„Nem hiszek a fülemnek! Meg akarsz vezetni vagy tényleg reálisnak tartod azt a számot, amit mondasz?” – kérdezett vissza döbbenten egy műgyűjtő ismerősöm egy fiatal képzőművész által közölt ár hallatán. Az ifjú alkotó végzős volt a képzőművészeti egyetemen, az alkotása árát több százezer, közel egy millió forintban határozta meg.
Mi mennyi? Avagy mitől értékes egy „értékes” festmény? Mennyibe kerül egy műalkotás? Milyen szempontok alapján határozhatjuk meg az árát? Ez az összeg mennyiben árulkodik a műalkotás valódi értékéről? Ezek és hasonló kérdések foglakoztatják folyamatosan a képzőművészeti piac szereplőit és persze, leginkább a vásárlót, legyen tapasztalt műgyűjtő vagy a művészet irányába az első bizonytalan lépéseket tevő érdeklődő.
„Egy árucikk értéke nem annak igazi természetétől, hanem az emberek véleményétől függ, még akkor is, ha ez a vélemény teljességgel téves” –, írta már évszázadokkal ezelőtt egy spanyol jogtudós. „Ez egy értékes festmény” – halljuk időnként egy-egy műtárgyra vonatkoztatva a megállapítást. De vajon tudjuk-e ilyenkor, hogy ez mire is vonatkozik pontosan? Vajon hányféleképpen lehet „értékes” egy festmény, illetve bármilyen műtárgy? Nyilván sokakban merül fel ez a kérdés, különösen olyankor, amikor a sajtóhírekben az árverések sokmilliós forint, euro vagy dollár leütéseiről hallanak, vagyis amikor bizonyos műtárgyak „értéke” esetenként szó szerint is „vagyonokban” ölt testet.
„A jó üzlet a legnagyobb művészet”
Maguk a művészek is gyakran cinikusan nyilatkoznak meg: „A jó üzlet a legnagyobb művészet” – jelentette ki Andy Warhol, világhírű kortárs művész. De már a 19. században egy osztrák festő is hasonló hangnemben jelentette ki, hogy „én csak kétféle képet ismerek: eladottat, és el nem adottat. S legjobban szeretem azokat a képeket, amelyek el vannak adva. Ez az én esztétikám.”
Általában véve a szó szoros értelmében vett műtárgyakat az emberek nem azért birtokolják, hogy azokat valamilyen praktikus célra alkalmazzák, hanem hogy gyönyörködjenek bennük, azaz ezeket nem használati, hanem élvezeti-esztétikai értékük miatt vásárolják.
„Nemcsak a kívülállók, hanem olykor a szakmabeliek számára is nehezen megfogható, mi határozza meg egy műtárgy értékét, vagy azt, hogy a több ezer tehetséges művész közül melyikből lesz drágán megfizetett márka. A művészeti karrier egyfajta összeesküvés eredménye” – írta egy tekintélyes német gazdasági hetilap szerzője. Nemzetközi szinten száznál nem több véleményformálóból álló hatalmi network dönti el, mi történik a milliárdos forgalmú globális műtárgypiacon, ahol 18 ezer galéria, 22 ezer múzeum, kiállítási intézmény, köz- és magángyűjtemény, 1500 aukciós ház és körülbelül 500 vásár van jelen. Nem tudni, név szerint ki ez a száz. Befolyásos, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező kereskedők, aukcionálók, gyűjtők, tanácsadók jöhetnek szóba” – állítja egy, a világ művészeti piacát elemző cikkében Varga Marina
„Azt mondják, hogy egy mai művész ismertségében és megítélésében a marketing jelentősebb szerepet játszik, mint maguk a művek. Galériások, kurátorok, kritikusok mind-mind azon munkálkodnak, hogy napjaink műalkotásai között megmondják nekünk: mi a művészet, és mi nem. (...) Az ilyen típusú befolyásolás nyilván a múltban sem volt ismeretlen, de kvázi ipari méreteket csak az utóbbi évtizedekben öltött” – állítja a jelenségről Juhász Sándor szakújságíró
Aukciók örvénylő hangulata
Gyakran egy jól felépített szakmai „csapat” dolgozik azon, hogy kellően „megcsináljon” egy művészt, akinek aztán a munkáit egyre magasabb áron tudja értékesíteni „Ha egy művész a megfelelő helyen kerül bele a művészeti rendszerbe, akkor van esélye arra, hogy sikeres legyen…” – állítja egy ismert műgyűjtő. Elsősorban azonban az árveréseket tekinthetjük azoknak az alkalmaknak, amelyek nyilvánosságra kerülő leütési áraikkal befolyásolhatják a műtárgyak mindenkori éppen aktuális piaci értékét. A galériás sokszor hosszasan kapacitálja a tétova gyűjtőt, akit viszont könnyedén magával sodor az aukciók örvénylő hangulata. Főleg ha nagy pénzek forognak.
