Jelenlegi hely

Mégis, mit szeretnél csinálni?

Tamási-Irsai Renáta, a Rollbar ügyféligazgatója, az ex-Samebug társalapítója
365 üzleti történet 2.
„Abban pillanatban nem tudtam válaszolni. Kitört belőlem a sírás.”

 

Már hat éve otthon voltam a gyerekekkel. Hárommal, két év korkülönbséggel érkeztek. Előtte egy nagy biztosítónál, az AIG-nél voltam kockázatelemző. Akkor huszonhat-huszonhét évesen, tele ambícióval abban hittem, hogy vagy ott, vagy egy másik multinacionális cégnél folyamatosan emelkedek a karrierlétrán, egyre magasabbra. A külföldi munka, külföldi lét is vonzott… Imádtam struktúrákat alkotni, emberekkel foglalkozni, szinte automatikusan kiválasztódtam vezető szerepre. Az iskolában is sokszor voltam „csapatkapitány”.

Aztán találkoztam a férjemmel, és születtek szép sorban a gyerekek. Az otthon töltött hat év után azt éreztem, hogy már valami mást szeretnék csinálni. Emlékszem, egyszer egy barátunk vitt haza autóval és szóba jött, hogy most már elmennék otthonról. Ám bűntudatom volt, hogy mást szeretnék, mint a gyerekekkel lenni, akik még kicsik voltak. A beszélgetés végén rákérdezett: „De mégis, mit szeretnél csinálni?” Abban pillanatban nem tudtam válaszolni. Kitört belőlem a sírás.

A barátunk kérdése döbbentett rá, hogy hiányzik a vezetés, a munka világa. Bármennyire is szeretem a gyerekeimet, az otthoni lét, a kizárólagos anyai szerep hosszú távon nem elégít ki. Ez nem az én utam. Én szakmai munkát, karriert szeretnék. Nekem lételemem a folyamatos előre haladás, szeretek mozogni és mozgatni a körülöttem lévő dolgokat. Én „let’s move forward” típus vagyok mind a magán, mind pedig a szakmai életben. Még a baráti társaságban is többnyire én generálom és szervezem a programokat. Folyamatosan mozgásban tartom a környezetemet. Szeretek stratégiákat alkotni, építkezni.

Férjem már a találkozásunkkor vállalkozó volt, az én szüleim és anyósom is azok. Nem volt teljesen idegen tőlem ez az üzleti lét.

Amikor felcsillant a lehetőség, férjemmel megalapítottuk a Samebug-t. Árpád huszonöt év senior fejlesztői tapasztalatot tudott a háta mögött informatikai területen. Másik társunk, Poroszkai Dániel szintén programozó matematikus, az egyetem után csatlakozott hozzánk. Felismertünk egy üzleti lehetőséget, és léptünk.  A programfejlesztők idejének nagyjából a fele hibakereséssel és javítással telik. Ráadásul hibákat keresni kétszer olyan nehéz, mint kódot írni. Erre a piaci igényre reagálva kezdtünk bele egy termék fejlesztésébe.

Gyorsan átláttam, ez remek alkalom a váltásra, s dinamikusan bekapcsolódtam a cég felépítésébe, vezetésébe. Ez nyolc évvel ezelőtt történt. Két éve tettünk egy újabb nagy  lépést, beolvadtunk az amerikai Rollbar cégbe, a “let’s move forward” jegyében. Ez az én utam! Már tudom a barátunk által feltett kérdésre a választ: az építés az én világom. Csodálatos valamit létrehozni, ami korábban nem létezett.