A falak arra valók, hogy kikerüljük, megmásszuk, vagy akár ledöntsük… – ezt vallja Keresztury Éva, a Hilltop Neszmély Borászati Zrt. résztulajdonosa, a borkereskedelemért felelős vezetője. Gyermekkora meghatározó éveit külföldön töltötte, „egy sokkal nyitottabb világban, ahol a készségeket és az önbizalmat fejlesztő oktatási rendszerben nevelkedtem”. Ez megkönnyítette boldogulását a férfiak uralta borszakmában is.
„Én eddigi pályám alatt mindig valamilyen magyar cuccot adtam el külföldre. Korábban külkereskedőként, harminc éve a Hilltop színeiben magyar bort. És többnyire sikerrel. Engem gyerekkorom óta a siker érdekel – és sosem a pozíció. Az csak ahhoz kell, hogy végre hajthassuk az elképzeléseinket….” –határozza meg életének fő iránytűjét Keresztury Éva.
Gyomorfekély után disznósajt
A Konsumex Külkereskedelmi Vállalatnál viszonylag fiatalon, huszonhét évesen osztályvezetői lett, mely felelősség zavarba hozta. Nem tudott mit kezdeni a szinte olvashatatlan, bonyolult fogalmazású hosszú szerződésekkel – ezekről később kiderült, mások sem olvassák el. Ő ezt akkor még nem tudta – gyomorfekélyt kapott. Az orvos tanácsára elutazott férjével két hétre Sopronba. Az első héten még rágódott a dolgon, a második héten már disznósajtot evett és soproni kékfrankost ivott rá.
„Feldolgoztam a helyzetet, meggyógyultam és ettől kezdve »bevadultam« – csak az eredményekre koncentráltam.” Persze, nem volt zökkenő mentes a további pálya sem. Az a külkereskedelmi cég, melynél hat évet töltött, sok, a hetvenes-nyolcvanas években luxuscikknek számító terméket hozott be az országba: dobozos sört, kubai szivart, stb. ”Férfi főnökeim sokszor próbáltak nyomást gyakorolni rám, honnan, milyen közvetítővel szerezzek be árut – én rájuk vágtam az ajtót, ha nem az volt a cég érdeke. Sokszor férfi módra próbáltak parancsolgatni – én és a hozzám hasonló kolleganőim ellenálltunk. Soha semmi bajunk nem lett belőle – az eredményeink megvédtek minket!”
Elmond egy, a további életére meghatározó esetet, mely során az egyik férfi főnök így szólt hozzá egy nap: „ Kisanyám, ami dobozos sör most bejön, azt a Délkernek adjuk!” A válasza határozott „nem” volt. A főnök pedig megfenyegette, hogy ezt nagyon meg fogja bánni. Éva visszaszólt : „És ne szólíts többé kisanyámnak!” És nem történt semmi – az égvilágon semmi, teszi hozzá. „Ettől kezdve már nem aggódtam magam túl ezeken a dolgokon!”
Húsz fiatal tehetség
Azt, hogy férfiak által regnált világba érkezett a munkahelyén, nem érte felkészületlenül. A közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után 1975-ben a Magyar Külkereskedelmi Bankba került, ahol közel hét évet töltött. Huszad magával, fiatal szakemberek kiváló mentort kaptak az akkori vezérigazgató, dr Salusinszky István személyében. Az ő személyéhez kötődik egyértelműen az intézmény első fénykora, önállósodásának időszaka. Dr. Salusinszky vezetése alatt az MKB lett az élharcosa a magyarországi nagyberuházások finanszírozásához külföldi hitelek felvételének (pl. az 1969-ban megnyílt Inter-Continental, a mai Marriott szálló), nevéhez kötődik többek között a Pepsi Cola, a Coca Cola, a Levi Strauss márkák magyarországi meghonosítása.
