A "könyves" ember

A "könyves" ember

„Képek között élni jó! Energizálnak!” – fogalmazza meg Vértes Gábor, a Pauker Nyomda alapító-tulajdonos ügyvezetője, mit adnak neki a mindennapokban az őt körülvevő festmények. Az immár több száz darabból álló gyűjteménybe az utóbbi időben már üvegtárgyak is bekerültek. Vagyis a Pauker Gyűjtemény tovább gazdagodik.

„Könyves” emberként, nyomdászként mit tart az írástudók felelősségéről, a kultúra jelenlétének szükségességéről egy vállalatnál?” – adódik az indító kérdés, hiszen a Pauker Nyomda sok könyvet készít. S amikor Vértes Gábor körbevezet az irodákban, kiderül, a falak tele vannak kiválóbbnál kiválóbb kortárs képzőművészek alkotásaival. „Ez önmagáért beszél! A kollégáink ebben a miliőben dolgoznak. De kérdezzük meg őket!” – javasolja, és oda hívja egyik munkatársnőjét, aki elmondja: annyira szeretik a képeket, hogy ha egyet-egyet elvisznek kiállításra, már hiányérzetük van. Sokszor beszélgetnek, véleményt cserélnek a kollégák egymással az alkotásokról. „Az ízlésünk természetesen nem egyforma. de ez jó! Megvitatjuk és rendszeresen kiválasztjuk a hónap képét. Nagyon jó ebben a környezetben dolgozni, igen pozitívan hat a köztünk és az ügyfeleink közötti kapcsolatra is” – meséli a kolléga. Az igazgató hozzáteszi, hogy még a postás is beleszólt a legutóbbi kép értékelésébe azzal a megjegyzéssel, hogy „a múltkori jobb volt”!

Itt a külcsín a lényeg
„Mi nem a tartalomért, hanem minőségért vagyunk felelősek!” – kanyarodik vissza Vértes Gábor az indító kérdés első felére. „Extrém, társadalomellenes anyagoktól eltekintve, melyek készítését nem vállalnánk el, a mi feladatunk az, hogy a megbízóink igényeit a legmagasabb színvonalú technikai kivitelben teljesítsük. »Színnel, lélekkel« – ez a jövőre harminc éves Pauker Nyomda ismert szlogenje. És ez nem csak marketing, hanem a mindennapok munkájának követelménye. Talán az a környezet is hozzájárul ehhez, melyben a munkatársaink dolgoznak”– fejti ki Vértes Gábor, aki tanulóként majd nyomdaipari gépmesterként a budapesti Kossuth Nyomdában kezdett el dolgozni.
Hogy miért lett nyomdász? „Talán lustaságból! A Báthory utcában laktunk, a sarkon túl ott volt a Kossuth Nyomda. Érettségi után jó ötletnek tűnt, hogy nem kell korán kelni, messzire utazni…!” – mondja. Csak ekkor tudta meg nagyanyjától, hogy a családban hagyományai vannak a papírnak, a könyvnek és a nyomtatásnak, meséli. „Déd-nagybátyámnak, Pauker Mórnak a mai Bajcsy-Zsilinszky úton egy papír-írószer kereskedése volt, melyhez tartozott egy kicsi nyomda is. Ebben az üzletben 12-14 családtag dolgozott, a falait sok-sok fából készült fiók borította, ezt az oroszok égették el a háború alatt. A családi vállalkozás 1902-től működött az 1952. évi államosításig” – foglalja össze tömören az ötvenévnyi családi történetet Vértes Gábor. „Pauker Mór üzletének állít emléket egy kortárs festőművész barátom által készített festmény-plakát is” – mutat rá a bejárat melletti falon függő alkotásra.
„Amikor a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben belevágtam a saját nyomda alapításába, a régi cég emlékére, nagyanyám tiszteletére adtam a cégnek a Pauker nevet. Nagyanyám volt az első titkárnőm is, a családi történet átadásán kívül is meghatározó volt az üzleti életem alakításában. Sokat »egzecírozott«, tanított az ügyfelekkel való kapcsolattartásban. Zuglóban kezdtem, 1997 óta dolgozunk a jelenlegi újpesti telephelyünkön” – mesél a kezdetekről az alapító ügyvezető.

„Képek között nőttem fel”
„Hogy most hol tartunk? A magyar magántulajdonban lévő íves ofszet nyomdák közül a Pauker Nyomda biztosan benne van a TOP5-ben mind árbevétel, mind termelési mennyiség, mind pedig kapacitás vonatkozásában. Éves árbevételünk eléri a 3,4 milliárd forintot, száznegyven alkalmazottal dolgozunk, nyolcszáz ügyfelünket hétezer kétszáz féle megbízással szolgáljuk ki. Művészeti kiadványainkkal, albumainkkal magasan piacvezetők vagyunk, de csak ezekből nem lehet megélni, ehhez túl nagyok vagyunk!” – foglalja össze a jelent a nyomdatulajdonos. Az irodákban a képeken kívül mindenütt rengeteg díj, serleg, elismerő oklevél látható. „Csak azon a szakmai versenyen nem kapunk díjat, amin nem indulunk el! Ezt ne vegyék szerénytelenségnek, ez így van!” – büszkélkedik Vértes Gábor.
„Mi volt előbb? A művészeti albumok gyártása vagy a Pauker Gyűjtemény? – kérdezem a nyomdász-műgyűjtőt visszakanyarodva az iroda-galériában látottakhoz. „Képek között nőttem fel, de ezek az alkotások inkább a polgári családok szokásos enteriőr tartozékai voltak, nem kimagasló értékű művészi alkotások. A vonzódásom, hogy képek között éljek, alapvetően innen ered. Az első két festményt huszonnégy évesen, 1986-ban a saját nyomdám alapítása előtt vettem Deák Dénestől” - ismerteti Vértes Gábor a műgyűjtésbe sodródásának történetét. Deák Dénessel a kapcsolatot dr. Vértes Péter reumatológus nagybátyja hozta össze, alapvetően befektetési szempontokra hivatkozva hívta fel a figyelmét a képek vásárlására. Hogy mi volt ez a két festmény? „Gyarmathy Tihamér két alkotását vettem meg, az egyiket tízezer, a másikat húszezer forintért, részletre, papír nélkül, becsületszóra. Akkoriban nem egészen háromezer forint volt a havi fizetésem, amivel azért nem lehetett olyan könnyen viccelni”

