Medgyessy Péter: Dönteni kell az Európai Unióban, hogy előre megyünk, vagy hátra

Medgyessy Péter: Dönteni kell az Európai Unióban, hogy előre megyünk vagy hátra

„Róka fogta csuka” helyzet alakult ki az Európai Unióban – mondta Medgyessy Péter volt miniszterelnök a Magyar Közgazdasági Társaságban tartott előadásában. A szabályrendszert ugyanis még akkor alakították ki, amikor kevés tag volt, ám 28, ennyire különböző taggal már nem tartható, hogy lényeges ügyekben egyhangú döntéseket kell hozni. Medgyessy Péter írta alá 15 évvel ezelőtt Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Erről, és az EU jövőjéről kérdeztük.

BOOM Magazin: Mondhatjuk, hogy szerencsés ember, mert bár csak két évig volt miniszterelnök, de Ön írhatta alá Magyarország Európai Uniós csatlakozását…

Medgyessy Péter: Ez tényleg emlékezetes pillanat volt, de egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Előttem három kormány – Antall József, Horn Gyula és Orbán Viktor vezetésével – dolgozott a részleteken, nekem a befejező fázis jutott. Mondhatjuk, hogy ezért valóban szerencsés vagyok, hiszen bármikor bekövetkezhetett volna előttem, vagy utánam is. Keményen tárgyaltunk a feltételeken, ezért is emlékezetes a csatlakozás. Kár, hogy belépésünk után – és főleg az utóbbi időben – az Európai Unió értékei mellett a gyengeségei is egyre jobban felszínre kerülnek.

Milyen értékekre, gyengeségekre gondol?

MP: Számunkra a csatlakozás legfőbb értéke az volt, hogy Magyarország végre a helyére került, egy európai szövetségbe. Bár sokat vitatkoznak azon, honnan is származnak a magyarok, de szerintem ettől függetlenül Magyarország klasszikusan európai ország. Mi ezer éve itt vagyunk, itt élünk, jó volt, hogy a csatlakozással ez jogi igazolást is kapott. Boldog voltam azért is, mert szüleim álma teljesült az EU-tagsággal. Aztán kiderült, egy olyan közösségbe csöppentünk bele, amely nagyon rövid idő alatt bővült 28 tagúvá. A 28 különböző kultúrájú ország kezelésére valójában nem volt felkészülve az EU, saz is gond, hogy nem működnek az oda-visszautak. Csak befelé lehet menni, kifelé csak nagy áldozatok árán.A briteknél látható a kínlódás, de például a görögök nem tudtak kijönni az euró zónából, szinte oda voltak bilincselve. Erre előzetesen nem gondoltak az alapítók, pedig hat országnak sem volt időnként egyszerű közös nevezőre jutni, 28-nak szinte lehetetlen.

„Most ünnepelni kellene”

A magyar csatlakozási dokumentum ünnepélyes aláírásakor sikerült összehozni a „nemzeti egységet”, mert ott volt az összes korábbi miniszterelnök, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor…

MP: …és a korábbi és aktuális köztársasági elnök, meg a parlamenti pártok elnökei, frakcióvezetői. Orbán Viktor sajátos megoldást választott, ő az európai néppárt nevében jelent meg. Tudatosan alakítottam így, hogy demonstráljuk egyszer a közös akaratot, hogy mindenki érezze magáénak a belépést. Ezért szerveztük meg a népszavazást is, ami nem lett volna kötelező, de fontos volt, hogy össznépi ügyé tegyük a csatlakozást. Meg akartuk mutatni, s ez akkor sikerült is, vannak olyan ügyek, amiben össze tudunk fogni.Jó döntés volt a népszavazás, mert azóta kiderült, Magyarországon – minden ellenkező propagandával, plakátokkal szemben – az embereknek fontos az Európai Unió. Talán nincs is még egy olyan ország az EU-ban, ahol ilyen sokan fontosnak tartanák, hogy bent vagyunk az Unióban.

