A piacon dolgozó felső vezetők mindenhol ugyanazokat a tárgyalási technikákat tanulják, függetlenül attól, hogy a beszerzési, vagy a beszállítói oldalon dolgoznak. Ha jó mentális állapotban érkezem egy fontos tárgyalásra, akkor kívülállóként tudom figyelni a történéseket, és nagyon jól szórakozom.
Egyszer egy nagy magyar kereskedelmi lánc hírhedten kemény vezetőjéhez egy jogász kolléganőmmel érkeztünk, aki még járatlan volt ezekben a pitbull game technikákban. Szét is szedték, mint egy bárányt a farkasok. Amikor azt mondták neki, hogy ilyen gyönge jogászi képességekkel ők kirúgták volna az egyetemről, akkor a kolléganőmnél eltörött a mécses. Ezzel az ő játszmájuk véget ért.
Általában az a cél, hogy a beszállítót meggyengítsék, hogy elveszítse stabilitását, szellemi és mentális egyensúlyát. De ha nem találtaknak rajta fogást, az őket bőszíti fel. Egyik alkalommal, amikor a beszerzési vezető már kifogyott a kölcsönösen ismert tárgyalási eszköztárból, a végső fegyverhez nyúlt. Egy elég bántó szexuális tartalmú kérdést tett fel, amire azonnal, szemrebbenés nélküli, de határozott választ kapott. Ezen annyira meglepődött, hogy mindnyájan észrevettük: ő billent ki az egyensúlyából, és kártyavárként összeomlott a terve. Végre rátérhettünk a lényegre és meg is állapodtunk az üzleti kondíciókban Meg is kötöttük az üzletet.
A coach-ok hibámul róják fel, hogy túlságosan közel engedem magamhoz a munkatársaimat, nagyon közvetlen vagyok és emberi. Én viszont utálnám minden napomat, ha azokat a vezető dominanciája uralná. Ez olyan, mintha egy kutyaiskolában lennénk kiképzésen. A Trónok Harcában mondta Jaime Lannister Joffrey-nak: akinek mondania kell, hogy ő a király, az nem király. Ez bennem a kutyaiskolai kiképzéseket idézi fel, ahogy megtanítják, ki a főnök. A vezetési stílusomra azok az évek voltak nagy hatással, amelyeket Rotterdamban töltöttem az Unilever auditoraként. Megtapasztalhattam, hogy milyen rossz olyan légkörben dolgozni, amikor az indiai főnök a legalsó kasztba sorolja a beosztottjait. Én így nem érezném jól magam a bőrömben.
Amikor az egyik magyar üzletág vezetését rám bízták, olyanokkal akartam dolgozni, akik partnerek a nyílt, vélemény-ütköztető vezetésben. A jó döntésekhez rengeteg olyan ismeret szükséges, aminek egy vezető sem lehet a birtokában. Szükségem van rá, hogy szóljanak, ha rosszul látok valamit, mielőtt tévútra vezetném az üzletet. Erre a nyitott és felhatalmazó csapatszellemre azonban nem mindenki alkalmas. A mostani, évek óta változatlan csapatom nem értékeli gyengeségnek a nyitottságomat. Az, hogy 74 hónapon át folyamatosan tudtunk növekedni, visszaigazolja, hogy az elfogadó légkör felszabadítja a kreativitást. A multi léttel azonban együtt jár, hogy sokszor a globális érdekeket kell érvényesítenem. Akkor is, ha én személyesen másként döntenék.