Magyar energiabomba Itáliában

Magyar energiabomba Itáliában

Semperger-Sommariva Kinga története szól, hogyan lett egy ismert, ambiciózus magyar vállalkozóból olasz feleség, s egy igazán boldog, nyitott, szárnyaló ember. Aki hirtelen rádöbbent, hogy élni jó, az élet minden pillanatában ott van a szép, a jó, a szeretni való. Egy kis Itália blogja, Facebook oldala ma már több mint 2500 követőt vonz. Ő pedig élvezi a „másik életét”, már nem egy, hanem három vállalkozás aktív szereplőjeként.

Mélyponton volt az élete. A válási procedúra már elkezdődött, de még javában tartott. Volt, hogy egy hétig nem mozdult ki a lakásból. Ő, aki korábban is imádott emberek között lenni, szeretett dolgozni, teljesíteni, mindenben maximalista volt, igazi energiabombaként dinamizálta környezetét is. Ám a magánélete teljes csődbe jutott. Pszichológushoz járt. Mi lesz velem? – futott át többször az agyán, de a külvilág ebből keveset érzékelt. Legfeljebb azt, hogy még többet, még keményebben dolgozott. A ProjectMine Gazdasági Tanácsadó Kft. pár nehezebb év után újra jól teljesített, egyre több EU-projektben vettek részt, közvetlenül.
Csodák pedig vannak
Egyik ilyen több országra kiterjedő – Észak-Olaszország, Szlovénia, Magyarország, Ausztria, Németország – turisztikai-projektben hazai tanácsadóként a ProectMine is vett részt, s szakértőként Semperger Kinga neve szerepelt a listán. Ott, ahol az olasz oldalt Sebastiano Sommariva képviselte. „Milyen szép neve van” – mondta Kinga cégtársának. Este a LinkedIn közösségi portált olvasgatva egyszer csak egy üzenetet kapott e projekt zárt csoportjából: „Szép a neved”. Csak nézett, nem értve, miről van szó. Másnap az egészet elmesélte cégtársának, barátjának, Barabás Tamásnak, jelezve, nem érti, mi történik, ki, s miért is írta az üzenetet. Aztán ez is kiderült: Sebastiano Sommariva, Olaszországból. Ő ott ugyancsak úgy gondolta, szép név a Semperger Kinga. Beszélgetni kezdtek skype-on, whatsapp-on, viberen. Több órán át. Két napra rá egy vörös rózsacsokor várta Kingát a munkahelyén. Azt hitte, volt kapcsolata akar békülni, de már jött is az email. Olaszországból érdeklődött Sebastiano, megérkezett-e a virág. A csoda elkezdődött. Egy hónap múlva Bécsben találkoztak egy hétvégén, ami üzleti ebédnek indult, majd szerelem lett belőle. Első látásra. Van ilyen.
„Soha nem hittem a csodákban, az ilyen mindent megváltoztató véletlenekben. Abban viszont igen, hogy nekem sem kell egyedül maradnom, valahol nekem is van egy lelki társam. Azt azért nem gondoltam volna, hogy pont Olaszországban” – mondja ma Kinga, aki azóta már óvatosabban fogalmaz a „lehetetlenekről”. A három évvel ezelőtt kezdődő „csoda” színtere ma már Olaszország, Udine. „Választanunk kellett, az is felmerült, hogy Sebastiano jön Magyarországra, de úgy láttuk, én könnyebben tudok külföldről dolgozni, internettel, skype-pal ma már mindenki elérhető. Ő pedig éppen akkoriban költözött vissza Rómából Udinébe, ahol turizmussal foglalkozó tanácsadó vállalkozást indított. Így alakult meg a Vision and Mission Italy, mely nemcsak nevében, de működésében is valóban misszió és vízió is. A Friuli-Venezia-Giulia régió kevésbé ismert, az olasz desztinációk látogatottsági listáján a 17. helyen áll. „Férjem fejébe vette, hogy a vadregényes Friuli-Venezia-Giulia tartomány Trieszt és környékén kívüli tájait is megszeretteti a turistákkal, együttműködéseket, projekteket és turisztikai klasztereket épít. Ehhez pedig tényleg jobb a helyszínen lenni, az olaszoknál ráadásul rendkívül fontos a személyes kapcsolat”
Mindenki segít
Kinga tehát költözött. Előtte azonban még túl kellett jutni a szigorú olasz családi ceremónián is, ahol a nagycsalád meghatározó személyiségének, a 90 éves nagymamának kellett bemutatkoznia. „Négy idős hölgy ült velem szemben, testvérek, s mindannyian túl a kilencvenen. Csak úgy röpködtek a kérdések, amit Sebastiano fordított, válaszoltam is, de közben egyfolytában mosolyogtam. Annyira helyesek, kedvesek, s elegánsak voltak ők négyen, hogy csak mosolyogni tudtam.” A nagymama végül csak ennyit mondott unokájának: „Látom, Te nagyon szereted, ő pedig a legfontosabbal rendelkezik: tud mosolyogni.” S ezzel el is dőlt Kinga sorsa: a nagy olasz család befogadta, szeretettel várta. Ő pedig azóta sem tud betelni azzal, hogy mennyire más ott egy család működése: összetartanak, sokat vannak együtt ebédeken, vacsorákon, nyaralásokon, s rengeteg az egyéb közös