Raskó György: Új traktort veszek, új autót soha
Brutális, brutális, brutális – így jellemzi Raskó György, a Lajoskomáromi Győzelem Kft. és sok agrárvállalkozás résztulajdonosa többször is azt a sokfajta eredményt, hasznot, megtakarítást, amit úgy száz helyi gazdával összefogva Lajoskomáromban elértek. Az integrációval, az együttműködéssel mindenki jól járt. Íme egy „majdnem-mese” a zűrzavaros XXI. század Magyarországáról.
Emelte az árajánlatát az olasz felvásárló. Tonnánként 10 euróval. Azt az árat, ami idáig is valamivel a piaci átlag fölött volt. És Raskó György nem mondott azonnal igent. Még gondolkodik. Ismeri a piaci trendeket, tudja, hogy fölfelé mennek az árak. Végig kell elemeznie, mennyivel. Megéri most lekötni mindent, vagy várni kell? A 10 euró nem rossz, több ezer tonnánál ez „brutálisan nagy pénz” – minősíti az ajánlatot az agrárvállalkozó. Ő nevezi így magát, laikusként az ember könnyen földesúrnak mondaná. De ez ellen tiltakozik. A mindegy 6 ezer hektáros földterület, ahol gazdálkodnak, nem az övé, és nem is a Lajoskomáromi Győzelem Kft-é. Nagyrészt bérbe vett területek, illetve a helyi gazdák saját tulajdona, amit bevittek a „közösbe”. Pontosabban, nem vittek be, mert akkor máris a rosszemlékű termelőszövetkezeteknél lennénk, hanem közösen gazdálkodnak rajta. Az összefogás sok pénzt jelent. Itt sok százmillióban mérhető az együttműködés haszna.
Százan együtt
Raskó György 2004-ben vette meg sógorával közösen a lajoskomáromi Győzelem Termelőszövetkezet 515 tagjának üzletrészeit névértéken. A szövetkezet fénykorában 9 ezer, de a vételkor már csak 3500 hektáron gazdálkodott. Ehhez volt kiépítve a tárolókapacitás, a gépek. A régi tulajdonosok 500 hektárt rögtön el is vittek (tagi földek) egyéni gazdálkodásra, majd a földtörvény hatásaként tovább csökkent a bérelt terület, jelenleg már csak 2400 hektáros a birtok. Ez sem kicsi, de messze van az optimálistól. „A régi tsz-elnök a magángazdákat kitiltotta a cég területéről, még az irodaházba sem mehettek be, nekem az első dolgom az volt, hogy kinyitottam a kapukat. Jeleztem, senkinek nem kell saját tárolót építenie, itt minden van. Saját hírlevelet készítettem a várható piaci folyamatokról, amit ingyen terjesztettem. Később a helyi zártláncú televízión ment az ismeretterjesztés. Így is 10 évbe tellett, míg oldódott a légkör: befogadtak, és tanácsot kértek. Ám az igazán nagy áttörés akkor következett be, amikor a legsikeresebb helyi gazda, Csepregi Attila betársult mellém. Ő 900 hektáron gazdálkodott. Ez is jól jött, de rajta keresztül még majdnem 100 helyi gazda, úgy 2,5 ezer hektárral elfogadta, hogy integráltan mindannyian jól járunk.”
Így közel 6 ezer hektárnyi összefüggő terület alakult ki, ami már nemcsak Magyarországon számít jelentős nagyüzemi méretnek, de világviszonylatban is. „Szinte egyik napról a másikra megváltozott a piaci pozíciónk. Hatezer hektárról tudunk árut kínálni, azonos minőségben. Ráadásul speciális termékekre álltunk rá, abból azonban nagy mennyiséget adunk. Ritka adottság ez! Ezt úgy értük el, hogy társainkkal megállapodtunk az együttműködés alaptételeiben, amelyeket mindenkinek be kell tartania. Mi adjuk a vetőmagot, a termesztéshez szaktanácsokat, a növényvédelmet. A munkákban mindenki részt vehet a gépeivel, mindent nyilvántartunk, elszámolunk. Mivel mindenki megőrizte önállóságát, a föld és az eszközök sem kerültek közös tulajdonba, alapvető, hogy megbízzunk egymásban. Persze, ehhez nagyon precíz elszámolás kell, informatikai programokkal, nyomkövetéssel, valósidejű mérésekkel.”
