Üvegfúvás, stand-upban

Talán Rénes Marcell édesapja nem is gondolta, hogy fia jövőjét alapozza meg akkor, amikor hobbijának hódolva egy apró mátrai faluban felépítette saját üveghutáját. A hobbiból vállalkozás lett, s most éppen új hűtő- és olvasztókemence kellene a bővüléshez.

Rénes György, a hajdani Parádsasvári Üveggyár vezető tervezője és művészbarátja, Házi Tibor hétvégenként, szabadidejükben szerettek volna az üveggel művészkedni a parádsasvári hutában. Az üvegtervező iparművész barát korai halála miatt azonban negyven év telt el anélkül, hogy egyáltalán begyújtották volna az olajfűtésre tervezett kemencéket.
„Volt itt mindenféle limlom a biciklitől a szánkóig, amikor 2006-ban elkezdtünk gondolkodni a huta elindításáról. Az egykor szebb napokat megélt Parádsasvári Üveggyárat - akkori hivatalos neve Parád Kristály Manufaktúra volt - 2005 augusztusában végleg bezárták, év végén pedig meghalt édesapám. Ekkor megörököltem a szülői ház kertjében épült üveghutát, amit pályázati segítséggel kibővítettünk, mert azt gondoltuk, érdemes lenne a parádsasvári üveggyártás közel háromszáz éves hagyományát életben tartani.”
A jogi végzettséggel rendelkező Rénes Marcell ekkor még a megyei napilap újságírójaként dolgozott, az üvegmanufaktúra „ügyeivel” – ez akkor jobbára a pályázatírást jelentette – szabadidejében foglalkozott. Mivel szerette a munkáját, sokáig nem is gondolt arra, hogy hivatást váltson, és az üveghuta üzembe helyezését sem sürgette semmi.
Végül, amikor pályázaton munkahelyteremtésre is elnyerték a vissza nem térítendő támogatást, 2013 elején elindulhatott az üzem, kettős céllal.
„Termelőüzemként az egyedi megrendelések és igények kiszolgálására törekszünk, emellett pedig idegenforgalmi látványosság is az üveghuta, hiszen őrizzük, és bárkinek meg is mutatjuk azt a páratlan örökséget, hagyományt, amit Parádsasváron az üveggyártás jelent. Magyarországon, sőt Európában is egyedülálló lehetőség, hogy az érdeklődők azon túl, hogy megismerhetik az üvegfúvás történetét, az interaktív bemutatókon ki is próbálhatják a mesterséget.”
A megyei napilap szerkesztőségét végül 2010-ben mégis elhagyta, ám ekkor még nem saját vállalkozása csábította el, hanem a megyei önkormányzati elnöki kabinet, majd az újonnan létrejött kormányhivatali kabinet kommunikációs csapatában kapott feladatot. Ám gyorsan kiderült számára, hogy az irodai munka nem neki való.
„Újságíróként nem voltam íróasztalhoz kötve, nem is tudtam soha megszokni, hogy nyolctól négyig üljek egy irodában. A kormányhivatali munkának ezt a részét nem szerettem, így nem is tudtam beilleszkedni a szervezetbe.”
Mindeközben Rénes Marcell saját vállalkozása új lendületet vett. Így alkalmazottból hirtelen munkaadó lett, ma pedig az Üvegmanufaktúra Kft. menedzsere. A társaság jelenleg hét embernek jelent biztos megélhetést.
„Az újságírást szerettem, ahogy a jelenlegi munkámat is. Ez sem nyugodtabb és kiszámíthatóbb a szerkesztőségi életnél. Állandó jelenlétet és figyelmet kíván. Igaz, az ügyvezető-tulajdonos párommal, Kósa Erikával úgy választottuk ki a munkatársainkat, hogy ha muszáj, akkor nélkülünk is működjön az üzem. Bár üveget fújni nem tudok, de csodásan tudok róla beszélni… Az elmúlt évek alatt megtanultam idegenvezetőként stand up-olni, a látogatóknak gyakran én mesélem el az üvegfúvás történetét és a mesterség tudnivalóit, de ha nagyon kell, akkor a mintaboltban én vagyok az eladó. Sem a köztisztviselői munka, sem az újságírás nem hiányzik, úgy gondolom, az elmúlt több mint húsz év alatt eleget írtam már. Tulajdonképpen írok én most is bőven, hiszen a vevőkkel én tartom a kapcsolatot, illetve én látom el a cég marketingfeladatait is, gondozom a közösségi oldalunkat és a honlapunkat.”
