Vagy húsz éve Eilat egzotikus-pálmafás tengerpartján nyaraltunk a feleségemmel. Emlékezetes kirándulás volt, de nem csak azért, mert akkor jártam például először sivatagban, hanem a következő történet miatt is…
Október vége felé járt, amikor Magyarországon már kellemetlen, nyirkos őszi idő volt, de ott a Vörös-tenger partján ragyogó napsütés, igazi nyár, simogató meleg. Egyik délután vásárolni indultunk a helyi szupermarketbe. Férfiembernek ez különös megpróbáltatás, így amíg a feleségem vásárolt – ez Magyarországon is mindig így van –, addig én a boros polcok előtt nézelődtem, válogattam. Ki is választottam magamnak egy különleges kaliforniai vörösbort, amikor megszólalt mellettem egy, a szállodából látásból már ismerős honfitársam, és azt kérdezte, hogy szeretem-e a borokat… Igen, válaszoltam, engem nagyon érdekelnek a borok, és ezt a kaliforniai pincészetet is jól ismerem, kedvelem a borait. Újdonsült ismerősöm a sarkára állt és kellő határozottsággal megjegyezte, hogy márpedig a magyar borok a legjobbak a világon! Igen, válaszoltam, nagyon jók az adottságaink, de talán nem használjuk ki eléggé, még technológiában nem tartunk ott, ahol a világ bor-nagyhatalmai… De már most is a legjobbak vagyunk a világon, erősködött az emberem, és hozzátette, hogy ő el nem indul magyar bor nélkül sehova a világba. Ezt a kaliforniai bort nem ismeri, de bármibe fogadni merne, hogy az ő palackjában jobb bor van, mint ebben a kaliforniai üvegben… Ez ugye még akkor volt, amikor lehetett a repülőgépekre folyadékot vinni…
Szó szót követett és megállapodtunk, hogy este, vacsora után, természetesen már a feleségekkel kibővült társaságban családi kóstolót tartunk. Így is történt, a hangulatos és barátságos kóstolás után megállapodtunk, hogy a magyar bor valóban jobb.
Nem vak-kóstolás volt, hanem nyílt, és illően elfogultak is voltunk mind a ketten. Mire a két palack ürülni kezdett, összebarátkoztunk és új barátom átadta a névjegykártyáját. Mondtam, hogy elnézést kérek, de nálam nincs most névjegykártya, de ha megengedi, az üres magyar palack címkéjének a hátuljára ráírom a mobiltelefonom számát. Miért oda? – kérdezte az ismerősöm. Azért, válaszoltam, mert az az én borászatom ott a palack címkéjén. És amit jóízűen elfogyasztottunk győztes borként – az az én borom volt!