Egy több száz munkavállalót foglalkozató cégnél a felelősség is nagyobb, mint a kisebbeknél. Még édesapám ismerte fel, hogy a mi családi cégünket is át kell alakítani, felkészülni a generációváltásra. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez kényszerűen 2015-ben be is következik…
Elhatároztuk, hogy családi alkotmányt készítünk, amiben minden tulajdonos – négy fiútestvér és a szüleim – konszenzusra jut, megállapodik a tulajdonlás, a cégvezetés és a család viszonyrendszerének általános elveiről. Ehhez külső moderátort is igénybe vettünk. Egy kívülálló könnyebben közös nevezőre hozza a különbségeket, elsimítja a vitákat. A két évig tartó folyamat során egyenként beszélt mindenkivel, majd külön csoportba sorolta az egyetértési pontokat és az összetűzésre alkalmat adó témákat. Aztán jöttek a csoportos beszélgetések, általában azokkal, akik egyetértettek, hogy újabb területekre terjedjen ki a megértés.
A családi alkotmány fontos, de nem elégséges, ezért amikor azzal elkészültünk, jogászokra bíztuk, hogy jogilag is rendezzék a megállapodást. Lehet, hogy furcsa ez így, sok családi vállalkozás azt mondja, minek ez a felhajtás, mi mindenben egyetértünk. Aztán egy egyszerű konfliktusra rámehet nem csak a család, de a magánélet is. Nem szeretnénk, ha az Oázist bármikor családi viszály veszélyeztetné, ezért minden, előre látható helyzetre van jogi szabályozás. Ez kiterjed tulajdonosok és családtagjaik jogaira, kötelezettségeire, a cég- és családvezetés formalitásaira. Viták mindig lehetnek, egy klasszikus eset, mikor az egyik testvér vezeti a céget, a másik meg „csak” tulajdonos. Rövid távon az előbbi a minél magasabb fizetésben is érdekelt, az utóbbi viszont inkább az osztalékban. Mi a tulajdonlást és az operatív vezetést elválasztottuk egymástól.
Háromból két testvérem, s édesanyám is a cégnél dolgozik, vigyázunk arra, hogy a céges vitánkba még véletlenül se keveredjen családi viszály. Éppen ezért a munkahelyen édesanyámat is Hedvignek szólítom, ami külső szemlélőnek talán bohóckodásnak tűnik, de nem az. Csak így érhetjük el, hogy ne legyen túlzottan családias a működésünk. Külső szakértőkkel – könyvvizsgálóval, jogásszal, adótanácsadóval – is dolgozunk, az ő szakmai munkájukat is megzavarná, ha azt látnák, hogy mi családi életet élünk a munkahelyen.
Édesapám halála után én lettem az ügyvezető, s nekem nagyon fontos a profi működés. Egy idő után ugyanis már nemcsak öt tulajdonos lesz, hanem a gyerekeinkkel egyre több. Az szeretnénk, hogy ők egy jól szabályozott, transzparens szervezetet lássanak. A családi alkotmánnyal a stabilabb jövőt biztosítottuk.