program. „Ez így természetes, barátságos a légkör, mindenkit olyannak fogadnak el, amilyen. Sokat nevetnek, vitatkoznak, jó hangosan, s közben nagyokat gesztikulálnak. Pörögnek, dolgoznak, de jut idejük az életre is.” Persze, adódik az összehasonlítás, de a teljes képhez hozzátartozik: Észak-Olaszország jóval gazdagabb, mint bármelyik magyar régió. Jól élnek az emberek, nekik már nem kell „megszakadniuk” a munkában. Bár lehet, hogy itt sem kellene… „A szemlélet egészen más. Kezdettől fogva azt éreztem, hogy mindenki segít. A kamara egy élő, működő szervezet, a kezdőket nagyon felkarolja, természetben és anyagiakban is támogatja, bevonja a közös programokba.”
Három cég
Ezt Kinga is megtapasztalta, mert bár az itthoni céget továbbviszik, kint is alapítottak egyet hárman: férj, feleség, s Barabás Tamás, a jó barát. „Elhatároztuk, hogy minden tevékenységet jól elkülönítünk egymástól, ezért egy új projektre kellett a külön vállalat. A férjem cége turizmussal foglalkozik, a ProjectMine EU-s projektekkel, azok leágazásaival, ez az új cégünk, a Ready pedig kezdő olasz vállalkozások segítésével. Ehhez tavaly nyertünk támogatást az itteni kamarától, egy vállalkozásfejlesztési alaptól. Célunk ezzel a vállalkozással az is, hogy az olasz és a magyar vállalkozások között üzleti kapcsolatépítési lehetőséget teremtsünk. Az új vállalkozás mellett maradt a korábbi is, amihez a tulajdonostárs, Barabás Tamás elfogadó, nyitott hozzáállása is kellett. „A ProjectMine 2007-ben alakult, akkor még tőkebefektetőkkel. Aztán a válság hatására nem bánták, hogy a 3 év után megnyíló opcióval éltünk, s kivásároltuk őket. Így most ketten vagyunk tulajdonosok, 2011-12-ben rögtön megtapasztaltuk, milyen az, amikor a válság bennünket is elér. Akkor éppen kifutottak az EU-projektek, újak még nem indultak, így megcsappant a munkánk. Gondolkodtunk, hogyan vészeljük át az átmeneti éveket, de mivel egyre többen jöttek hozzánk, akik valamiért nem tudták végigvinni korábbi projektjüket, rájöttünk, ez is egy üzletág lehet számunkra: sok, kudarcos vállalkozás ügyeit rendeztük, „kitakarítottuk” a felgyülemlett „szemetet”, azaz ahol csak lehetett, rendbe hoztuk a projekteket, reorganizáltuk a céget, folyamatban lévő pályázataikat, projektjeiket. Volt, ahol már késő volt, de akkoriban tömegével jöttek hozzánk, kézről kézre adtak bennünket, hogy majd mi megoldjuk a dolgokat… Most pedig már új specialitásunk van az eddigi megszokott kkv-munkák mellett: az innovatív vállalkozások projektjeit visszük, így ma már például az agykutatás sem teljesen ismeretlen számomra. Szerencsére sok, innovációhoz kapcsolódó pályázat van, így most megint tele vagyunk munkával, így az 50-100 millió között ingadozó árbevételünk, reményeink szerint a felső határ körül lehet az idén. Emellett ez az időszak most megint új forrásokban és lehetőségekben gazdag. Minimális létszámmal dolgozunk, hat munkatársunkból külön senki nem foglalkozik értékesítéssel, ma már leginkább az ajánlásokból jönnek az új megbízások. Mindenkinek így a legjobb. A bizalom a múlt alapján adott, mi pedig csak a minőségi munkára koncentrálhatunk. Ez a munka nekünk már valahol a szenvedélyünk is lett. ”
Lelkesen, gyorsan, széles gesztikulációval beszél Kinga. Mint az olaszok. Ránézésre is „igazi” olasznak látszik: sötét haj, fekete szemek. Tele élményekkel, mindenre rácsodálkozik, mindennek örül. Boldog. Úgy érezte, a sok kis apró élményből másoknak is juttathat egy kicsit. Egy kis Itália néven blogot ír, képeket készít, s már egy könyvet készít elő. „Felszabadultam. Már nincs teljesítménykényszer bennem, ahogy otthon sokakban, mégis jobban megy a munka: koncentráltabban, kevesebb ideig dolgozom, így jut időm arra is, hogy naponta felfedezzem Udine csodáit, s átérezzem, milyen jó, hogy itt élhetek, egy ilyen családban, ilyen férjjel.” Ahogy egy előadása beharangozójában írja: „annyi minden voltam már, Év vállalkozója, Jövő ígérete különdíjas, TOP 25 női menedzser… de legjobban mosolygó energiabomba és olasz feleség szeretek lenni.”

Életrajz
Semperger Kinga (40+) ügyvezető, tulajdonos, KKV-szakértő és coach, a ProjectMine Kft. tulajdonos-ügyvezetője, nemzetközi, közvetlen uniós projektek vezető tanácsadója. 2014-ben az Év vállalkozója, 2004-ben pedig az Ernst ad Young Nemzetközi különdíjasa, a „Jövő ígérete” kategóriában. 2008-ban pedig hazánk 25 legtehetségesebb női vezetőinek egyikévé választották.

Kérjük, mondja el a véleményét