Márpedig szakértők szerint általános szabály alapján egy műalkotás akkor tekinthető megtérülő befektetésnek, ha a vételárnál negyven százalékkal többért sikerül túladni rajta. Ez az arány nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy árverező házak a leütési ár bizonyos százalékát elkérik a vásárlótól. Akkor érdemes befektetési céllal műtárgyat vásárolni, ha valaki nagyon ért hozzá, vagy szakértő támogatja. E nélkül aligha fogja megérteni az olyan, a sajtóban időről időre fel-felröppenő műkereskedelmi híreket, mint hogy pl. a magyar művészeti index – kizárólag az aukciókon elért adatokat alapul véve – hány százalékkal haladta meg a rekordot rekordra halmozó BUX indexet…
Igaznak tekinthetjük Ébli Gábor művészettörténész véleményét: „Bármilyen értékelést is nyerjenek a műpiac pozitívumai, illetve visszásságai, a rendszerváltás óta az egyik vitathatatlan társadalmi sikertörténet a műgyűjtés újjászületése. Míg műtárgyak adásvétele a szocializmus idején egy szűk közösség ügye maradt, azóta a piac méretében megsokszorozódott és egészen új társadalmi rétegek figyelmét irányította a művészet felé. Sokan közülük tisztán szenvedélyből gyűjtenek, sokan azonban pénzt akarnak keresni a megvásárolt – főleg kortárs alkotóktól származó – művek árának emelkedéséből.”
Salvator Mundi, a legdrágább
A világ eddigi legdrágább műtárgyáért 450.312.500 dollárt fizettek ki 2017 novemberében egy árverésen – ez magyar pénzre átszámolva kereken 119 milliárd 462 millió forint. A szóban forgó festmény a Leonardo Da Vincinek tulajdonított Salvator Mundi (A világ megváltója). A képről most szakemberek azt állítják, hogy nem Leonardo műve, hanem csupán az ő műhelyének egyik tanítványa festette – írta a Daily Mail. Matthew Landrus oxfordi kutató azt is tudni véli, hogy az a bizonyos tanítvány Bernardino Luini volt, a 16. századi itáliai reneszánsz kiváló képviselője, tehát a kép azért ebben az esetben is komoly értéket képvisel. Az ár, amelyen a festmény elkelt, csaknem hatszorosa Magyarország teljes egyéves műtárgy-kereskedelmi forgalmának, és kereken négyszázszor több, mint amennyit idehaza eddig a legdrágább műalkotásért valaha kifizettek. És ha ugyanezt az összehasonlítást az élő művészek munkáinak legmagasabb árai között is megtesszük, a különbség ott már több mint nyolcszázszoros.
Mibe érdemes invesztálni a kortárs műtárgypiacon, hogyan hozzunk jó döntéseket? A műgyűjtés folyamata egyfajta személyes edukáció, melynek során a gyűjtő a művészeti közeg részévé válik. Tudni, megtanulni, hogy mit vásároljunk, nagy kihívás, ugyanakkor nagyon kifizetődő és motiváló.