A húsz fiatal tehetséget a vezérigazgató személyesen választotta ki, közvetlenül adta nekik a feladatokat, főnökeiket átugorva. Gyakran olyan feladatokat kaptak, melyeket a vezér az előző éjszaka gondolt ki. „A kis csapatban a fiúk voltak többségben, de mentorunk szemében csak a tehetség, szorgalom és az eredmény számított. Nem az, hogy nadrágot, vagy szoknyát hordtak. A nagy projekteket csak a partvonalról szemlélhettük, de gyakran behívott sorsdöntő megbeszélésekre is.” A környezetében lévő többi férfi vezető próbálta kvázi titkárnőként kezelni az ifjú hölgyet, volt, hogy így szóltak hozzá: „Kislány, írja….” „Én pedig nem írtam, visszaszóltam. Nekem a mentorom megbecsülése, iránymutatása számított” – emlékszik vissza pályája kezdetére. „Mindent itt tanultam meg, ami a további pályámat befolyásolta, nem az egyetemen.”
Külföldi hatás
Hogy honnan származott a sejtjeiben megbúvó erő, egyre erősödő önbizalom? Diplomata nevelőapjával és külkereskedő édesanyjával nyolcéves korában Finnországban élt, azután 4 évig az akkori NSZK-ban, majd egy ideig az NDK-ban. „Én már akkor egy sokkal nyitottabb világban éltem, a készségeket és az önbizalmat fejlesztő oktatási rendszerben nevelkedtem. De ami a legfontosabb: mindig éreztem nevelőapám felém áradó tiszteletét, bizalmát – azt, hogy sokra tart. Egy lánynak hallatlanul fontos az, hogy mit gondol, hogyan értékeli őt az apja.” Elmondja, hogy őt a külföldi élet nyitottá tette. „Nem csak angolul beszélek, de azt is tudom, hogyan gondolkodnak! Ez segít a sikeres értékesítésben. Nem bort adunk el, hanem az ottani ország, az ott élő embereknek megfelelő életérzést.”
A rendszerváltás előtti időszak Londonban érte. A család miatt két év kihagyással állt újra munkába, de nem vonzotta a Konsumex által forgalmazott széles termék-paletta kezelése. Ekkor, 1988-ban találkozott az Ágker (Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft) vezérigazgató-nőjével, aki azzal bízta meg, hogy építse fel újra a vállalat borexportját. Ez el is indult, de a rendszerváltáskor egy nagyobb rendelés finanszírozása mögül kihátrált a cég.
Harminc éve ugyanaz a menedzsment
„Itt volt a lehetőség, hogy átvegyem – de kellett hozzá hitel. Nevelőapám körbe kilincselte a bankokat és megszerezte! És harminc évvel ezelőtt, 1988-ban, egy Bertalan Lajos utca bérházban két kolleganőmmel megalapítottuk a Hilltop jogelődjét, az Interconsult Kft. A gangon tároltuk a bormintákat!” Sajnos, a két hölgyből egy már meghalt, de a másikkal, Storcz Judittal azóta is együtt dolgoznak. „Ő hatalmas összetartó erőt képvisel a cégnél, mindenben ezer százalékosan a támaszom!”
A cégnél harminc éve ugyanazok a tulajdonosok, ugyanaz a menedzsment, érzi a dolgozók megbecsülését és főleg a bizalmat. „Bíznak abban, hogy minden bort el tudunk adni! Én azonban minden szüretnél szorongok, hogy mi lesz a tengernyi borral. Idén ez várhatóan 4-5 millió palack lesz… Eddig sikerült. Hatvan százalék külföldre megy, hagyományosan elsősorban az Egyesült Királyságba, a Lidl-en keresztül számos környező országba is eljutunk, a magyar piacon biztos a helyzetünk. Idén is sikerülni fog! A cégnél szinte egymás vámpírjai vagyunk: erőt szívunk és erőt adunk egymásnak! Nincs férfi-nő kérdés, csak teljesítmény és bizalom!”