Szinte hihetetlen, hogy száz ember képes együttműködni, szorosabb szervezeti kötelékek nélkül. Még különösebb, hogy a technológiai fegyelmet, a gazdálkodás rendjét zokszó nélkül elfogadják, betartják. „Ez nem megy másként. Így szereztük meg például az olasz kekszbúza üzletet, és idén már 15 ezer tonnát szállítunk. Összes partnerünk búzája a mi raktárainkba jön be, nyugodtan össze lehet önteni, mert ugyanaz a technológia, a növényvédelem, a vetőmag. Ekkora mennyiségű jó minőségű speciális búzát talán senki nem tud szállítani Európában. És ennek a vevő meg is fizeti az árát. Neki is biztonságot ad, hogy egy partnerrel tárgyal, akiben megbízhat, aki pontosan teljesít.” Persze, azért nem ennyire felhőtlen a helyzet: akadt három gazda, akivel a viták odáig fajultak, hogy inkább szakítottak velük. „Száz ember üzletét nem éri meg kockáztatni. Itt mindennek az alapja a kölcsönönös bizalom. Erre épül az üzleti modell. Ha ez működik, mindenki nagyon jól jár”.
Nemcsak a gazdák, a vevők is. Az olasz partnernek például kiküldik a mintát egy kamionnal, ami kb. 24 tonna búza. Ezt a szállítmányt ott minősítik, s attól kezdve az adott évben többet már nem vizsgálják. Ha sok helyről jönne a termés, minden egyes tételt külön elemezni kellene, külön kellene tárolni. Ez óriási megtakarítás ott is, amit magasabb árral honorálnak. Bíznak a magyar partnerben, hogy a többi szállítmány is ugyanolyan minőségű lesz, mint amilyen a minta volt. Ettől kezdve a Lajoskomáromból érkező kamionok csak oda állnak a garathoz, és öntik be a búzát. „Ez az olasz partner telefonált ma reggel, hogy az előre jelzett árnál 10 euróval többet kínál. A telepi ár már most is 56 ezer forint tonnánként, ami 6 ezerrel több, mint a magyar átlag. De azért nem szeretném elkapkodni a döntést… Pedig ez brutális pénz, pluszban.”
Fő a bizalom!
Raskó György számol, gyorsan dönt, de nagyon racionálisan, a nemzetközi piaci trendek ismeretében. Meggyőződése, hogy a korszerű mezőgazdaságban sem mellőzhető a matek, a trendek folyamatos követése, a nagyon korszerű termelési módszerek, technológiák, gépek. És persze, a gazdaságos nagy terület. „Nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy Csepregi Attila helyi vállalkozó beszállt a cégbe, 50 százalékos részesedéssel. Briliáns elme, ráadásul ismerős is volt, mert édesapja nálunk dolgozott sertéságazat vezetőjeként. Rajta keresztül alakult ki az a bizalom, ami az önkéntes integráció legfontosabb eleme. Őt a faluban jól ismerik, becsülik. Ma már például ezer hektáron termelünk étkezési célú napraforgót. Harminccal kezdtünk, majd 50-re bővültünk, aztán jött a 100 hektár, és az összefogás eredményeként az ezer.” És itt is működik az olaszokkal kialakított modell: a Mogyi elégedett az azonos minőséggel, és hogy nem kell sok vállalkozóval tárgyalnia, megállapodnia. Idén jó termés volt, már 4 ezer tonna azonos minőségű szotyit kap Lajoskomáromból. „Egyedi áron, meg sem mondom, hogy mennyiért. De mindketten elégedettek vagyunk az üzlettel. De jól járt velünk a Pioneer is, a világ egyik legnagyobb vetőmag- előállítója. 150 hektáron dolgozunk neki s az idén 45 mázsa lett az átlagunk, ami kimagasló eredmény s ezzel együtt a hasznunk is…”
