Mindig vonzódtam a motorhoz. Huszonnégy évig versenyeztem, közben saját csapatot alapítottam, vállalkozó lettem. Azonban volt-van egy másik életem is: édesapám mezőgazdasági vállalkozását is vezettem, 2000 óta. Bár hatan vagyunk testvérek, rám hárult ez a feladat. Nem bántam, bár mindig úgy gondoltam, azt a nagy területet másként is lehetne hasznosítani. Volt egy álmom, de nem akartam édesapámra erőltetni, ezért igazodtam hozzá. Néha ugyan megpendítettem, hogy csinálhatnánk ott egy családi szabadidőközpontot, hiszen van elég hely rá. Sokáig meg sem hallotta ötleteimet…
Ezért aztán 20 évesen a cége ügyvezetője lettem, 50-60 éves, mezőgazdasághoz értő embereket kellett vezetnem. Mélyvíz volt ez a javából, nem is ment könnyen az irányítás. Próbáltam nem dirigálni – úgyse hallgattak volna rám, a „taknyosra” –, de próbáltam közben vezetni is, hiszen mégiscsak az volt a dolgom. Elég jól egyensúlyoztam, bár ezt a vezetői tanulóidőszakot – én is, és talán ők is – megszenvedtük. Pedig a sok év alatt csak egyszer adódott olyan kiélezett helyzet, amikor majdnem kenyértörésre került sor. Egyik munkatárs nem volt hajlandó azt tenni, amire kértem. Tudtam, itt paranccsal nem sokra mennék, az csak rontana a helyzeten. Azt nem akartam, hogy elmenjen, jó szakember volt. És azt is tudtam, hogy a többiek fél szemmel azt lesik, mi lesz a vita vége. Fél napig győzködtem az „ellenállót”, érveltem, magyaráztam, talán kicsit zsaroltam is, már amennyire lehetett, aztán ő fáradt el előbb. Beállt a sorba, a többiek közé. Ezzel váltam igazán vezetővé előttük, így lett tekintélyem.
Ez jól esett, de igazából nem erre vágytam. A családi szabadidőközpontot szerettem volna létrehozni, ahol a sportolás áll a központban. A technikai sport is, persze, de minden más is mellette. Elképzeltem, milyen vidám hely lehetne ez a családoknak, voltak-vannak ötleteim erre. Apám közben 82 éves lett, átadta az üzletet nekem. Szabadkezet kaptam, már nem bánja, ha abbahagyom a mezőgazdasági munkát. Abbahagytam. Látja, nem elherdálni akarom az ő földjeit, hanem más célra hasznosítani. Örül, hogy így kötődöm az ottani környezethez. Testvéreimet kivásároltam, csupán húgom tartott meg egy részt, ahol lovakkal foglalkozik.
És elkezdődött az álmom megvalósítása. Létrehoztam az Aktív gyerekekért alapítványt, új telephelyet kell felhúzni, meg még egy csomó mindent építeni. Minden megterveztünk, az anyagiak határozzák meg a megvalósítás tempóját. Nem baj, már látom az álom megvalósulását. Tizenhét évet vártam erre. Érdemes volt. Közben ugyanis másik vállalkozásom, a Tomracing már megáll a saját lábán. Úgy érzem, vállalkozóként lassan révbe jutok.