A Club Tihany gazdasági igazgatója voltam 1991-ben. Még épülőben volt a sevillai világkiállítás Makovecz Imre-tervezte pavillonja, amikor több balatoni gazdasági vezetővel elhatároztuk, kimegyünk egy tanulmányútra, megnézzük az előkészületeket. A magyar érdekeltségű ötcsillagos Mátyás király éttermet is akkor alakították ki. A Hungexpo kinti szakemberei fogadtak minket, s mindent részletesen megmutattak. A látogatás végén az Atlanti óceán partján beszéltük meg a látottakat. Sevilla ezzel ki volt pipálva, mindent megnéztünk, amit érdemes volt.
Egy TU 134-es chartergéppel jöttünk haza. Sima út volt, már Ferihegyen jártunk, leszálláshoz készülődtük. Övek újra becsatolva, asztalok felhajtva, ülések egyenes állásban. Ám akkor valami történt. A gép leszállás helyett újra emelkedni kezdett. Összeszorult a gyomrom, de a többiek is ijedten figyeltek. Éreztük, valami baj van… Akkor úgy tűnt, túl sokára, szólalt meg a kapitány: a budapesti repülőtéren olyan sűrű a talaj menti köd, hogy nem látja a kifutópályát. Nem próbálkozik, Bécsben fogunk leszállni, onnan buszokkal hoznak bennünket Budapestre. Megkönnyebbültünk. Bár a céltól kellett visszafordulnunk, de akkor ez pozitív fordulatnak számított…
Éjjel egy óra körül szálltunk le Bécsben. A terminál kihalt és jéghideg volt. Minden zárva. Elhelyezkedtünk, többórás várakozásra készültünk. Nálam volt még egy kifli, azt kettétörtem, s odaadtam a mellettem gubbasztó hölgynek. Beszélgetni kezdtünk, Kiderült, hogy ő a Hungexpo egyik vezetője, így újra Sevilla volt a témánk. Azt mondta, az a legnagyobb feladata, hogy találjon egy megfelelő embert a sevillai világkiállításra létrehozott PSCH magyar-spanyol kereskedelmi vállalat gazdasági irányítására. E céghez tartozott a Mátyás király étterem, s a világkiállítással kapcsolatban több munka. Átfutott rajtam, a Club Tihany már sikeres projekt, elvégeztem, amit vállaltam. Gazdasági vezetőjeként volt tapasztalatom ilyen létesítmény irányításában. Mi lenne, ha elvállalnám?
És még ott, azon az éjszakán megegyeztünk. Néhány egyeztetés, hivatalos papírok intézése következett, majd három hónap múlva újra Sevillában voltam. Családdal együtt. Na, ez az, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna…
Sokszor eszembe jut, hogy mi lett volna, ha… Ha nincs ez a köd, mi nem kezdünk el beszélgetni, nem tudok erről az állásról, és talán soha többé nem tértem volna vissza Sevillába. Azóta hiszek a véletlenek sorsfordító szerepében. Hiszek az emberi kapcsolatok erejében, működésében. Egy évig voltam kint, s ez a munka felért egy második diplomával. Problémamegoldásból, döntéshozásból, kapcsolatépítésből. Magyarországra visszatérve már nem Tihanyban, hanem Budapesten dolgoztam tovább. Egy újabb szálloda vezetője lettem.