Hogyan határozható meg végül is a műalkotás ára? Létezik ugyan egy mechanikus eljárás, melynek értelmében az adott kép árát nagyságának megfelelően határozzák meg. (A kép két oldalméretének összeadásával, majd egy változóval való megszorzásával határozható meg így az ár.) Ezt a módszert még mindig sokan követik itthon és külföldön is, hiszen nagy előnye, hogy ezzel az eljárással dekódolható, az adott művész hol tart önmagához képest. A szorzó szám ugyanis mindig az egyénhez mért: a galériás elsőként belehelyezi az alkotót egy adott árkategóriába, a többiekhez képest pozícionálja, majd ez a szorzó a művész teljesítményének függvényében változik az idők során. Ennek az értéknek a meghatározásánál figyelembe vesznek olyan tényezőket, mint a mű egyediségét – megismételhetetlenségét, a stílus újszerűségét, a kompozíció harmóniáját. Fontos tényező, hogy az ábrázolt téma hogyan illeszkedik a kor szellemiségébe. Ezt igazolja például, hogy jelenleg viszonylag alacsony árakon kelnek el a tájképábrázolások, a szakrális képek vagy a paraszti témájú alkotások. Így történhetett, hogy a közel múltban Szőnyi István egy jelentős, nagyobb méretű festménye, melyen egy tehén is látható, az egyik nagy árverezőház aukcióján licit nélkül, kikiáltási áron kelt el!
Az egyedi szorzót befolyásolja még, ha egy jelentős kiállításon bemutatják a művész alkotását, ha egy fontos személy/galéria megveszi a képét, ha meghívják egy fontos művészeti fesztiválra, akkor értelemszerűen nő a művész presztízse és képeinek értéke is. Többen úgy gondolják, hogy ez a számítás azért nem vesztette érvényét, mert a szubjektív (szorzó) és az objektív (méret) elem egyszerre jelen van benne. Viszont bizonyos esetekben ez az árképzés nem érvényes, hiszen a konstruktivista, absztrakt, monokróm képekre, valamint a szobrokra, installációkra, konceptuális alkotásokra nem alkalmazható.
Boldogságot is vesznek
Az idősebb művészek alkotásainak árai alakulásánál komoly problémák jelentkezhetnek. A fiatal művészek esetében az árak folyamatosan emelkednek a hazai és külföldi művészeti fesztiválokon, kiállításokon való megjelenéstől függően, viszont az idősebb művészek esetében már nem beszélhetünk ilyen jellegű áremelkedésről. A korosabb művészek karrierjében a Kádár korszak idején sokszor nem voltak meg azok az állomások, amik előidézhették volna az emelkedést.
„A hazai közönséget és a fiatal képzőművészeket egyaránt edukálni kell, a látogatókat a minőségi alkotások felismerésére, a művészeket a korrekt szerződéses keretek között a realitást – ismertségüket, tapasztalatukat, képzettségüket –tükröző árak meghatározására” – fogalmaz Sáfrán Zoltán, a nem rég nyílt Godot Kortárs Művészeti Intézet alapító-tulajdonosa.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a siker (mely az árképzés alapja) = az ismertség + elismertség! E nélkül az ár csupán az anyagi és időbeni ráfordítását tükrözheti. Egy tapasztalt műgyűjtő szerint számára az az értékes kép, melyre bármilyen távolról is rátekintve megmondja, ki az alkotója.
Ahhoz, hogy a hazai műtárgypiac igazi lendületet kapjon, szükség lenne egy új gyűjtői réteg kinevelésére, amihez elsősorban az kell, hogy a gyerekeket műtárgyak vegyék körül, s megfelelő művészettörténeti oktatásban részesítsék őket, így sűrűbben látogatnák felnőttként is a galériákat, nagy részük pedig képeket is vásárolna. Nagy szükség lenne azokra a kis vevőkre is, akiknek ugyan nincs sok pénzük nagy és jelentős műtárgyakra, de akár nyomatokat vagy kisebb táblaképeket fiatal kortársművészektől rendszeresen, örömmel vásárolnak, ezzel „boldogságot” vesznek, amely körül veszi őket a mindennapokban.
Skonda Mária
