Sokáig gondolkodtunk, mi tegyünk. Bevállaljuk, vagy inkább mondjunk le egy jó üzletről csak azért, mert félünk tőle. Érthető volt az aggodalmunk: ilyet még nem csináltunk, nagy és bonyolult volt a feladat. De egyszer csak el kell kezdeni…
Sok egyéb mellett robotfűnyírókat is forgalmazunk, üzembe helyezünk. Általában családi házaknak egy-egy darabot, vagy például cégeknek kettőt-hármat. Sima ügy, ebben már nagy a gyakorlatunk. De abban nem, hogy 3 hektáros területen hét robotot is telepítsünk. Nem a terület mérete volt ijesztő, hanem a tagoltsága: tele volt járdákkal, játszórészekkel, padokkal, szűk átjárókkal. Hogyan fogják ezeket a fűnyírók kikerülni, átszelni úgy, hogy az egész terület minden nap, tökéletesen le legyen nyírva? Ráadásul egy városi park – mert erről volt szó - este nyolcig nyitva van, szezonban a hét minden napján, utána pedig öntözni is kell a füvet. Vagyis: fűnyírásra marad az éjszaka, amikor már az öntözőrendszer is végzett.
A lelkem mélyén talán azt reméltem, az egészből nem lesz semmi, mert féltem a kihívástól. Mi lesz, ha bevállaljuk, aztán lebőgünk? A beruházás költsége meghaladta a tízmillió forintot, valószínűleg ők sem fognak kockáztatni… Első körben még én is azt javasoltam, hogy vegyenek inkább egy fűnyíró traktort, ültessenek rá egy embert, és el van intézve az egész. Erről hallani sem akartak. A munkaerő-hiány és a csendes, éjszakai működés miatt gondoltak a robotokra. Végül hosszas egyeztetés, tervezgetés, áttervezés után megegyeztünk.
Nagyon kevés időt hagytak a kivitelezésre. A park tavaszi nyitása előtt két nappal adták át a területet. Éjjel-nappal dolgoztunk. Az átadás után rémálmaim voltak: vakondtúrásokat, letört ágakat láttam, amelyeken fennakadnak a fűnyírók. Fűben felejtett játékokat, takarókat vizionáltam, amikbe belegabalyodnak a robotok… A kivitelezést én irányítottam, a gépeket az én telefonommal kötöttük össze. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy bármikor érzékeljem az esetleges hibát, és távolról is be tudjak avatkozni. Lelkileg arra is felkészültem, hogy az átadás utáni napok éjszakáit a parkban kell töltenem, mert annyi lesz a gubanc. Tudtuk, hogy a technológia rendben van, a robotfűnyírókat Svédországban már minden körülmények között használják, de Magyarországon még nem volt hasonló megoldás…
S hogy mi lett a történet vége? Simán zajlott a terep kialakítása, a robotok azóta is csendben nyírják a füvet, működésük első évében nem hibáztak, s nem is hibásodtak meg. Mi meg konferenciákon, szakmai közönség előtt ismertetjük büszkén, hogyan sikerült hét fűnyírót nehezített terepen, akadálytalanul munkára fogni. És keressük a hasonlóan erőt próbáló, de sikerélményt adó feladatokat. Egyelőre hiába. Pedig boldogan bevállalnánk!