Focibaleset miatt kerültem kórházba, elszakadt a térdszalagom. Nem súlyos, de kellemetlen volt ez az állapot. Rövidesen szobatársat kaptam, a behozott fiúnak szilánkosra tört a bokája. Műtét után mindenhol fém rudak álltak ki a lábából, két hétig hason kellett feküdnie. Egy „apró” mulasztás következménye volt a sokhetes gyógyulással járó baleset. Építkezésen dolgozott, amikor a munkájának végeztével, már papucsban, visszafutott az állványra, ahol rosszul lépett és kibicsaklott a bokája. Nem volt rajta munkavédelmi lábbeli, a bokája bánta ezt a könnyelműséget.
Érdeklődéssel hallgattam történetét. Akkor ugyanis én már a munka- és tűzvédelemre szakosodtam. Sok munkavédelmi előadást hallgattam meg én is korábban, és elrettentett az unalmasabbnál unalmasabb előadás. A szakemberek sorolták a nyers jogszabályokat, a sokkoló adatokat. Munkavédelmi előírások a régmúltban is voltak, kötelezően előírt felvilágosítással, amelynek a végén – sokszor már az elején, vagy helyette – a résztvevők aláírásukkal igazolták, ki vannak képezve. A feladat kipipálva, kezdődhet a munka.
A felkészítésben minden volt, csak maga az élet hiányzott. A résztvevők fölösleges, ámde kötelező rossznak gondolták, az előadók gyorsan le akarták zavarni az egészet. Legyünk rajta túl – ez a mentalitás jellemezte mindkét oldal hozzáállását sokszor. Volt, hogy egy kivitelezésen használatos állvány építőjét próbáltuk meggyőzni arról, hogyan teheti a lehető legbiztonságosabbá az emelvény építése közben a munkáját. Ideges lett, úgy érezte, lopjuk az idejét. Minek dumálunk? – kérdezte, ő már 15 éve ezt csinálja, és még egyszer sem halt meg. Halálból egy is sok lenne, válaszoltuk, de nem győztük meg. És egyszer bekövetkezett a tragédia…
Mielőtt vállalkozásomat megalapítottam, több neves multinacionális cégnél dolgoztam. A szakmabeli ismerőseim Nyugatra mentek, én volt, hogy Keletre. Cukkoltak is emiatt rendesen. Pedig itthon mindent megtanulhattam, amit a szakmáról akkor tudni lehetett. A sok rossz példát látva felismertem: ha nem sikerül az érintetteket meggyőzni, hogy a munkavédelem nem az előírások miatt fontos, hanem saját maguk védelméért, akkor a jövőben is csak egy felesleges nyűg lesz. Így mi a jogszabályok helyett az érdekek felől közelítjük meg a témát. Az emberek gondolkodás módjának megváltoztatásával tesszük jobbá, biztonságosabba a hétköznapjaikat. Munkaadónak és munkavállalónak saját magának kell felismernie, sőt követelnie, hogy a munkavégzés közben meglegyen a szükséges biztonsága. Mindenkinek joga van hozzá, hogy a munkából egészségesen tudjon haza térni.
Egyre több helyre hívtak bennünket, mert látták, nem prédikálunk, hanem csináljuk. Mert nekünk tényleg fontos a biztonság.