A legtöbb gazdasági egyetemen oktatónak van valamilyen kapcsolata az üzleti világgal. Tanácsadóként én is több vállalattal dolgozom. Ebbe a munkába próbáljuk meg hallgatóinkat is bevonni. Nekik kell a gyakorlat, a cégeknek meg jól jöhet a képzett, ingyen munkaerő. Csakhogy nem ilyen egyszerű a történet…
Egyik egyetemi csoporttársamról a Facebook megsúgta, hogy sikeres üzletember lett, saját termelővállalattal. Ráadásul valamiért egyszerre több embert is fel akart venni adminisztratív pozícióba. Egyre másra jöttek az álláshirdetések, pedig december végén jártunk, és mindenki más a karácsonyra készült. Ha valaki december végén keres új embereket – bármi legyen is a háttérben –, ott általában „helyzet van”, tehát jól jöhet egy tanácsadó. Vagy több is.
Felhívtam hát Balázst – így hívják az ismerőst –, hogy megérdeklődjem, hajlandó-e egy win-win együttműködésre. Kap egy csapat lelkes vállalkozásfejlesztés mesterszakos hallgatót (és engem grátisz), cserébe mindent meg kell mutatnia, és őszintén elmesélnie. Sajnos, az „olcsó húsnak híg a leve” elv alapján Balázs bizalmatlanul fogadta az ingyenes tanácsadás ötletét. Először csak a hallgatók hátterét akarta ismerni, hogy vajon hova viszik tovább az ő üzleti titkait. A szokásos titoktartási nyilatkozat megnyugtató válasz volt számára. Ezután a csoport tagjainak hátterét, előtörténetét akarta tudni, hogy kik ők, hol dolgoztak addig, és ez miért teszi őket alkalmassá a tanácsadói szerepre. A diákok, a projekttől fellelkesülve, nemcsak önéletrajzot, de még motivációs levelet is írtak, amelyben az internetről összeszedhető adatok alapján felvázolták a tervezett folyamatot és annak várható eredményéről, hasznáról is szót ejtettek.
Ám ez sem volt elég. Az igazgató úr ismerni akarta a szervezetfejlesztés tárgynak – aminek keretében a tanácsadás zajlik – a tartalmát és szakmai hátterét is. Ezt is megkapta. A levelemre azonban sem azon a héten, sem később nem válaszolt. A hallgatók végül máshova mentek gyakorlatra. Én elkönyveltem, hogy Balázs bizonyára profi tanácsadó segítségét kérte, mert belátta, lépnie kell.
Nem tévedtem túl nagyot. A félév végén ugyanis újból találkoztunk, csak teljesen más szerepkörben. Május utolsó szerdáján megjelent a mesterszak szóbeli felvételi vizsgáján. Rádöbbent, vállalata hatékonyabb működtetéséhez tényleg több tudásra van szüksége. Ám nem külső segítséget kér, ő maga akarja megtanulni a korszerű vállalatirányítást.
… A rákövetkező évben viszont már volt a vállalatánál hallgatói tanácsadási projekt. Sőt! Egy évvel később ő maga is részt vett ilyen munkában. Örült, hogy új szakmát adtunk a kezébe. Tehát az üzlet összejött. Csak nem úgy, nem akkor, amikor szerettük volna.