A hitelpiacon is vannak válságok. Bár mikró-, kis-, és középvállalkozások hitelezéséből élünk, ilyenkor cégünk nem helyez ki új hiteleket, ugyanis nagyrészt refinanszírozással jut tőkéhez. Egy olyan beállítottságú ember, mint amilyen én vagyok nem jól viseli, ha nincsenek új kihívások.
A legutóbbi válságnál meglévő hitelportfoliónkat kezeltük, de ez nem töltötte ki a teljesen napomat. Nekem pedig szükségem volt valamilyen új feladatra. A belvárosban lévő iroda épületünknek csak a dohos, semmire sem jó pincéje nem volt kihasználva, ám ez alapterületre igen szép méretet jelentett. Mit lehetne ezzel kezdeni? – gondolkodtam el. És egyszer csak beugrott az ötlet: csináljunk itt lent egy privát, bankfüggetlen széfet! Ehhez a Magyar Nemzeti Bank engedélye kellett, de a hatályos jogszabályok, törvények böngészése azt mutatta, hogy ennek jogi akadály nincs. Ha az engedélyek megvannak, akkor már csak a technikai feltételeket kell megteremteni. Nem tudtuk akkor, melyik a nehezebb: negyven tonna vasat levinni a pincébe vagy hatóságilag engedélyezett formában elindulni? Végül az utóbbi bizonyult könnyebbnek. Volt, aki 30 éve dolgozott a szakmában, mégis tőlünk hallott először arról, hogy magánszéfet is lehet építtetni. Bár sokan furcsállták a kérést, végül megkaptuk az engedélyt a beruházásra.
Én akkor annyit értettem az építkezéshez, hogy hallottam már róla, hogy van diszperzites festék is. Mégsem rettentem vissza. Egy nagyon nehéz, 6-7 hónapos projekt következett, aminek minden fázisában részt vettem. Ha kellett, a födémet bontottam, vagy azon izgultam, hogyan fogjuk leengedni az öt tonnás ajtót a mélybe. Négy napig tartott e művelet, centiről, centire haladtunk. Amerikai, német oldalak tanulmányozása segített, mert nem találtam senkit, aki kompletten elvállalta volna a kivitelezést. A Youtube csatorna egy idő után már maga ajánlotta fel a különböző, széffel foglalkozó filmeket, annyiszor rákerestem e témára. A nagy vaselemeket sem volt egyszerű beemelni a belvárosban, a fák fölött. Végül minden sikerült.
2018 elején a budapesti irodánk alagsorában megnyitottunk egy széftermet Budapest Trezor néven, érzékelve a piaci igényt, és azt, hogy sok helyen – például a bankokban –, ahol van trezor, jellemzően nincsenek szabad kapacitások. Bár a széf a legősibb banki szolgáltatás, a miénk a legmodernebb és legbiztonságosabb jelenleg az országban, biometrikus azonosítással, pánikgombbal, 16 kamerával, ujjlenyomat felismerővel. Sokan kíváncsiak arra, vajon mit tárolnak itt az emberek. Ez annyira diszkrét szolgáltatás, hogy mi sem tudjuk, mit helyeznek el, annak mekkora a mérete vagy az értéke. Ha valaki mégis kényszeresen elmondja, arról hallgatunk, mint a sír.