1997-et írtunk. Kanadai tanulmányaim után, kitörő lelkesedéssel tértem haza. Első gyakornoki munkahelyem a Béke szálló volt, marketing&sales területen, Pintér Katalin igazgatóasszony mellett, aki rögtön azt kérdezte: „Szeretné átlátni egy szálloda életét?” S még mielőtt válaszoltam volna, folytatta: „Rendben, fáradjon fel a 2. emeletre. Ott kezdődik a gyakorlata.”
Fogalmam sem volt, mi van a 2. emeleten. A személyzeti liftből kilépve, megláttam a „Housekeeping” táblát, a kis kocsikat, portörlő kendőkkel. Megértettem, takarítanom kell. Kiskosztümben voltam, elegánsan. Marketingfeladatokra készültem. Egy hölgy várt ott, kezembe adta a takarító asszonyok kötényét, és így nyugtatott: „A legjobb helyre került, itt mindent megtanulhat a szállodáról”.
Egy hónapig tartott e munka. Utazgató dámák, púderfelhőben ébredő sztárok, éjszakákon át kártyázó szerencselovagok, üzletemberek, világutazó házaspárok, ősz hajú professzorok szállodai életének apró pillanatait „takarítottam”. Mindent láttam, amit egy szálloda élete mutathat. Megtanultam, hogy amit kívülről látunk, az belülről mennyi fontos részletből áll össze. Megértettem, milyen ereje van a rendnek, a szabályoknak.
A „HK” megtanított az alázatra, a fizikai munka tiszteletére, az önzetlen mosolyra. Egy hónap után visszatértem Katalin irodájába: „Holnap jön velem üzleti megbeszélésre. Most már vegye le a kötényt”.
Tekintélyt, megbecsülést, munkát, köszönetet, hálát tanultam tőle, s azt, hogy az üzlet nem játék, nem szórakozás, de ettől még sokat kell mosolyogni. A siker addig siker, amíg megdobogtatja a szívünket, amíg örömet okoz. A pozitív érzéseket raktározni kell, álmainkkal, szenvedéllyel összegyúrva kell belőlük tovább építkeznünk, bízva magunkban, képességeinkben.
Pintér Katalin azóta a Gerbeaud tulajdonosa-vezetője. Fantasztikus teljesítmény! Én pedig egy nemzetközi médiacég vezető menedzseréből hazánk egyik legismertebb EU pályázati szakértője lettem. Voltam alkalmazott, alapítottam saját vállalkozásokat. Sok ezer projekt, sok száz előadás, megannyi közös siker, díj, elismerés fémjelezte az éveket. Megtanultam elégedettnek lenni.
De mindig volt egy álmom arról, hol, hogyan képzelem el magam a jövőben. És az álmok azért vannak, hogy beteljesítsük őket. 44 évesen visszatértem a „gyökereimhez”. Olaszországban a turizmusban dolgozom tanácsadóként, fantasztikus desztinációkkal, izgalmas projektekben, szállodákkal, csoda emberekkel. Kevésbé ismert helyeket mutatunk meg a világnak, amelyektől igazán szerethető lett Itália. Blogot, könyvet írok, hogy az olasz életérzés még több helyre eljusson.
Az új életemmel az álmom is beteljesült. Élvezem a munkát. És ami még fontosabb: lett egy nagy, hangos, vidám, igazi olasz családom.