Raskó György kedvenc jelzője a „brutális”. Nem a szokványos értelemben, ő a haszon, az eredmény mellé társítja. Nem szokás bevallani, hogy valami nagyon jövedelmező, de ő ”brutálisan” őszinte. Örül, hogy sikerül. „Nem annyira a haszonnak örülök – bár ez fontos az együttműködés stabilitásához –, mint annak, hogy mi itt Lajoskomáromban félre tudtunk tenni minden zavaró körülményt, és csak a célra koncentráltunk: ha együttműködünk, mindannyian jól járunk. Ha külön termelünk, mindannyian veszítünk, sok pénztől esünk el. Örülök, hogy itt győzött az ésszerűség, és jó érzés, hogy bízunk egymásban. Tudom, hogy kezdetben csak a pesti embert látták bennem, idegennek tartottak. De látták, hogy dolgozunk és a közös érdek felülemelkedett a kirekesztésen. Befogadtak. ”
Mindenki nyer
Az integráció előnyei nemcsak az eladásnál jelentkeznek. A beszerzéseknél talán még többet nyernek. „Vetőmagnál mi 30 - 40 százalék diszkontot kapunk. Egy hektárra vetítve 20 ezer forint is lehet a megtakarítás. Hasonlóan jelentős árengedményt lehet elérni a műtrágya-forgalmazóknál. Most 4 ezer tonnát vettünk, az eladó egyszerre ide szállítja, mi pedig betároljuk, és az egyéni gazdáknak mi forgalmazzuk, általában ötszázalékos haszonnal. Tehát jóval olcsóbb, mintha külön-külön vennék meg. Ha mi meghirdetjük, hogy műtrágyát akarunk venni, itt sorakoznak az eladók. Válogathatunk, előnyös pozícióból tárgyalhatunk. A növényvédőszer beszerzésénél is jellemző a 20-25 százalékos árelőny. Üzlettársam, Attila növényvédő szakmérnök is egyben, profi növényorvos, aki kiállíthat receptúrát, s ezért felelősséget is vállal. Külön-külön a gazdák nem tudnák megfizetni, hogy saját növényvédőst alkalmazzanak. Pedig ma már fontos a permetezési napló vezetése, meg a nyomon követés, enélkül meg sem veszik tőle a terményt. Szép megtakarítás jön össze ezekből a tételekből is, néhány nagygazda esetében akár milliós nagyságrendben is. ”
Ez az igazi nyerő-nyerő szituáció. Az egész szervezője, irányítója az agrárcsoport két tulajdonosa. Nemcsak a társuló gazdák, de ők is jól járnak. A raktárak, tárolók, gépek, ki vannak használva, a munkatársaknak mindig van munkája. „És még egy előny, ha ennyi nem lett volna meggyőző: a magángazdáknál rengeteg a gép, a kombájn, a traktor. Kisparcelláknál ezek alig használhatók gazdaságosan. Nagy területen viszont igen. A közös munkába mindenki behozza a gépét, aztán elszámolunk. Szolgáltathat nekünk, vagy valamelyik gazdának, nyilvántartjuk. Most például az egész falu magángazdái szállítják a napraforgót, 6 kombájnnal megy a betakarítás. Erre nem veszünk fel külön embert, megoldjuk együtt. Hangsúlyozom: ezt azért lehet megcsinálni, mert feltétlen bizalmi kapcsolat van köztünk. Nem kell külön szervezetet erre létrehozni, működik így is. Szerződést sem kötünk arra, hogy a terményt hova kell eladni. A mienknél jobb ajánlatot külön senki sem kap”.
A bizalmat csak erősíti, hogy teljes az átláthatóság, informatikai programokkal tartanak mindent nyilván, mindenki minden adatát ismeri a rendszer. Ezt egészítik ki a gépekben lévő nyomkövetők – a magángazdák traktoraiban is –, meg az RTK (real time kinematik system), ami valósidejű adatokat szolgáltat, szinte bármelyik munkáról. „ A magángazdáknak el kellett fogadniuk, hogy szigorú adatrögzítés van. Ez nem baj, ha valaki tiszta lapokkal játszik, talán inkább szokatlan. Viszont így minden ráfordítást elszámolunk, a teljesítményigazolást is gép állítja ki. Itt nincs átverés, ennyi résztvevőnél fontos, hogy minden transzparens, precíz legyen.”
