloldja az Oroszország elleni szankciókat.

Ez még tavaly júliusban történt, majd megvolt az amerikai elnökválasztás novemberben, Trump győzött és decemberben egy ismeretlen vevő vásárolta meg az orosz állami olajtársaság 19,5 százalékát, csaknem annyit, amennyit a Steele papír szerint Putyin ígért a szankciók eltörléséért. ( A fél százalék a közvetítői jutalék.)
Hogy ebből mi az igazság, tartok tőle, hogy csak később, sokkal később derül ki, a dezinformáció korában nem egyszerű eligazodni. Az viszont tény, hogy az az orosz tábornok, aki kapcsolatot tartott az angol ügynökkel, meghalt a saját autójában. Állítólag szívinfarktust kapott. Az angol ügynök pedig eltűnt, családostul. De ez már-már egy kalandfilm vásznára kívánkozik.

A tényekhez tartozik, hogy február közepén villámgyorsan lemondott Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója, Michael Flynn nyugalmazott tábornok. Kiderült, hogy decemberben, amikor még nem volt hivatalban, telefonon beszélt a washingtoni orosz nagykövettel és ígéretet tett a Moszkva elleni újabb szankciók eltörlésére. Ezeket Obama vezette be annak hírére, hogy orosz hackerek befolyásolták az amerikai elnökválasztás kimenetelét. A hackerek beavatkozását most már Trump sem tagadja, de azt igen, hogy az befolyásolta volna a végeredményt.

Az már csak egészen vad konteó és a képzelet különös játéka, ha esetleg összefüggést vélünk felfedezni a telefonbeszélgetés és az ismeretlen vevőnek eladott orosz állami olajcég ügye között… Flynn amúgy maga volt a megtestesült oroszbarátság, 2015-ben, amikor már tartott az amerikai elnökválasztási kampány, elment Moszkvába, az állami orosz tv jubileumi ünnepségére és ott Putyin mellett kapott helyet.

Az amerikai-orosz kapcsolatok alakulásának érdekes fejleménye a Firtas-ügy. Az ukrán oligarcha, aki állítólag Putyin üzleteiben is érintett volt, 3 éven át Bécsben várta, hogy kiadják-e az Egyesült Államoknak. Február közepén egy fellebbviteli bíróság a kiadatás mellett döntött, és ha az FBI megkezdi Firtas kihallgatását, akkor igen érdekes dolgok kerülhetnek napvilágra, mert Firtas, aki Magyarországon is komoly üzleteket bonyolított az energiaszektorban, kapcsolatban állt azzal Szemjon Mogiljeviccsel, aki ott van az amerikaiak által leginkább keresett bűnözők között.
És a hab Trump tortáján: Henry Kissinger. A 93 éves külpolitikai legenda egykor a klasszikus európai diplomáciára akarta megtanítani az amerikai elitet, mára viszont a világgal akarja megértetni Trump „egyedülálló” amerikai stílusát. Ami a két embert összekapcsolja, az érdekes módon Putyin, mert amíg Trump az erőt csodálja, Kissinger a ravasz reálpolitikust. Kissinger szerint Putyin a legjobb megoldás Oroszországnak. Az már egy egészen érdekes csavar, hogy csaknem 50 éve Kissinger kötött szövetséget Kínával a Szovjetunió ellen, most a jelek szerint arra hajlik, hogy Trump Oroszországgal fogjon össze Kínával szemben.

Az alternatív tényekhez tartozik, hogy Trump állítólag újra akarja számoltatni az export és az import számait, mert úgy véli, hogy az eddigi metódus nem tükrözte megfelelően azt, milyen hatalmas mértékben árasztotta el Kína, Mexikó és Németország áruival az Egyesült Államokat. Így például eddig importként számolták a Mexikóból behozott autókat, amelyeket aztán tovább vittek Kanadába és így exporttételként is szerepeltek. Ennek véget akar vetni Trump, aki egyúttal újra akarja számoltatni a munkanélkülieket is, mert úgy véli, hogy több mint 40 millió amerikainak nincs munkája. Nos, ez úgy igaz, hogy ezek az emberek diákok, gyermeküket otthonnevelő szülők, háztartásbelek, nyugdíjasok, a saját vagyonukból élők. Becslések szerint nem 40, hanem mintegy 4 millió azoknak a száma, akik munkát keresnének, de nem találnak.

A németek nem kis bizalmatlansággal figyelik mindazt, ami az óceán túlsó partján történik. Vegyesek az érzelmek, hiszen német nagyvállalatok nem kis összegekkel támogatták Trump kampányát, viszont éppen a német autók váltak célponttá az elnök számára. A volt bajor miniszterelnök, Stoiber, aki maga is a konzervatív oldal jeles képviselője, óva intett a protekcionista gazdaságpolitika bevezetésétől és egy vámháborútól.

A Die Zeit úgy összegzi a fejleményeket, hogy ami az Egyesült Államokban zajlik, nem más, mint a régi elit gazdagodási programja, saját maga számára. Ami a bajokat illeti, írja a lap, senki nem kényszerítette az Egyesült Államokat, hogy két billió dollárt költsön egy értelmetlen iraki háborúra, miközben szétesik az amerikai infrastruktúra. Arra sem kényszerítették az amerikai kormányzatokat, hogy 40 év alatt felezzék meg a legmagasabb adókulcsokat, vagy hogy elszabadítsák a Wall Streetet, amely előidézte az elmúlt évtizedek legnagyobb válságát.

Az viszont igaz, hogy miközben húsz év alatt csaknem megduplázódott az amerikai gazdaság teljesítménye, ennek eredményeiből túl kevesen részesedtek, de most sem látszik, hogy egy nagy adócsökkentés hogyan kedvez az elmúlt évtizedek veszteseinek.

A közgazdászok befolyása visszaszorulni látszik, a politika benyomul a gazdaságba, az irónia pedig az a történetben, hogy egy vállalkozó testesíti meg a politikai irányítás visszatérését.

László József

Lábjegyzet
*Daily Beast, in an August 22, 2016 article reported that Bannon had said this, in 2014, at his home:
“I’m a Leninist,” Bannon proudly proclaimed. Shocked, the writer asked Bannon what he meant. “Lenin,” he answered, “wanted to destroy the state, and that’s my goal too. I want to bring everything crashing down, and destroy all of today’s establishment.” Bannon was employing Lenin’s strategy for Tea Party populist goals. He included in that group the Republican and Democratic Parties, as well as the traditional conservative press.”

László József képe

Kérjük, mondja el a véleményét