Jelenlegi hely

Orosz pékség helyett Lada Szamarák

Takács Antal, a West Food, és a West Udvar Kft. tulajdonos ügyvezetője
Takács Antal, a West Food, és a West Udvar Kft. tulajdonos ügyvezetője
 „Sok minden készül nálunk, de oroszkrém torta és tatár bifsztek nincs a repertoárban”

 

A kilencvenes évek elején történt. Mentem le Tatabányán a garázshoz, ahogy befordultam, még a lábam is megremegett. Ott állt előttem Jean-Paul Belmondo! Megszólított. Oroszul! Megnyugodtam, hogy nem ő az, de a megszólalásig hasonlított rá. Tatárföld fővárosából, Kazanyból érkezett. A Szovjetunió felbomlása után a kis tagállamok nagy bajba kerültek, egyes területeken szinte éheztek az emberek. Minél több jó minőségű élelmiszert kellett felkutatnia, megvennie, kiszállítania. Segítettem neki. Végül több vagon száraztésztát, lisztet, az ünnepekre csokoládét vett.

Nagyon tetszett neki, amit akkortájt csináltam: West Étterem, pékség, cukrászat. Megszervezte, hogy menjünk ki Kazanyba, nézzünk körül. Bevállaltam, hamar meg is állapodtunk. Magyar hagyományokkal bíró, korszerű technológiával felszerelt pékségeket létesítünk! Fél év előkészítés ott és itt, majd újra utaztunk. Szép munkát végeztek. Elvittek minket egy új pékségbe, ahol korszerű olasz gépek üzemeltek. Mutassátok meg, hogy ti mit tudtok sütni! – kérték. Vittünk különféle lisztjavító szereket, dagasztottunk, kelesztettük, nyolc gyönyörű cipót formáztunk, majd bevetettük a kemencébe. A kenyereink nőttek és nőttek, gyönyörűek lettek. Jól vizsgáztunk, az üzlet megköttetett. Megalakult az East-West 2000 Kft., kazanyi székhellyel.
Itthonról a ránk eső anyagiakat befizettük, fél év múlva harmadszor is odautaztunk. Galina, az ügyvezető fogadott a cég központjában. Furcsa érzés fogott el a cég új épülete előtt. Ott állt három vadiúj, egymást követő rendszámú Lada Samara. Az első emeleten önkéntelenül is belestem az ajtókon. Egyik szobában egy ember meredten nézte a monitort és durván kalapálta a klaviatúrát. A következőben egy hasonló férfi, lába fent az íróasztalon, filmet nézett. A harmadikban többen is üldögéltek. Galina asszony irodájában két titkárnő fogadott, majd bemutatták a kollégákat. Az első irodában a cég jogásza, a másodikban a gazdasági igazgató, a harmadikban az asszisztensek ültek, az épület előtt céges autók. Ekkor már forrt a vérem, és kérdeztem, mikor nézzük meg a pékséget. „Pékség? Hát majd az is lesz, az irodák alatt, de annak még nem álltunk neki... Különben is, meg kell beszélnünk a következő befizetéseket, mert elfogyott a pénz, nemsokára bért kell fizetni.”

A legközelebbi géppel indultunk Moszkvába, aztán haza. Véget ért az orosz pékségalapítás. Maradj otthon! –  hangzott idén hónapokig a felhívás. Igaz, a járvány miatt. Megfogadtam e tanácsot, bár tudom, senki nem lehet próféta a saját hazájában. Ha próféta nem is lettem, de volt annyi sütnivalóm és sütni valóm, hogy itthon folytatom a vállalkozást. Sok minden készül nálunk, de oroszkrém torta és tatár bifsztek nincs a repertoárban.