Elégedetten dőltem hátra. Január volt, forró nyári nap, a lábamnál csapkodtak a tenger hullámai. Egy hete érkeztem, a szabadságom minden percét ki akartam élvezni. Minden tökéletesnek tűnt. Bátran otthagytam több hétre az üzlettársaimmal felépített és atombiztosan működő kommunikációs ügynökségünket. 2002 óta csak a vállalatnak éltem, amely pár év alatt több mint száz főnek munkát adó cégcsoporttá nőtte ki magát. Töretlen volt a siker, a bukás ízét hírből sem ismertük.
De térjünk vissza oda, hogy csapkodnak a hullámok! Utazásom előtt pár hónappal ment csődbe a Lehmann Brothers, szállt el az euró, de még senki sem tudta, mi lesz ebből. A tengerparti semmittevés közepén egy kollégám azzal hívott, hogy az egyik legnagyobb ügyfél felmondta a szerződésünket. Meglepődtem. Ilyen még sosem történt.
Aztán a következő három hónapban még számos hasonló telefon érkezett: rövid idő alatt elvesztettük megrendeléseink egyharmadát. A válság kitörésekor a költségcsökkentést általában a marketingen kezdték a vállalatok. A cégcsoportunk masszív veszteségbe fordult. Miközben addigi pályafutásom során hihetetlen nyugalommal és magabiztossággal adtam válságmenedzselési tanácsot az ügyfeleknek, most meg kellett tanulni saját magunkat kirángatni a gödörből. Ebben nem volt tapasztalatunk. Fájdalmas döntések jöttek. Életemben először kiváló munkatársakkal kellett arról beszélnem, hogy csúszni fog a fizetésük. A korábbi bónuszok helyett azt kellett közölnöm, hogy el kell bocsátanom embereket. Fájdalmas időszak volt, de valamiféle dac lett úrrá rajtunk.
Ekkor tudtam meg, mit jelent az üzletben az életösztön. Rengeteg ötletelés, forgatókönyv-gyártás, kupaktanács után arra jutottunk, hogy előre menekülünk. Nem menedzsmentkönyvek, hanem az intuíció, a dac, a „csakazértis”, a „nehogymár” érzései mozgattak minket. Elkezdtünk vadul fejleszteni és addig Magyarországon ismeretlen szolgáltatásokat vezettünk be. Kezdetben persze senkit nem érdekeltek az innovációink, de egy év bizonytalanság után végre éreztük, hogy fordulat jön. Ebben némi szerencse is közrejátszott. Megkeresett bennünket a világ legrangosabb ügynöksége, és partneri megállapodást kötöttünk, ami reputációs szempontból sokat lendített rajtunk. Ekkor tapasztaltuk meg, mit is jelent az, amit hosszú évekig sulykoltunk az ügyfelek fejébe: a hírnév a minden. Azóta ez a legfontosabb eszközünk a cégépítés során. És hogy milyen sikerrel? Túl a bevétel-növekedésen, a stabil profiton, az emelkedő béreken, vagy a nemzetközi terjeszkedésen? A volt kollégáink mesélik: amikor állásra pályáztak valahol, és a HR-es meglátta az önéletrajzukban, hogy a Flow PR-nál dolgoztak, már adta is az ajánlatot minden további kérdés nélkül.