Jelenlegi hely

Nem változik a világ

Sólyomné Greskó Éva, a SólyomSoft tulajdonos ügyvezetője
Sólyomné Greskó Éva, 365 üzleti történet
„Vajon jó az, ha egy fiatalember már a nyugdíjat emlegeti? Aztán rájöttem: igen, ez nagyon jó…”

 

Két éves volt a két fős „cégünk” 1999-ben, amikor egy hirdetésre bekopogtatott hozzánk egy úr.  43 éves volt, és közölte, olyan állást keres, ahonnan nyugdíjba tud menni. Két év vállalkozói múlttal nagy kihívásnak éreztem az ő húszéves tervét. Nem tudtam, lesz-e elég erőnk a tartós fennmaradáshoz. Mivel azonban ő volt az egyetlen jelentkező, „majd csak lesz valahogy”-alapon felvettük.

 

Jól döntöttünk. Kiváló képességekkel rendelkezett, páratlan humorral dolgozott. Szinte a sajátjának érezte a céget. Sokkal többre volt hivatott annál, minthogy egy kezdő vállalkozás garázsirodájában kopogtassa a számítógépet, de nem panaszkodott. Egy személyben ő volt a helpdesk munkatárs, a fejlesztő, ahogyan az egy kisvállalkozásban szokás. Képes volt arra, hogy pillanat alatt visszavegye a fejlesztési fonalat, amit a telefonbeszélgetés miatt abbahagyott. Nagy szenvedélye volt a sakk, az abban szerzett képességeket munkájában kamatoztatta. Az élet haladt, a vállalkozás nőtt és eljött nyugdíjba vonulásának pillanata, amit kellő tiszteletadással megünnepeltünk. Nem szakadt meg a kapcsolatunk, havi egy alkalommal még most is részt vesz a munkánkban.

 

Vállalkozásunkban azóta már többen dolgoznak. 2018-ban egy kérdőíves felméréssel megkérdeztük a kollégákat, mivel elégedettek, és mivel nem, s milyen jövőbeni terveik vannak. Az egyik 28 éves munkatársunk három év munkaviszony után azt írta, hogy ő innen akar nyugdíjba menni. Mikor ezt olvastam, visszacsengett a 19 évvel azelőtti mondat. De vajon jó az, ha egy fiatalember már a nyugdíjat emlegeti? Aztán rájöttem: igen, ez nagyon jó. Szeret itt dolgozni, és meghosszabbítaná ezt az állapotot. És azért is nagyon jó, mert a mai Y, meg Z generációról éppen azt tartják, hogy náluk nem létezik a hosszútáv. És akkor itt van nálunk egy Y-generációs fiatalember, aki képes erre. Igaz, némi huza-vona után került hozzánk, de attól kezdve nagyon itt van. Ahogy elkezdett nálunk dolgozni, már látszott, van benne ambíció, kitartás, akárcsak az „elődjében”. Nemcsak a nyugdíjig szóló tervek azonosak, de a munkához való hozzáállás is. Ez már az első napokban kiderült.

 

Úgy hozta a sors, hogy nekem jutott az ő betanítása. Én hiszek az egy-egy, kapcsolatban történő betanításban, hatékonyabbnak érzem, mint amikor „mindenki” foglalkozik az új kollégával.  Úgy gondolom, előbb kiderül az új kolléga képessége, attitűdje. Fontos számomra, hogy önálló munkavégzésre alkalmas legyen.

Ez a 28 éves kollégám, akárcsak az első munkatársunk, kifejezetten ambiciózus. És örömömre a „csapat” sok tagjáról el tudom ezt mondani. Ahogy ránézek, most is csodálkozom, s nem tudom eldönteni, akkor csodálkoztam jobban, amikor én voltam 28, és a 43 éves kollégám a nyugdíjig akart maradni, vagy most, amikor én 50 vagyok, s a 28 éves kollégám beszél ugyanerről. Hiába, nem változik a világ.