Jelenlegi hely

A Vizsla szeme mindent lát

Szabó András, az iData társalapító ügyvezető igazgatója
Szabó András, az iData társalapító ügyvezető igazgatója
„Volt olyan nyomkövető rendszer, amelyik naponta 400 riasztást is adott, ám ezek jó részéről kiderült, vaklárma volt az egész…”

 

Kétségbe estünk. Hirtelen rengeteg igény szakadt ránk. Úgy éreztük, ennyit lehetetlen úgy megoldani, hogy a rendszer egyszerű, átlátható maradjon. A sok egyedi fejlesztésbe szép lassan belefulladunk, vagy éppen káoszba torkollik idővel a fejlesztés, bonyolódik a termék. Társammal, Balázzsal második telephelyünket festettük – ez még a hőskorban volt –, s azon morfondíroztunk, mi legyen a megoldás. Azt kerestük, van-e olyan közös nevező, amivel mégis összeköthetők a szerteágazó szálak.

Volt. Ekkor ugrott be a Vizsla ötlete, és festés közben kidolgoztuk az egész rendszert fejben, majd beülve az irodába le is fejlesztettük. A Vizsla egy olyan rendszer lett a rendszeren belül, amivel innentől akár egy ügyesebb kolléga is tudott új funkciókat létrehozni, nem csak paraméterezni. Szinte minden sorban álló feladatra és új ügyfélkérésre adott megoldást, nem az alapprogramot kellett bővíteni. Idővel ezekből az egyedi fejlesztésekből dobozos megoldások születtek.

Nem sokkal ezután – még a 2010-es évek elején – jött hozzánk egy nagy cementipari cég kétségbeesett vezetője azzal, hogy már sok programot kipróbáltak, de nem sikerült végére járni, hová tűnik el a kész cement jelentős része a tartályból. Volt olyan nyomkövető rendszer, amelyik naponta 400 riasztást is adott, ám ezek döntő részéről kiderült, vaklárma volt az egész. Külön embert foglalkoztattak az ellenőrzésre, akinek egy idő után elege lett az egészből, és inkább nem kontrollált semmit. Amikor hozzánk eljutottak, már a sokadik megoldás mondott csődöt náluk. Akkor mi bevetettük a Vizslát. Rögtön láttuk, van esély a megoldásra, de azt is, hogy még sokat kell alakítanunk rajta, hogy a gigantikus lopásokat teljesen felszámoljuk. Sziszifuszi munka volt, de a Vizslával legalább gyorsan ment. Tíz körben fejlesztettük, alakítottuk, míg végül már csak napi 1-2 riasztás érkezett. Így egyből kiderült, hogy valóságos üzlethálózat épült ki a lopott cement értékesítésére. Profi módon még saját márkát is kitaláltak a feketén szerzett anyaghoz. Saját raktárt működtettek, ahol a tonnaszámra lopott anyagot újracsomagolták, saját címkéző géppel új márkajelzéssel látták el. Látszott, biztosra mentek, tartósnak gondolták ezt az „üzletágat” és pontról pontra megszervezték a lopástól kezdve az értékesítésig az egész „értékláncot”.

És akkor jöttünk mi, a Vizslával… Lépésről lépésre szorítottuk vissza a „feketézőket”, a nyomkövetéssel, a tartályürítés folyamatos mérésével eljutottunk az egészen pontos monitorizálásig. Akkor már egy kiló cementet se lehetett úgy elvenni, hogy ne legyen a rendszerben nyoma…

Akkor úgy éreztük, ezért érdemes volt dolgozni. A jó oldalon álltunk, segítettünk.  Ennél jobb ösztönző nem létezhet.