Mint a győri fiúgyerekek általában, én is a gépipar felé orientálódtam. Nem a vagongyár (RÁBA) irányába, öntő akartam lenni. Ám a kovácsolást oktató mesterem kiszúrta, hogy nem látom a színek közti átmeneteket. Orvoshoz küldött, ahol megállapították: színvak vagyok, így nem lehetek öntő. Nem keseredtem el. Tanultam, gépésztechnikus lettem, majd egy hirtelen ötlettel a tűzoltóság felé vettem az irányt. Ott a parancsnok csak annyit kérdezett, látott már színvak tűzoltót? Értettem a kérdésből. Tovább kerestem a helyem a világban. Ekkor édesapám segített megtalálni az utat: a rendszerváltás után a cégek az ügyiratkezeléssel nem sokat törődtek, az új adóhatóság viszont egyre kevésbé volt elnéző. Eljött a dokumentumkezelés új korszaka. Sok munka volt ezzel, vállalkozást alapítottunk rá Dokuflex néven.
A dokumentumkezelés rengeteget változott az elmúlt néhány évben. Egymás után jöttek az új feladatok, mi meg mindegyikre külön vállalkozást alapítottunk Lassan egy egész cégháló jött létre, amellyel a hagyományos iratrendezéstől, selejtezéstől, irattárak kialakításától kezdve a digitalizáláson át, az adattárolásig, adatelemzésig minden feladatra felkészültünk. Létrejött a Docugroup cégcsoport. A piacon megkerülhetetlenek lettünk, így nem is lepődtünk meg, amikor vételi ajánlatot kaptunk a Docugroup Papír cégünkre. Van az az ár… Eladtuk. Ekkor viszont azzal szembesültünk, hogy más nevet kellene választanunk. Így lett az „őscégünkből”, a Dokuflexből Bob Miller Group. Most ez az ernyő, ez alá sorakozik be a többi vállalkozás.
Izgatnak az új megoldások, az új feladatok. Ám annyira óvatos vagyok, hogy nem szeretem összekeverni a régivel az újat, nehogy egy rosszul kalkulált kockázat miatti csőd magával rántsa a többit is. Most is van néhány vállalkozásom, amelyből akár összeomlás, vagy éppen világsiker is kijöhet. Élvezem a kihívásokat, szeretek nyerni. Ez hajt, ez doppingol. .
Ebből is látszik, hogy a színvakság nem okozott lelki válságot. Kora gyermekkoromtól tudtam, hogy másként látom a világot, mint a környezetem. Még meg is nyugodtam, amikor megállapították ezt a fogyatékosságot. Kiderült, normális vagyok, csak a színlátásom korlátozott. És azóta erre is van megoldás: létezik a színlátó szemüveg. Beszereztem egyet. Na, az a pillanat megrendítő volt, amikor először feltettem, és én is olyan színben láttam a világot, ahogy mások. Akár folyamatosan hordhatnám, de a piros lencséje miatt kissé feltűnő. Én meg utálom, ha bámulnak… Így csak akkor hordom, amikor egyedül vagyok, és gyönyörködöm a színekben. Ilyenkor mindig nagyon elégedett vagyok. Saját példámon tudom, hogy minden nehézség leküzdhető. Előbb vagy utóbb, lesz megoldás, ha alkalmazkodunk a változásokhoz.