A munkám, az életem ma már a sándorfalvi tanyához köt. Fiatal koromban Ausztria síparadicsomaiban voltam konyhafőnök, németországi gourmet hotelekben dolgoztam, Budapesten a Matteo-ban, a Miro csoportnál, kreatív séfje voltam a Bazaar Eclektica étteremnek, és tagja a 2005-ben világbajnokságot nyert magyar BBQ csapatnak. Reménytelennek láttam, hogy a magyar gasztronómia ledolgozza a nyugati országokhoz képest ötven éves lemaradását. Én máig úgy dolgozom, hogy egy étel „nem rossz” minősítése nagyon messze van a jótól, törekedni márpedig a tökéletesre kell. Belefáradtam a lélektelen ételgyártásba. Kivonultam a szakmából, termékgyártással foglalkoztam. Egyik alapítója voltam az Aranyszarvasnak, az első prémium kategóriás élelmiszermárkának, ami nemzetközi elismerést is hozott.
Régi álmom volt egy olyan önfenntartó tanya, ahol állatokat nevelek, zöldségeket termesztek, és ezekből készített ételeket szolgálok fel a vendégeimnek. A Tanyasi vendéglátás program keretében erre megvolt a lehetőség, de az én álmom szerinti Séfasztalt egyedül nem tudtam volna megvalósítani, ez legalább kétemberes életforma.
Amikor megismertem Ildikót, hirtelen valóság lett az álomból: feladta pedagógusi munkáját és kiköltözött hozzám a tanyára. Ha végignézek a kertben szaladgáló tyúkokon, birkákon, malacokon és vadmalacokon, már tudom, hogy milyen pompás falatok lesznek belőlük. A konyhámban két háztartási tűzhelyen főzök, mert nem hozzátenni akarok valamit a csirkehúshoz, az itt termett zöldséghez, hanem megőrizni azt, ami benne van. Úgy párosítani az alapanyagok értékeit, hogy azok egy új minőséggé álljanak össze – így készül a crossover menüajánlat.
Kipróbáltuk, kíváncsiak-e az emberek a mi Séfasztalunkra, ahol nem lehet rántott húst rendelni, hanem mindenki azt eszi, amit aznap főzök. Ildikónak ilyenkor a vendégek fogadása a feladata, az asztal feldíszítése, a hangulat előkészítése, főként a program kommunikációja. Én pedig főzök, tálalok, és beszélgetek a hús valódi ízétől elámult vendégekkel, gyakran kora hajnalig.
Ildikóval tavaly nyáron volt az esküvőnk, most pedig szerettük volna megünnepelni az évfordulót. Egy olyan helyen, ahol – kivételesen – mi vagyunk a vendégek. Tudtam, hogy Szegeden újból megnyitott az Alabárdos, ami egykor méltán híres étterem volt. Szépen kiöltöztünk és átautóztunk Szegedre. Ott álltunk az étterem bezárt kapujában, és akkor villant belém: hétfő este van! Az étterem ezen a napon nincs nyitva. Nem volt mit tenni, visszaültünk a kocsiba, és hazamentünk. Rendeltünk két pizzát. Ott ültünk a máskor pazarul terített Séfasztalunknál, és nagyon nevettünk.