Elérték a maximumot
A közös technológia, fegyelmezett munka a termésátlagban is eredményt hozott. „Világszinten vagyunk. Bár a búzánál idén nem volt kedvező az időjárás, így is 7,6 tonna lett a hektáronkénti hozam. A magyar átlag 5 tonna körül van. Árpából 8,5 tonnát takarítottunk be hektáronként, 3,5-tel többet, mint a magyar átlag. Cukorrépában a belgák a legjobbak a világon, a mi átlagunk az idén nagyobb lesz az övéknél. Ötezer tonna cukrot fognak nyártani az itt termelt répából, miután a hozam nettó súlyban mérve is 100 tonna felett lesz hektáronként. Napraforgónál 4 tonna lett az átlagunk. Ilyen eredménnyel a francia gazdák és elégedettek lennének. Szójával is próbálkoztunk, de beláttunk, az nem megy. Állami támogatás nélkül nem lehet nyereséges. Három évig kísérleteztünk – legyen nyitott az ember az újra –, de ha valami értelmetlen, nem kell erőltetni. Abbahagytuk. Úgy érzem, kihoztuk a rendszerből a maximumot. A földnél vannak vetésforgó követelmények, azzal is kalkulálnunk kell. Ezért a jövőben a sertéshizlalás felé terjeszkedik az integráció: január-februárban indul a program. Elhatároztuk, innen egyetlen malacot se adunk el, sokkal nagyobb a haszon, ha továbbhizlaljuk. 30 ezer malacról van szó. És ha a hizlalás szépen beindul, akkor jöhet egy húsüzem. Remélem, futja még az erőmből erre is…”
A smucig főnök
Persze, Raskó György nem gondol még a visszavonulásra. De azért minden eshetőséggel számol. Tulajdonostársa negyven év körüli, remek agrárszakember. És közben felkészül a huszonéves fia, aki viszont okos pénzügyes. „Ő most blockchain-üzletekkel foglalkozik. Nem kell agrárszakemberré válnia. Elég, ha a korszerű pénzügyi ismereteket behozza a cégbe, ha megérti a folyamatokat, átlátja a rendszert. Most heti egy napot foglalkozik az agrárportfólióval. Szerencsére, tulajdonostársammal remekül megértik egymást…” A korszerű gazdálkodás „mániája” Raskó Györgynek. A földhöz érteni kell, a sikerhez a piacot ismerni kell, és nagyon fegyelmezetten, a technológiai fegyelmet betartva dolgozni. Azt mondja, a magyar mezőgazdaságban már több száz olyan agrárvállalkozó van, mint ő. Hogy akkor sok területen miért marad el a mezőgazdaság terméseredménye, gazdaságossága a nemzetközi színvonaltól? „A törvények sok helyen keresztbe tesznek nekünk. Nehéz bővülni, mert nem engedi a törvény, hogy egy bizonyos méretnél nagyobb területünk legyen. A társas vállalkozásban gazdálkodónak nincs semmilyen elővásárlási, előbérleti joga, ha lejár a szerződés, és valaki ráhajt arra a területre, semmit nem tehet ellene. Elbukhatja a sok éves munka eredményét. Rengeteg a jogi akadály. Ezért, ha valaki mégis növekedni akar, akkor vagy azt csinálja, mint én – erre kevés példát tudok –, vagy átviszi a pénzt biztosabb ágazatba. Engem nem vonzanak más vonzó befektetési lehetőségek. Sokkal fontosabb a mezőgazdaság, hogy itt érjek el nemzetközi szintű eredményt. És nem is a pénzért – ezért talán nem is vagyok elég modern, a megtérülés már nem az egyetlen motiváló erő –, hanem a szakmai sikerért. A fejlesztéseket saját forrásból fedezni tudjuk, mindig csak annyi osztalékot veszek ki, amennyire feltétlenül szükségem van. Mondjuk egy új autóhoz. Bár… új autót soha nem vettem, nem is fogok. A mostani BMW-t is használtan vettem Németországban, 20 ezer kilométer volt benne, így az eredeti 85 ezer eurós ár helyett 50 ezerért megkaptam. Autópályán nem tankolok, fölösleges pénzkidobás. Van Lajoskomáromban saját benzinkutunk, nagyon jó minőségű üzemanyaggal, jó áron. Nekem ez nagyon megfelel. De úgy látom, másoknak is, sokan idejárnak, Napi egymilliós forgalma van a kútnak. Azt is bővíteni kell. Érdekes, a mezőgazdasági gépeknél nem vagyok ilyen spórolós. Ott megvesszük a legújabbat, legkorszerűbbet. Kerül, amibe kerül. Magánvásárlásoknál kimondottan smucig vagyok. Ezt az órámat egy hipermarketben vettem 6700 forintért. Pontosan mutatja az időt, ez a funkciója... Úgy érzem, aki milliókat költ órára, vagy más kütyüre, annál komoly önértékelési zavarok lehetnek, ha ezzel akar feltűnni… És még valahol nem sajnálom a pénzt: ha a helyi közösségnek segíteni kell, megteszem. Vagy ha egy kórházba kell életmentő készülék, szívesen segítek… Számomra fontos a szolidaritás, s hogy tegyek valamit a környezetemért, a közért…”