Most májusban újra ünnepelhettek volna együtt, hiszen a 15 éves tagság elegendő ok lehetett volna egy közös értékelésre…

MP: Megváltozott Európa! Manapság sehol nem szokás ünnepelni ezt az eseményt… Persze, azért tehetett volna erre valaki kísérletet. Leginkább talán a köztársasági elnök hozhatta volna össze a feleket, hiszen őelvileg mindenki felett áll. Nem tette. Mint ahogy a kormány, vagy az ellenzéki pártok sem érezték úgy, hogy most ünnepelni kellene. Sajnálom! Egy ilyen esemény erősíthette volna a jó érzésünket, hogy Európához tartozunk. Mi sokat és sokszor szenvedtünk a történelem során, ünnepségeink mögött tragédiák vannak. Végre lenne egy siker sztorink – mert szerintem az elmúlt 15 év minden bajával együtt az –, amit együtt megünnepelhetnénk, aminek együtt örülhetnénk. És persze, azt is elmondhatnánk, min szeretnénk most változtatni. Belül, tagként.

Most válsághangulat uralkodik az Európai Unióban is. Egyébként az Ön előadása is borúlátó volt, amit a Magyar Közgazdasági Társaság Európa csoportjában tartott…

MP: Én úgy gondolom, hogy inkább realista voltam. Van egy mondás, amivel egyetértek: a felelős emberek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy pesszimisták legyenek. A felelősség nemcsak az, hogy valaki beül egypozícióba, hanem hogy magáénak is érzi a rábízott ügyet, s eszerint dolgozik.

Előadásában arról beszélt, hogy válaszút előtt van a kontinens, Európa jövője a tét. Nem a migránsok miatt. Az a sorsdöntő kérdés, sikerül-e egységes Európát megvalósítani, vagy a széthúzó erők kerekednek felül, és akkor felerősödnek a válságjelenségek.

MP: Európa útelágazáshoz érkezett – és az útelágazás szóba nem botlott bele a nyelvem, mint korábban, amivel froclizni szoktak.Dönteni kell, hogy előre megyünk, vagy hátra. Nincs más út. Ha előre megyünk, akkor az egy erősebb,szorosabb, mélyebb integrációt jelent. Ha a hátra felé indulunk, akkor ez azt jelenti, hogy a szétesés irányába megyünk. Sajnos, ma Európa leginkább errefelé tart. Sok, nem túl erős párt jelent meg a színen, amelyek a kilépést erőltetik, vagy éppen a nemzetállamok fontosságát hangsúlyozzák túl. Nekem nincs bajom a nemzetállamok létével, de EU-tagként be kell tartani az elfogadott szabályokat, kompetenciákat. Amikor beléptünk a szövetségbe, tudtuk, hogy a kormányzati szuverenitás csökkenni fog, ez azonban nem veszélyezteti a nemzetállamok létét, bár mostanában erről beszélnek.

„A többkörös Európa jó kiutat jelentene”

„Róka fogta csuka” helyzethez hasonlította az Európai Unió jelenlegi állapotát, amelyet tehetetlenség, egy helyben topogás jellemez…

MP: Csapdába került a szövetség. AzEU egyik legnagyobb értéke az volt, hogy fontos ügyekben egyhangú döntések születnek. Ez a hat alapítónál se volt könnyű megvalósítani, de 28 ennyire különböző fejlettségű országnál, ennyire eltérő civilizációs háttérrel szinte lehetetlen.Amikor ennyire divergáló álláspontok vannak, akkor nem tartható, hogy lényeges ügyekben egyhangú döntéseket kell hozni.Mindig van, lesz valaki, valakik, akik ellenállnak, vétóznak. És semmi nem megy előre. Ebből egyféleképpen lehet kilépni, ha a jelenlegi keretekből lassan kilépünk, mint egy régi, szeretett, de divatjamúlt, elhasznált ruhából.Az előadásban azt mondtam, ki kell üresíteni a jelenlegi szabályokat, és újakat alkotni. Így szép lassan többkörös Európa alakulna ki, azzal a lényeges feltétellel, hogy az egyes körök között van átjárás. Az első körbe azon országok kerülnének, melyek a szoros együttműködés, az integráció hívei, s akik a meghatározott feltételeknek megfelelnek, a vonatkozó szabályok betartását vállalják.A második csoportba azok kerülnének, amelyek szeretnének megfelelni a szoros kooperáció feltételeinek, de még nem tudnak. Bennük megvan az elszánás a fejlődésre. Érdemes őket a közös költségvetésből erőteljesen támogatni. És van egy harmadik kör, ahová azok tartoznak, akik nem vállalják a szorosabb együttműködést, az ezzel járó szabályokat, de az Unió tagjai akarnak maradni bizonyos előnyökért. A napokban hallgattam egy előadást, Nicolas Sarközy volt francia elnöktől Párizsban,aki azt mondta, kell egy X. kör is, nevezzük negyediknek, amelyik Oroszországot és Törökországot is magába foglalja, de ez már nem egy szoros együttműködés, inkább egy gazdasági térség. Szerintem ez a többkörös Európa jó kiutat jelentene a mostani csapdából, de nem könnyű megvalósítani: nagy elszántság kell,egyalaposan kidolgozott koncepció, amiből kiderül,hová vezet e modell. Valamit mindenképpen tenni kell, mert Európa – és ebben mindenki egyetért – a világversenyben lemaradt, lemarad. Ebbe nem szabad belenyugodni, nem néhány vezető sorsáról van szó, hanem 500 millió ember életéről. Ez pedig nagy felelősség, nagy teher.

