Professzor, tájszólással
Papírforma szerint a faipari mérnökségig vezetett volna Dobák Miklós pályája – s ez is szép karrier lett volna ¬– , az életben viszont a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, intézetigazgatója lett, s a vállalati menedzsment egyik legjobb hazai szakértője.
A történelemversenyen fordult meg Dobák Miklós sorsa. Az országos 2. helyezéssel felfigyeltek rá, s azt javasolták a szülőknek, az általános iskola után vigyék az ország egyik legjobb gimnáziumába, a budapesti Fazekasba. Pedig akkor már megvolt a helye a jászberényi Lehel gimnáziumban. Az sem lett volna rossz… Igen ám, de a szülők nagy álma volt, hogy gyerekeik többre vigyék, mint ők, így a háztartásbeli édesanyja felutazott a fővárosba, hogy elérje: fiát vegyék fel a Fazekasba. Nem volt könnyű, sok tehetséges, jóravaló gyerek van vidéken. Az igazgató szeme azonban akkor felcsillant, amikor a tanulmányi verseny eredményéről hallott. Lett szállás is, a Kulich Gyula kollégiumban, ahol a tehetséges munkás-paraszt gyerekeket helyezték el a fővárosban.
Ezután már csak azzal kellett törődni, hogy a gyerek rendes ruhában jöjjön a fővárosba. Zakót kapott, új nadrágot, s még meg is nyiratkozott. Minden megvolt hát a jó kezdéshez… Ez azonban kissé félresikerült. A budapesti gimnazisták akkor már farmerben jártak, a hosszú haj volt a divat, így az öltönyös, rövid hajú, erős tájszólással beszélő Jászfényszaruról érkező új osztálytárs igencsak csodabogárnak tűnt körükben. „Nem volt ez kellemetlen, nem közösítettek ki, de éreztem, furcsán néznek rám, nem tudnak igazán mit kezdeni velem”. Minden csoda 3 napig tart, a kezdeti kínlódás után - ma már ezt sem érzi annak – Dobák Miklós alkalmazkodott: sokat tanult s egyre jobban ment minden, s a tájszólástól is próbált megszabadulni. „Ma éppen fordított a helyzet: szeretném visszaszerezni a jászsági kiejtést” – mondja a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének igazgatója, s tanszékvezetője. Azt elismeri, nagy ugrás volt az életében a budapesti középiskola, ám azt nem érzi úgy, hogy mélyről jött volna. Más környezetből, mint amiben akkor a budapesti középosztály élt, messze a fővárosi szellemi központtól, de az övé is inspiráló, szeretetteljes volt. Az viszont tény, nehéz volt az apjának elmagyaráznia, mi is az a közgazdaságtan, amit a fiú az erdészeti egyetem helyett választott.
A családban ugyanis már hagyomány volt, hogy faipari vonalon dolgoztak a férfiak. A dédnagyapa ács volt, a nagyapa épületasztalos, az apa már műbútor-asztalos, a fiúnak, azaz neki egy faipari mérnöki diploma dukált volna. „Az anyám legnagyobb problémája az volt, hogy ő nem tudott tanulni, mert korán dolgoznia kellett. Így minden energiájával arra figyelt, hogy én és nővérem tanulhassunk. Vigyük többre, mint ő.” Ez a családi késztetés jól sikerült: matekversenyek, történelemversenyek állandó résztvevője volt Dobák Miklós, vagyis megtanulta: teljesítménnyel kell kitűnnie. A Kulich Gyula korábban NÉKOSZ( Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) kollégium volt, a szigorú szabályok átöröklődtek. Ám ha valaki jól tanult, egyre nagyobb szabadsághoz jutott. Kimenőben is, s egy idő után a Szabó Ervin könyvtárba mehettek tanulni. „Nyolcan-tízen voltunk egy szobában, volt szilencium, amikor tanulni kellett, de a Szabó Ervin könyvtár egészen más volt. Ott megérintett a könyvek közelsége, a szabad polcokról egyre többször vettem le társadalompolitikai műveket.”
Innen vezetett az út a közgazdasági egyetemre, a vállalatmodellező szakra, majd a szakkollégiumba is, ahol ismét egy nagyon inspiratív közegbe került. „Három alapelv határozta meg a működését: a teljesítmény, a kritikai szellem, s a mobilitás. Mi gyakran mondtunk egymás között: lehet, hogy a pesti fiúk többet tudnak a kultúráról, a divatos közgazdasági tanokról, de nekünk vannak meg azok a kompetenciáink, amelyekkel egy lakatlan szigeten is megélnénk.”
Dobák Miklós a szakkollégium mindhárom alapelvét fontosnak tartja ma is, ám úgy látja, a mobilitással baj van. „egy felmérés szerint az egyetemeken jó, ha öt százalék a munkás-paraszt gyerekek aránya. Bár tudom, hogy a „munkás-paraszt” nehezen értelmezhető kategória… Ezért örülök, hogy több fiatal – köztük a lányom- elmegy az elmaradott térségekbe, s ott próbálja felkészíteni a jó képességű diákokat az érettségire. Külső segítség nélkül nehéz a jobb egyetemekre bejutni, ahol 460 pont körül van a felvételi ponthatár.”
Dobák Miklós felfelé ívelő pályára került, amikor felajánlották: maradjon bent az egyetemen, azaz válassza a tudományos munkát. Onnan jutott el több országba tanulni, s az egyetemi teljesítmény alapján kérték fel a professzor urat, legyen a MOL igazgatósági tagja. Ez 18 évig tartott. Arra is büszke, hogy az egyik legismertebb kontrolling cég, az IFUA alapító tagja, partnere lett. Ez utóbbiról pár éve mondott le, merthogy 55 éves korban ez így szokás. „FB-elnök maradtam, tehát az elméleti munka mellett az üzletek gyakorlati világát is ismerem”. Nemrégiben megalakították a Magyar Vállalat- és Menedzsmenttörténeti Társaságot, elnökként most ez az egyik favorizált feladata. „Könyvet írok még, a régieket rendezem, és sokat fogok unokázni. Eljött ennek is az ideje.”
Dobák Miklós (59)
• a közgazdaságtudományok kandidátusa, diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Népgazdasági tervező-elemző szakán, vállalati modellező szakágazaton szerezte. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára, s a Vezetési és Szervezési Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanára. Nős, két gyermekkel
