Egy milliárd forint veszteséggel, kétmilliárd forint adóssággal vettem át 2005-ben a Herendi Porcelánmanufaktúra irányítását. A volt vezérigazgatóval a munkakör átadás-átvétel annyi volt, hogy egy pendrive-ot nyomott a kezembe, mondván, hogy azon mindent megtalálok. Másnap reggel tudtam csak megnézni. Üres volt. Teljesen. Mind a mai napig őrzöm ezt a pendrive-ot, hogy emlékeztessen, honnan kellett indulnom.
Hogy hová akarok eljutni, arról pontos elképzeléseim voltak: a világelsők közé akartam felvinni a vállalatot. A szükséges reformokhoz pénzre volt szükség. Így első utam egy bankárhoz vezetett, hogy további hitel kellene, amelynek segítségével a társaságot a 21. századi követelményeknek megfelelő innovatív és hatékony gazdasági társasággá alakíthatjuk. A találkozóra egy kolostorban került sor. A bankár csak annyit mondott: „A bankunk Herend mögött áll!” Ez volt az a „kürtszó”, amely jelezte, indulhatnak a szükséges reformok, a vállalat korszerűsítése. Biztos voltam magamban, és biztos voltam abban is, hogy Herendet talpra tudom állítani. Hosszú évek jöttek, megszállottan dolgoztam reggeltől estig. Szinte azt sem láttam, hogyan nőnek fel a gyermekeim. Minden időmet életem szerelmével, Herenddel töltöttem.
Megérte? Igen! A majd’ 200 éves Manufaktúra növekedési pályára állt, minden évet nyereségesen zártunk. A banki hiteleket három év alatt visszafizettük, azóta saját erőből finanszírozzuk működésünket és a beruházásainkat. Ha valaki kézi festésű, egyedi, minőségi porcelánt kíván vásárolni, akkor a herendi porcelán megkerülhetetlenné vált. Jönnek is a neves külföldi látogatók, szép számban. A hét első felében belső ügyeinkre koncentrálunk, míg a hét többi napja a külső kapcsolatok építésére van szánva. Közvetlen kollégáimat is bíztatom, hogy hetente legalább egyszer hagyják el a Herend táblát, lássák a Herenden kívüli világot is, és tapasztalataikat hozzák haza. Aki egész életét egy településen tölti úgy, hogy soha nem hagyja el a falu/város határait, semmit nem tud az őt körülvevő világból, kárára és nem hasznára van a közösségének, amelynek tagja.
Van a Manufaktúra aulájában egy utcanév tábla. Erre rá van írva, hogy Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., majd a cégnév alatt két házszámot tűntettünk fel, köztük pedig egy nyíl található. Az egyik házszám 1826., a cég alapítási éve, a másik házszám pedig a végtelen. A nyíl a végtelen felé mutat. Herend volt, van, és lesz. És mi, a mai kor emberei nem vagyunk mások, mint az alapítási év és a végtelen közötti nyílon ülő emberek. „Csak” annyi a dolgunk, hogy többet hagyjunk az utókorra, mint amennyit elődeinktől kaptunk. Nehéz feladat, de teljesíthető.