Nehéz elképzelni, hogy ez a koncepció megvalósulna…Aki a vázolt körkörös modellben a 3. körbe kerülne, az sértődötten el fogja utasítani ezt a koncepciót…

MP: Miért utasítaná el? Önként kerül oda, maga választja ezt, mert nem akar részt venni a szorosabb együttműködésben. Viszont így nem is akadályozza a többieket az integráció mélyítésében. Aki a 2. körbe kerül, az se jár rosszul, hiszen több támogatást kap, hogy felzárkózhasson és átkerülhessen az 1. körbe, ahová szeretne tartozni. A rendszer lényege, hogy van ide-oda mozgás, vissza is lehet lépni, nemcsak előre. Ezzel egy gyorsabb fejlődés lehetősége teremtődik meg, ami fontos is lenne, mert Európa ma már Kínához képest is nagyon lemaradt, az Egyesült Államoktól pedig mindig le volt maradva. Rövid időn belül India világgazdasági súlya meg fogja haladni Európáét, és akkor ott van Afrika, a jövő kontinense. Aki látja ezt a súlyos helyzetet, és nem dönt felelősen, racionálisan, az felelőtlen vezető.

Az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthető, a politika nem a racionalitások világa…

MP: Ez a téma nagyon messzire vezetne... A demokráciának óriási értékei és óriási gyengéi vannak. Egyik gyengéje az, hogy nehezen alakul ki a hosszú távú gondolkodás. Amikor például Orbán Viktor azt mondta, hogy ő húsz évben gondolkodik, húsz évre tervez, pozitívan értékeltem ezt a kijelentést. Egy normális országban, normális embernek erről nem az jut az eszébe, hogy ő húsz évig akar uralkodni, hanem hogy ő távlatokban gondolkodik, ami helyes. Talán rosszul adta elő, meg a politikai légkör se megfelelő ahhoz, hogy pozitívan fogadja az ilyen politikusi nyilatkozatot. Demokráciában négy-ötévente választások vannak, ami nehezíti a hosszú távú gondolkodást.

„Minden párt egyetért abban, hogy Kínával fejleszteni kell a kapcsolatokat”

Persze, azért kialakulhatna néhány olyan „nemzeti ügy”, amiben egyik kormány továbbviszi a másik által elkezdett programot…

MP: Nemzetközi szinten is szükség lenne a közös gondolkodás mélyítésére, mert ott sem jobb a helyzet. Európában én szinte csak Emmanuel Macron francia elnöknél látom a távlatos gondolkodás, és a „strongleadership” jegyeit, korábban még Merkel német kancellárra volt ez jellemző. Országon belül kellene néhány téma, amiben létrejön a nemzeti minimum, amit mindenki továbbvisz. Nem látom semmi jelét annak, hogy erre törekednének a politikai erők. Bármilyen furcsa, de egy ilyen téma mégis akad: minden párt egyetért abban, hogy Kínával ápolni, fejleszteni kell a kapcsolatokat. Ezt még én kezdtem el, de minden kormány vitte tovább, Orbán Viktor pedig új minőségre emelte. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kínai politikai modellt át kellene venni, de ez senkinek nem célja.
Kína érdekes téma mostanában. Az amerikai-kínai kapcsolatok megromlása veszélyezteti a világkereskedelmet, és az Egyesült Államok nyomást gyakorol az Európai Unióra is, hogy lazítsa a Kínával a kapcsolatokat. Erre példa a Huawei-történet…
MP: Tudomásul kell venni, hogy nemzetközi színtéren is dominál a nemzeti érdek. Az Egyesült Államok veszélyben láthatja hegemóniáját, s miután óriási hatalom van az amerikai politikai-gazdasági vezetés kezében,használni próbálja mások befolyásolására. Ezt felismerve, nem kell engedni a nyomásnak, ha az ellentmond a nemzeti érdekeinknek. Jó az az irányvonal, amit a jelenlegi kormány Kínával megvalósít.

