2018-ban történt meg velem az alábbi eset, ami azóta sem hagy nyugodni.
Egy nagyvállalati ügyfelünkkel (egy vezető beosztású hölggyel) beszélgettem telefonon. Az egyszerűség kedvéért hívjuk Eszternek. A beszélgetés témája egy fiatal hölgy volt, aki akkoriban állt munkába nálunk.
Eszter kifejtette – sőt, számon kérte! -, hogy nem érti, miért vettem fel egy hölgy alkalmazottat, miközben köztudott, hogy nálunk nem dolgozhatnak nők. Vérkeringésem megállt, szavam elakadt, agyam kikapcsolt. Mit lehet erre válaszolni? Ha ez köztudott, akkor magyarázatot sem kérhetek, nem is cáfolhatom meg, hiszen akkor ezt mindenki tudja. Kivéve engem, a cég vezetőjét és tulajdonosát.
Műszaki emberként logikus választ kerestem. Nem lehetek nőutáló, hiszen 3 gyerekem közül 2 leány. Van egy feleségem (aki nem mellesleg társtulajdonosa és társügyvezetője a cégünknek) és voltak már, meg vannak is női alkalmazottaink. Ezzel a magam részéről le is zártam volna ezt a témát, hiszen a számokkal megcáfoltam az állítást. De ez a felvetés azóta sem hagy nyugodni. Nem értem… Hogyan alakulhat ki egy ilyen kép a cégemről? Miket gondolhatnak még rólunk? Ha ez köztudott, akkor milyen más köztudott „tény” kering még a világban, amiről mindenki tud, csak az érintett nem?
E beszélgetés előtt minden potenciális munkatársnál csak az emberi, szakmai kvalitásokat vettem figyelembe egy új dolgozó kiválasztásánál, a nemi „hovatartozást” nem. Azóta viszont jobban figyelek rá, hogy a „köztudott” pletykákat cáfoljam. Jelenleg 33 százalék a hölgyek aránya, ami egy informatikai vállalkozásnál nem rossz arány.
A fenti eset óta „ilyen” szemmel is nézem a világot. Workflow rendszerek bevezetésével foglalkozó szolgáltatóként azt tapasztalom, hogy egy informatikai projektnél a legtöbbször férfi a vezető (döntéshozó), de ha egy üzleti (például back office automatizáció) folyamatot kell végig gondolni, akkor a férfivezető legtöbbször hölgy alkalmazottat delegál a feladat összefogására.
Miért is? A férfi folyamatábra, azaz a férfi agy szerint A-ból B-be egy egyenes vonal szerint lehet és kell is eljutni, a férfi így is fogja modellezni (lerajzolni) a világot. Női workflow-val, azaz női aggyal ez reménytelen. Hölgyeknél sok vonal lesz, elágazásokkal, döntésekkel, végtelen ciklusokkal. Mindenki maga döntheti el, hogy melyik verzió modellezi jobban a valós világot. Az egyenes vonal vagy a sok görbe, szaggatott és vissza-visszatérő, nem mindig egyértelmű döntéshozatali pálya.
Szerintem az utóbbi. Ám hogy miként jutott el ez a női logika odáig, hogy nálunk nem dolgozhatnak nők, azt sosem fogom megérteni. Talán azért, mert ez a gondolatmenet sem rajzolható le egy egyenes vonallal…