Nagykanizsán máig azt hiszik, hogy megkaptam azt a 14 millió forintot, s ebből alapítottam a céget. De nem… Pedig az 1990-es évek közepén ez nagy pénz lett volna!
A rendszerváltás utáni privatizációs hullámban tagja voltam annak a 419 dolgozónak, aki tulajdonosa lett munkahelyének, a Nagykanizsai Sörgyárnak. Sokat vártunk ettől a változástól, többek között azt, hogy majd mi rendezzük a vállalat zilált helyzetét. Nem így történt. Nem volt kellő tapasztalatunk a cégvezetésben, az új piaci körülményekhez nehezen alkalmazkodtunk és szorongatott bennünket a bankunk is. Akkor jött a Bankár csoport, olyan szakemberekkel, akik a privatizáció után megvették a rosszul menedzselt vállalatokat. Átszervezték, feljavították, majd újra eladták.
Profik voltak, ez az első pillanattól látszott, amikor megkezdték a válságmenedzselést a cégnél. Több városban volt palackozó üzemünk, ahol a tankautókkal odaszállított sört a helyszínen palackozták. Ez gazdaságtalan volt. Ráadásul sok kintlévőség is terhelte a telephelyeket. Az új vezérigazgató kiadta a „parancsot”: az adósságokat be kell hajtani, a telephelyeket pedig értékesíteni. Kedvcsinálónak beígérte, hogy aki vevőt hoz, az eladási ár 10 százalékát megkapja.
Nekem osztályvezetőként a működő Fonyódi Ásványvíz üzem értékesítése jutott. Komolyan vettem a megbízást. A szakirodalmat elolvastam az ásványvizekről, piaci elemzéseket írtam, kiajánlási dokumentációt készítettem, majd sorra látogattam a potenciális vevőket. Korábban még 40 milliós árért sem találtunk vásárlót, de a pár kollégámmal készített anyagok alapján 100 millióval többért sikerült eladnunk a palackozót. Jelentősen javította a cég likviditását a beérkezett bevétel, de a tíz százalék, a 14 millió csak ígéret maradt. A vezérigazgató úgy vélte, nem én hoztam közvetlenül a vevőt, így nem jár a pénz, amúgy meg értékelte a munkám, és kinevezett főmérnöknek. Akkor 100 ezer Ft volt a fizetésem. Mások megkapták az eladások után a beígért jutalmat, melynek elterjedt a híre, ezért mondogatták sokan, hogy én is nagyon jól jártam…
Valójában tényleg így van. Úgy tűnt, hogy vesztes lettem, 14 milliót buktam. Ám sok üzleti tapasztalatot szereztem, s amikor később a sörgyárat tovább értékesítették, majd az új tulajdonos bezárta, egyenes út vezetett az Aquaprofit megalapításához. Biztos voltam benne, hogy a víznek, az ásványvíznek sokkal nagyobb értéke lesz a jövőben. Az első kékkúti munkáim során ismertem meg Udud Pétert, akinek szintén csillogott a szeme, amikor az ásványvizekről beszélgettünk. Azóta, immár 26 éve társak vagyunk. Együtt vállalkozunk, s könyvet is írtunk az ásványvizekről. Fejlesztünk, tervezünk, feltárunk, kivitelezünk – már nemcsak a magyar piacon.