Még kezdő coach koromban, 2011-ben indítottam a Coaching Határok Nélkül (CHN) programot azzal a céllal, hogy Magyarországra hozzam a neves külföldi vezetőfejlesztő coachokat. Azóta több mint 50 kiemelkedő tudású szakember járt nálunk. Örültem, hogy tanulhattam tőlük. Sosem gondoltam volna, hogy közülük az egyik legelismertebb professzort egyszer én fogom coachingra tanítani.
Pedig ez történt. Jonathan Passmore professzor, közel 30 coaching és pszichológiai könyv szerzője. 2012 júniusában járt nálunk először, majd még kétszer. Az EQ-ról előadást tartott, a pozitív pszichológiáról workshopot. Nemcsak a tudása, hanem a sajátos brit humora is lenyűgöző volt. Már amikor megértettük….Gyakran újított. Ilyen újdonsága volt például a Safetycoaching (Biztonságot szolgáló coaching). Az Északi tenger olajkútjain dolgozóknak tartott képzést a tudatosság fontosságáról és a felelősségvállalásról.
Néhány hónappal ezelőtt, 2017 tavaszán Jonathan levelezési aláírásában új pozíció szerepelt: kinevezték a Reading University részeként 1945 óta működő, patinás és neves Henley Business School (a top 30 üzleti iskola egyike) Coaching és Viselkedés Változási Központja igazgatójának.
Kapcsolatunkat megismerkedésünk óta az jellemezte, hogy én tanultam tőle, kikértem tanácsát, olvastam könyveit, workshopokat „rendeltem meg” tőle. Ő mindig készségesen jött, szerette tudását megosztani. A tanítómnak tekintettem. Közben azonban én is tanultam: befejeztem a londoni 2 éves egyetemi mesterképzést, majd 2017 áprilisában a Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) legmagasabb szintű minősítését, a mester coach (MCC)vizsgát sikeresen letettem, itthoni magyarként elsőként. Eldicsekedtem neki.
Ezután jött a meglepetésszerű fordulat. A professzor 2017 májusában megkeresett, hogy tanulni akar. Tőlem! És beiratkozott az általam vezetett, akkreditált coach iskolába, amit már évek óta vezetek. Az együtttanulást írásbeli megbízás alapozta meg. A Henley Coaching Center igazgatóként az ICF által fémjelzett gyakorlatorientált coaching megközelítés felé is nyitni akart. A mi coachképzési programunk erre épül. Ezt ötvözné az egyetem hagyományos képzésével. Ehhez először önmagát akarta képezni, hogy utána kellő tudása legyen a program átalakításához.
Hogy milyen volt tanítványként? Okos, felkészült, s nagyon érdeklődő. Én meg először zavart, megilletődött, de igazából nagyon büszke. Ennél nagyobb elismerést már nem hozhat a szakma …
Vagy mégis? A „tanítványom” meghívott a Henley-re a coachingot tanító tanári csapatába! Vagyis: tanítottam a tanítómat, majd vele együtt taníthatok…Kell ennél több?