Jelenlegi hely

Váratlan találkozás Kubában

Pesti Sándor, a Papír és Nyomdaipari Műszaki Egyesület ügyvezető igazgatója
Pesti Sándor, a Papír és Nyomdaipari Műszaki Egyesület ügyvezető igazgat
„Ez a vállalkozó – ki más is lehetne – egy magyar férfi volt!”

 

Szakmai csoporttal utaztunk Havannába egy könyvkiállítás apropóján. Már a „koktél-kommunizmus” idején, Fidel Castro elnökségének utolsó éveiben, mikor már repedezett a rendszer, ott is megjelentek „vállalkozók”.

A programunk része volt egy látogatás a Partagas szivargyárban viszont társaságunk egy csoportja már Varaderon volt, ebből adódott némi bonyodalom. Kubában egy 7 fős külföldi csoportnak még mindig nem volt egyszerű a spontán belföldi utazás, de szerencsére a helyi idegenvezetőnek volt egy „vállalkozó” ismerőse, akinek egy normális mikrobusza, és ugyan nem teljesen hivatalosan, de turistákat fuvarozott, elfogadható feltételekkel.

Ez a vállalkozó – ki más is lehetne – egy magyar férfi volt! Nevezzük Sz.Csabának. Ősztől tavaszig Kubában élt. „Bizniszei” voltak. Főként a turizmusban, de máshol is. Volt is ott egy „családja”. Meg itthon is. Tavasszal hazajön, őszig itthon „bizniszel”.

„Ez nem semmi” – mondhatnánk, de a sztorinak nem ez a vége.

A kollégáink késtek s mikor végre befutottak, csak annyit mondtak, majd mesélünk! És „Sz. Csaba”. Utólag derült ki, a vállalkozó jött, de késett. Nyomta is a gázt, ami viszont rendőri intézkedést eredményezett, ami Kubában egyébként sem egyszerű történet. De emberünk végül „mindent elrendezett”. Szállóige is lett kollégáink körében: majd Sz. Csaba megoldja!

A szivargyári program utolsó stációja „természetesen” a gyári mintabolt ahol bemutatják, miként kell kubai módra szivarozni majd szabad a vásár … Elmerültem az egyedi kínálatban, amikor megszólalt mellettem egy nem  igazán turistának látszó férfi – magyarul, tegezve: „Bocsánat, nem voltál te ifi-vezető a hetvenes évek elején, Kispesten?” Ahogy mondani szokás, azt hittem, dobok egy hátast, annyira szürreális volt a kérdés és az egész szituáció ott, a havannai szivargyárban.

Ránéztem, és nem tudom, honnan, de akkor ott, évtizedek múltán bevillant: ez Csabi!

Gimnazistaként valóban ifi-vezető voltam korábbi iskolámban. A táborokból elmaradhatatlan volt egy akkor még alsós vagány kisrác. Jellemzően a felsős nagyfiúkkal lógott és nem volt olyan balhé, amiből ő kimaradhatott volna. A szereplők változhattak, de azt tutira lehetett venni, „a Csabi” mindig minden balhéban benne volt! Mindehhez széles mosoly, ártatlan tekintet– sose lehetett rá igazán haragudni! Meg is úszott minden balhét.

Napközben aztán összeállt a kép: Az én Csabim és a kollégáinkat fuvarozó titokzatos vállalkozó „Sz. Csaba” azonosak! Erre (is) mondják, vér nem válik vízzé …