
A drezdai egyetemen tanulhattam, ösztöndíjjal, 1991-ben végeztem, az ottani rendszerváltás kellős közepén. Maradtam volna még, de már nem kaptam támogatást, ki kellett költöznöm a kollégiumból – valamit tennem kellett.
Az egyesülés után nyugatnémet vállalkozók – leginkább kalandorok – lepték el a volt NDK-t, mindenfélét árultak a piacon. Akkoriban mindent el lehetett ott adni, az emberek ki voltak éhezve a nyugat-európai árukra. Jöhetett bármi: élelmiszer, vegyi áru, műszaki cuccok vagy például virág. Nem volt semmi, annyira sem, mint Magyarországon.
Mivel nem volt jobb dolgom, és kellett a pénz is, beálltam hát az egyik ilyen szedett-vedett társasághoz popcornt árulni a piacon. Vásároltak olyan gépeket, amelyek a mozikból lehetnek ismerősek, majd a nagykerben beszerezték a popcornhoz szükséges kukoricát, meg amit kellett, én pedig többekkel együtt árultam a végterméket.
Magyar voltam, tehát hülyének néztek. Egy idő után azonban felfigyeltek arra, hogy mennyire benne vagyok a kelet-német dolgokban, és az ügyfelekkel is kiválóan szótértek. Rendszerető voltam, mindig megtisztítottam a gépet, és ami a legfontosabb volt a szemükben, hogy a pénzt is tisztességgel kezeltem, sohasem nyúltam bele a kasszába. Aztán kezdett nőni a cég, már nem csak az utcai popcorn-árusítással foglalkoztak, hanem különféle előrecsomagolt süteményeket is importáltak Nyugat-Németországból. Egyre több embert vettek fel, úgyhogy felajánlották: menjek be az irodába. Mivel az egyetemen már foglalkoztam informatikával, elkezdtem programozni. Nem volt semmilyen szoftverük, ezért kisebb adminisztratív programokat csináltam nekik, például ami megmutatta, hogy menyi volt a napi bevétel.
Ilyen módon alakult ki a karrierem. Elmondhatom, hogy szinte „tányérmosogatóból” lettem igazgató. Aztán egy német kollégám kivált a popcorn-gyárból, és létrehozott egy hasonló élelmiszer-kereskedelmi céget, ahová elcsábított engem is. Ez már valóban jelentős ugrásnak bizonyult, hiszen ott már kontrollinggal foglalkoztam.
Mindig hittem az alulról építkezésben. Nekem egyáltalán nem derogált diplomával odaállni a popcorngép mellé. Szereztem egy csomó olyan tapasztalatot, amit aztán vezetőként azóta is kamatoztatok. Az új főnökömnél egy év alatt igazgatóhelyettes lettem, és neki köszönhetem a doktorátusomat is, hiszen ő beszélt rá, hogy vágjak bele. A logisztikai téma pedig, amiből a disszertációmat írtam, ma az általam vezetett Phoenix Mecano Magyarország Kft. egyik húzóágazata. És az ottani PhD-mnek köszönhetően tanítok ma is az egyetemen. Sosem tudhatjuk, milyen magasságokba vezethet egy olyan út, amelynek az eleje göröngyös, és nem sok jóval kecsegtet.