És vajon a cégen kívül, a magyar borásztársadalomban is természetes a női vezető? „Hát… az egy más világ. Egyszer egy csupa férfi borászokból álló értekezlet előtt prezentáltuk bormarketing-javaslatainkat egy másik sikeres magyar borexportőrrel. A végén azt kérték, hagyjuk őket magukra, majd ők döntenek egymás között. Ajánlásaink süket fülekre találtak, még csak nem is vitatkoztak velünk… A Hilltopnál mi úgy gondoljuk, nekünk kell a vevőink ízlésvilágához alkalmazkodni. Most az üde, friss, könnyű borokat keresik külföldön, ezért nem erőltethetjük a magyar borstílust. Hogy ezt megtanuljuk, nálunk a kezdetekben sokszor vált válnak vetve dolgozott együtt a magyar és például az ausztrál borsász. Ha valamit meg akarunk tanulni, akkor valamit adni, akár fel is kell adni magunkból!”
Mire valók a falak?
Keresztury Évának van egy másik, kis vállalkozása Zánkán, egy étterem-hotel. „Itt is megtapasztalom, kikutatom, mit szeretnek, mit kívánnak a vendégeink, hiszen persze a Fészekben is Hilltop borok kísérik az ételeket és ezt továbbadom a Hilltop termelésnek. Számomra minden nap egy kihívás. Híres vagyok arról, hogy nekem és így a cégnél sincs olyan, hogy » nem tudom «. A falak arra valók, hogy kikerüljük, megmásszuk, vagy akár ledöntsük… Ez a jelszavunk. A siker érdekében, ha kell kockáztatok is, ezzel megadom az esélyt a győzelemnek! A harminc év alatt sok mindent megtanultam a borász-szőlész szakmáról – csak így tudok gyorsan és intuitíven dönteni. Méghozzá többnyire biztonságosan.”
Egy női vezető sokkal empatikusabb, mint egy férfi. Ezt is várja el tőle a környezete. „De én megtanultam, hogyan tartsam meg a saját életerőmet. Csak olyan emberekkel tudok dolgozni, akikkel szeretet kapcsolatom van. Olyanokkal, akikkel kölcsönösen inspiráljuk egymást. Nincs nálunk ilyen: » na látod, nekem volt igazam«. Ezek a legnagyobb ellenségei az inspirációnak.”
Most már neki is van egy mentoráltja, egy harmincegy éves, tehetséges hölgy, aki marketing vezető mindkét cégénél. „Szeretném átadni neki a tapasztalataimat, hogy sikeres vezetővé váljon. Az ő generációjának már könnyebb lesz, ma már sokkal természetesebb, hogy egy nő karriert csinál, sikeres. Ez Európa nyugati felén már akkor is így volt, amikor én tinédzserként ott nevelkedtem.” Elárulja, hogy neki is van egy mentora. „A negyvenegy éves fiam. A Hilltopban munkatársam volt tíz éven át, valamint spirituális társam. Sok nehézségen átsegített, eszközt mutatott ezek kezelésére. Én huszonéves koromig védőburokban éltem, ő már tizennyolc éves korában Észak-Angliában egy távoli egyetemen korábban ráébredt a mélyebb összefüggések megélésének szükségességére.”
Hogy milyen tulajdonságuk segíti legjobban a nőket a környezetükkel kapcsolatos kihívások kezelésében? „Mi nők sokkal jobban belátjuk, hogy dolgozni kell magunkon. Ha én kész vagyok változni, akkor kiváltom másokban is a változást, környezetünk is másként fog hozzánk viszonyulni” – mondja Keresztury Éva.
Skonda Mária
Keresztury Éva (64)
A Hilltop Neszmély Borászati Zrt., résztulajdonosa és a borkereskedelemért felelős vezetője. A Marx Károly Közgazdasági Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) külkereskedelmi marketing szakán szerzett diplomát. 1974 - 1981 között a Magyar Külkereskedelmi Bank munkatársa, 1981 -1986 között a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat élelmiszer osztályának vezetője, 1987-től 1990-ig Londonban, az Ágker Kft. képviselőjeként magyar borok és gyümölcskonzervek exportjával foglalkozott. 1990-től a Hilltop Neszmély Borászati Zrt., ill. jogelődjének alapítója, résztulajdonosa és a borkereskedelemért felelős vezető. Egy fia van.