Előadásában Ön a Belgrád-Budapest vasútvonalat is jó együttműködésnek tartotta, miközben sokan azzal érvelnek ellene, ez egy soha meg nem térülő beruházás, nem nevezhető nemzeti érdeknek a részvétel…

MP: Ezzel nem értek egyet. Az alapépítmények soha sehol nem térülnek meg, vagy legalábbis csak nagyon hosszú távon. A síneket le kell fektetni, ki kell építeni azt a rendszert, ahol nagy sebességgel közlekedhetnek szerelvények. Ami a felépítményt illeti: a kocsik, szerelvények beszerzése, a működtetésvalószínűleg meg fog térülni. De nem mennék bele a részletekbe, mert nem vagyok teljesen képben. Elvileg mondom: messzebbre kell tekinteni. Mint minden infrastruktúra, ez is összeköt bennünket a világgal. Az, hogy kínai árukat fog szállítani? Mindenhová kínai árukat szállítanak ma már…

„Az egyirányú pálya zsákutcának bizonyulhat”

Mi az európai parlamenti választások előtt beszélgetünk, minden előrejelzés szerint Európa megosztottsága nem csökken a jövőben sem. Visszatérve az EU jövőjére: milyen esélyt lát arra, hogy a választások után a jelenlegi toporgás után valamilyen irányba elinduljon az Unió? És melyik lesz a választott irány?

MP: A választásokkal valószínűleg kicsit erősödnek a szélsőséges pártok, de nem lesznek meghatározóak. Ennél sokkal józanabb az európai közösség. Az eltolódás ebbe az irányba abból adódik, hogy óriási a bizalmatlanság az egész politikai osztállyal szemben, de nagy az idegenkedés a reform gondolatok irányában is. De a lemaradás mégis kényszerítő lesz, tehát abban bízom, hogy ahogy a kígyó leveti a bőrét, úgy bújik ki a saját maga által kreált fojtogató burokból az EU. Az újfajta együttműködés magjai már működnek: van schengeni egyezmény,amelyben nincs benne minden tagállam. Létezik az euró zóna, lényegesen szűkebb körrel. Sok ország vállalná például a közös állami pénzpolitikát, és a gazdaságpolitika sok elemét összehangolnák, miért akadályoznák a többiek őket ebben? Az a lényeg, hogy legyen oda-vissza út. Az egyirányú pálya zsákutcának bizonyulhat. Tehát meg lehet csinálni, de kell hozzá egy bátor, elszánt ember, aki ezt fölvállalja, meg akarja csinálni. Kívülről könnyű megmondani, mit kellene tenni. Az a nagy dolog, ha valaki a hatalom birtokában, a hatalom fegyelmező, óvatosságra intő vonzásában is vállalja a sok érdeket megmozgató reformkoncepció megvalósítását. Még nem tudom, hogy lesz-e ilyen ember. Kényszer van, lesz, az biztos.
Kocsi Ilona

Dr. Medgyessy Péter (76)
Közgazdász, miniszter, miniszterelnök, üzletember. 2002. május 27-e és 2004. szeptember 29-e között Magyarország miniszterelnöke. A rendszerváltás előtt 22 évig dolgozott a Pénzügyminisztériumban, volt pénzügyminiszter, majd miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltás után a Horn-kormányban pénzügyminiszter volt, majd 2002-től kormányfő. Dolgozott a Paribas Bank Zrt. elnök-vezérigazgatójaként, majd a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt vezérigazgatójaként, az Inter-Európa Bank Rt. igazgatósági elnökeként. Jelenleg három nemzetközi világszervezet think tank (tanácsadó, agytröszt) csoportjában tevékenykedik. Az egyik ilyen a Leaders for Peace nevű szervezet, mely francia kezdeményezésre Európából indult, de már négy kontinensre kiterjed. A másodikat Bakuban alapították, világpolitikai és világgazdasági stratégiai kérdésekben állít össze tanulmányokat, a harmadik pedig volt miniszterelnököket tömörít, s ugyancsak stratégiai, nemzetközi témákat vitat meg, s fogalmaz meg tennivalókat, tanácsokat. Ezenkívül előadásokat tart, s működteti az MP Európa Kft. tanácsadó cégét, egy alkalmazottal, saját bérelt irodával. …

Kérjük, mondja el a véleményét