Marcell nem titkolja, bár az üvegmanufaktúra költséges üzem, de lényegesen jövedelmezőbb is, mint az újságírás. A pénz fontos, de nem csak a bevételért csinálja szívesen a vállalkozást.
„Egy-egy bemutató után sokszor látom az emberek arcán, hogy felejthetetlen élményt kaptak. Már ezért is megéri a hét minden napján felkelni, és eljönni dolgozni. Soha nem felejtem el, vendégünk volt egy énekzene-tagozatos osztály, és annyira tetszett a diákoknak a kollégák bemutatója, hogy a végén szerenádot adtak az üvegfúvóknak. Ezt az elégedettséget látni, érezni, mindennél többet ér, és mindemellett mégis csak egy apai örökséget viszek tovább. Ha most édesapám látja, hogy mit csináltunk az üveghutájából, azt hiszem, tetszik neki.”
A társaság mára bel- és külföldre is dolgozik. Egyaránt keresettek a bükkfaformába fújt poharaik, vázáik és lámpaburáik, valamint a tömör üvegből, kézzel készített dísztermékeik is. Legutóbb az Egri Vízilabda Klub megrendelésére a háromszoros olimpiai bajnok Biros Péternek készítettek egyedi ajándékot. Az aktív játékos-pályafutását befejező sportoló egy különleges és egyedi vázát kapott: az egri Bárány uszoda egy kövét rejtették az üvegbe. Az Üvegmanufaktúra Kft. megrendelői között van az Operaház, az Erkel Színház, a Kúria és egy fővárosi világítástechnikai céggel együttműködve például a budapesti Hilton szálloda is. Külföldre főként Hollandiába, az USA-ba, Dániába, Németországba szállítják a kis szériás, egyedi termékeket.
A parádsasvári üvegmanufaktúra egyik sikere épp kicsiségében rejlik: megengedhetik maguknak, hogy azokat a megrendelőket se utasítsák vissza, akik kis tételben szeretnének vásárolni, vagy akár csak egy-két egyedi darabot szeretnének legyártatni. Sokan megkeresik őket azok közül is, akik évtizedekkel ezelőtt a régi üveggyárból vásároltak például pohárkészletet, és a kollekció hiányzó darabjait szeretnék pótolni. Ezeket – a többi üvegtárgyhoz hasonlóan - ólommentes üvegből készítik el, de nem csak azért, mert könnyebb vele dolgozni, hanem azért is, mert így a termék nem tartalmaz mérgező anyagot.
„A megrendelésekből meg lehet élni, de legalább ilyen fontos az idegenforgalmi tevékenységünk is. Sok megrendelés éppen ehhez kapcsolódik: ha valaki látja, hogyan készül például a világító karácsonyfadísz, gyakran előfordul, hogy később postán rendel belőle. Egyébként ebből az egyedi üvegből készült, fotolumineszcens pigmenteket tartalmazó díszből, ami az elnyelt fény elraktározott energiáját képes 6-8 óráig kibocsátani, szinte nem tudunk annyit gyártani, amennyit el tudnánk adni.”
A vállalkozás indításakor Rénes Marcelléknek könnyű volt szakembert találni, ugyanis tizenegy évvel ezelőtt 600 embert küldtek el a nagy üveggyárból, köztük kétszáz üvegfúvót. Bár a szakmát ma már iskolában nem lehet megtanulni, a mesterség nem fog kihalni, hiszen a szakma szeretete apáról fiúra száll. A társaságnak több olyan alkalmazottja van, akiknek a fia a nyarat az üveghutában tölti, hogy az édesapjától tanulja meg, hogyan kell üvegpoharat vagy üveghattyút készíteni. Legtöbbjük azt tervezi, hogy ha befejezte az iskoláit, akkor ő is üvegfúvó lesz…

Rénes Marcell (46)
A Parádsasváron üzemelő Üvegmanufaktúra Kft. szakmai vezetője. Korábban újságíróként, majd köztisztviselőként dolgozott. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Két gyermek édesapja.

Juhász Mariann képe

Kérjük, mondja el a véleményét