Új álom: a falu-rehabilitáció
Ez utóbbi kategóriába tartozik Raskó György falu-rehabilitációs terve. Egy KSH elemzés indította el a gondolkodását, amely szerint 2015-ben 230 ezer falusi porta állt üresen. Azóta talán már 250-270 ezer is lehet a számuk. A házakhoz kertek kapcsolódnak, 150-200 négyszögölesek. Ahhoz kicsik, hogy gazdálkodni lehessen rajtuk, ahhoz viszont nagyok, hogy üresen álljanak. Összeadva akár 70-80 ezer hektárnyi föld is kikerülhetett már a művelés alól. És beindult Raskó György fantáziája, miként lehetne ezen változtatni. „ Nulla az esélye annak, hogy ezeket a házakat le lehessen adni. Elavultak, rossz hőszigeteléssel és még rondák is. A 1960-as évek egyen kockaház-stílusát képviselik. Évek óta üresen állnak. Ám ha az üres telkeket összevonnák, akkor már gazdaságosan lehetne művelni. Elférne rajta egy szép, modern lakóház, mellette félhektáros üvegház, sertéshizlalda, vagy valami más. 600 falu van Magyarországon kihalófélben. Az Alföldön, az Ormánságban, Észak-Magyarországon, Nógrád megyében. Fel kellene mérni, hol lehetne a leggyorsabban megcsinálni a telekösszevonásokat. A 250 ezer portából ötödét-negyedét lehetne csinálni, ami mintegy 50 ezer családnak jelentene biztos megélhetést. És ha ők már gazdálkodnak, bevételük lesz, adóznak, a falunak ez iparűzési adót jelent, amiből lenne pénz másra is. A faluban újra megjelennének a szolgáltatók, a fodrász, a boltok. És ha egy falu képes kooperációra, akár egy egész települést ökofaluvá alakíthatna, ráállva az organikus élelmiszertermelésre. Az ilyen termékekre egyre nagyobb az igény, az ár is magas, vagyis van fantázia benne, hosszú távon is.”
Nem most mondja el először ezt az ötletét Raskó György, amit egyébként az évek alatt részleteiben is kidolgozott. Sőt… Lajoskomárom szélén épült egy minta „bokortanya”, ahol az épületek most vendégházakként funkcionálnak. Ez csak ízelítő, ötletadó, mert ahány vidék, annyi helyi építészet… „Most valami megmozdult. Az egyik bank lát benne fantáziát. Talán a kormány is bekapcsolja ezt a koncepciót a modern falvak programjába, és akkor a vidékfejlesztési pénzekből erre is futja. Jöhetnek még EU-források is, meg persze, magánpénzek. Olyan fiataloknak kellene vonzó lehetőséget kínálni, akik már a mezőgazdaságban vannak, de hiányzik a tőke a fejlődéshez. És persze, én azt se bánnám, ha dán, holland, belga vendégvállalkozók is megjelennének. Lenne mit tanulni tőlük…”
Raskó György nemrégiben Lengyelországban járt. Azt látta, rengeteg az új, nagyon szép ház a falvakban. Mint amilyenek az osztrák, német falvakat jellemzik. Vagyis ott láthatóan él, virul a falusi élet. Miért ne lehetne ez így nálunk is? És kidolgozta az ökofalu koncepciót. Nem üzleti céllal, csupán segíteni szeretne. „Egy ilyen program legalább 10 éves kifutású. Ez nekem üzletileg hosszú táv lenne. De segíteni tudok, szeretnék. Talán mások megcsinálják, végigviszik ” – fejezi be a modern magyar agrárvállalkozó az álomterv ismertetését. Most úgy néz ki, ez az álom lassan valóra válhat.
Kocsi Ilona
Dr. Raskó György (65)
Közgazdász, egyetemi doktor, a Lajoskomáromi Győzelem Kft. és sok agrárvállalkozás résztulajdonosa, ügyvezetője. 1977-ben az Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos munkatársaként kezdett dolgozni, majd1983-1989 között Észak és Dél-Amerikában (Mexikó, Kolumbia, Brazília) mezőgazdasági beruházásokon dolgozott az Agroinvest gazdasági tanácsadójaként. Ezután a Vízépítő Tröszt, vállalkozási igazgató. 1990-től a Földművelésügyi Minisztérium a munkahelye, ahol 1991-től közigazgatási államtitkár. 1994-től Győr-Moson-Sopron megye 6. sz. választókörzetének országgyűlési képviselője.1994-ben a FAO Kelet-Európai Agrárpolitikai Tanácsadó Testületének elnökévé választották. 1996. óta a Firenzei Mezőgazdasági Akadémia levelező tagja. 1992. óta rendszeres szakértői munkát végez az OECD és a Világbank megbízásából a volt szocialista országokban. Két lánya és egy fia van. Nyelvismerete: angol, spanyol, portugál, német, francia.
