Hogyan lehet otthonról dolgozva megőrizni a hatékonyságot? Miként lehet csapatként működni, ha mindenki máshol van? Vajon a digitális transzformáció már van olyan szinten, hogy helyettesíteni képes a személyes jelenlétet?
Ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább, amikor a koronavírus járvány miatt átszervezni kényszerültünk az egész vállalat működését. És ahogy ezen dolgoztunk, eszembe jutott egy másik „kísérlet”, aminek 25 éve voltam aktív részese. Más volt, de valamiben mégis hasonló: akkor is az volt a fő cél, hogy különféle helyeken dolgozó embereket, egy közös feladatra összehozva, nagyobb teljesítményre késztessék. Én akkor a termékfejlesztésben dolgoztam, így lettem tagja a francia, olasz, osztrák, portugál és magyar összetételű „alkalmi” társaságnak. A projekt csapat feladata az volt, hogy fejlesszünk ki egy új termékcsaládot, amely nem csak jobb, szebb, korszerűbb a korábbinál, de gyártása is hatékonyabb. A cégvezetés abból indult ki, hogy ennyire különböző emberek, ennyire különböző országokból biztosan valami nagyon egyedit alkotnak majd, a távkapcsolat pedig költségtakarékos.
Az ötlet jó volt, a csapatba az egyes országok legjobb fejlesztői kerültek, körülbelül húszan, ám a mögöttünk lévő saját fejlesztői részlegünk révén összesen 220 ember vett részt a projektben. Mindannyian maradtunk a saját közegünkben, az együttműködés virtuális térben zajlott és úgy tűnt, hogy minden adott a sikerhez. Vagy mégsem? A közös munka nehézkes volt, a kommunikáció néha mellékvágányra futott. Bár az angol volt a közös nyelv, néha ugyanazt a tárgyat másként neveztük, s találgathattuk: ki, mire gondolhatott? Az egyes országokban a munka stílusa, tempója is eltérő volt. Egy szó, mint száz: a projekt akadozott, három hónap után csődhelyzet állt elő.
Hogyan tovább? Folytatni, vagy abbahagyni? A kudarcot elemezve arra jutottunk, hogy mielőtt együtt dolgoznánk, talán meg kellene ismernünk egymást személyesen is. Tisztázni az alapfogalmakat, a közös folyamat mérföldköveit. E javaslatot a cégvezetés elfogadta, így három hétre mind a húszan Párizsba költöztünk, reggeltől estig együtt dolgoztunk. És megtört a jég. A három hét összehozott bennünket.
Ha akkor, a különböző országokból összeverbuvált virtuális csapat valódi közösséggé vált, akkor ez most, és itthon is menni fog! Hiszen ismerjük egymást. És a digitalizáció is sokkal fejlettebb. Én mégis aggódom egy kicsit. Néha az a benyomásom, hogy a technikával kívánjuk pótolni az egyéb hiányosságokat, illetve kiváltani az embert. Pedig a siker nem a technikán, hanem elsősorban az emberi tényezőn múlik. A résztvevők hozzáállásán dől el. A kísérlet elkezdődött, mondhatjuk, akaratunk ellenére. Meglátjuk, mi lesz a vége…