Kortársművészek az irodában
Azóta sem szakadt meg ez a folyamat. „Nagyon sok művésszel, galériával, aukciós házzal kerültem és vagyok kapcsolatban. Folyamatosan nyílik számomra a világ a képzőművészeti alkotások múltjára és jelenére. Számtalan katalógust, albumot készítettünk az elmúlt években. A közelmúlt legsikeresebb kiadványai között a Kieselbach Galéria »Modernizmus« és a Virág Judit Galéria »Berlin-Budapest« és »Párizs-Budapest« albumait említeném” – meséli. A képzőművészet tehát beszippantotta, rengeteg kiállításra jár, sok művészt, műgyűjtőt ismert meg és tart velük kapcsolatot. „Így aztán egyre sokasodnak a képek a falon az otthonomban és az irodában is. Vásárolok aukción, galériákban, de kapok ajándékba képeket művészektől is egy-egy jól sikerült album elkészülte után.”
Az irodába a kortársművészek alkotásai kerülnek.„Leginkább a geometrikus ábrázolást követő művészek festményeit szeretem, ezek érintenek meg legjobban. Bak Imre, Fajó János, Nádler István, Joseph Kádár, Nem’s Judith, hogy csak néhányat említsek. De azért olyan figurális alkotások is felkeltették figyelmemet, mint például Csurka Eszter, Szurcsik József vagy Nagy Gábor György művei…” – beszél a tulajdonában lévő művekről, melyek száma néhány százra tehető.
„Hogy gyűjtő vagyok és ezek a képek már egy gyűjteményt alkotnak, arra csak néhány éve döbbentem rá, amikor néhány festő barátom azt mondta művének átadásánál, hogy rangot jelent számára a Pauker Gyűjteménybe való bekerülés. Igen? Hát akkor mától hivatalosan is gyűjtő vagyok, gondoltam” – mutatja be a gyűjteménye „születését” a nyomdafőnök.
Mit szólnak a vállalkozó ismerősei, partnerei a gyűjtői tevékenységéhez? Vannak-e nyomdászvállalkozók között olyanok, akik hasonló szenvedélynek hódolnak? – kérdezem. „A nyomda tulajdonosok között csak egy gyűjtőről tudok. A többi ismerősöm közül van, aki elnézően mosolyog, van, aki kvázi lesajnál emiatt a szenvedélyem miatt” – válaszol a műgyűjtő-nyomdász némi iróniával.

Új irány: az üvegművészet
És a család? Szereti, támogatja, vagy közömbösen elnéző? „Feleségem, Gyöngyi igazi partnerem a képzőművészet területén tett kalandozásaimban, szereti a képeket, aktívan részt vesz döntéseimben. A harmincadik házassági évfordulónkra egy üvegtárgyat kapott tőlem ajándékba. A gyűjtemény közös örömeink egyik forrása” – meséli Vértes Gábor. Két gyermeke közül a harminc éves fia a cégben dolgozik, lánya huszonnégy éves, jogásznak tanul. „Ők még nem találták meg az örömöt a festmények közötti életben, nem értik igazán a mi vonzódásunkat a képzőművészethez. Talán majd az unokák lesznek igazán élvezői és egyben haszonélvezői is ennek a még fejlődésben lévő kollekciónak” – teszi hozzá.
És mi lesz a sorsa a gyűjteménynek? „Ezzel még nem foglalkozom, úgy érzem, ehhez még fiatal vagyok. Nem zárom még a pozíciót, sőt éppen annak további nyitása felé indultam el. Egy gyűjtő barátomnál találkoztam üvegből készült szobrokkal. Már birtokomban van egy Melcher Mihálytól és egy-két Korodi Zsuzsától származó, üvegből készült alkotás!” Az üvegművészet itthon még kuriózum, de a gyűjteményben ez lehet esetleg új irány, teszi hozzá.
Mit adnak a képek egy hosszú nap után?. „Energizálnak! Képek között élni jó! Más, sokkal jobb, mint nélkülük!” – válaszolja Vértes Gábor, aki nem csak készíti a gyönyörű képzőművészeti albumokat, hanem ezekből a művekből szemezgetve tovább építi a Pauker Gyűjteményt.
Skonda Mária

Vértes Gábor (56)
A Pauker Nyomda alapító-tulajdonosa, ügyvezető igazgatója. Érettségi után a Kossuth Kiadóban dolgozott ofszet gépmesterként, majd némi vállalkozói kitérőt követően alapította meg 1989-ben a Pauker Nyomdát. Az azóta eltelt közel 30 évben a cég a hazai nyomdaipar élvonalába küzdötte fel magát, és jelenleg piacvezető a tulajdonos szívéhez is közel álló művészeti kiadványok területén. Lelkes műgyűjtő, klasszikus és kortárs képzőművészeti alkotásokkal is szívesen gyarapítja gyűjteményét. Nős, két felnőtt gyermeke van.

Skonda Mária képe

Kérjük, mondja el a véleményét