Jelenlegi hely

Megérzés volt, a javából

Lengyel Károly, az LG Technologies Kft. ügyvezetője
Lengyel Károly, az LG Technologies Kft. ügyvezetője
„A bank ügyleteit zárolták. Megijedtem. Gyorsan számba vettem, mennyi pénzünk van még az ott lévő számlán…”

 

Kis forgalmú cég voltunk még 2015-ben. Két évvel a megalakulásunk után annak is örültünk, hogy létezünk, és évről évre erősősünk. Pár hónappal korábban egy üzleti rendezvényen beszélgettem egy nagybank területi képviselőjével, s bár elégedettek voltunk az akkori számlavezetőnkkel, a nyíregyházi Takarék Szövetkezeti Hitelintézettel (TSZH), de akkor hirtelen belém villant a gondolat: bankot kell váltanunk. És utána, ez a gondolat nem tudott nyugodni bennem. Végül ezt az érzést úgy magyaráztam, hogy az új helyen több a szolgáltatatás, meg több lehet a hitel is. Voltak beruházási terveink, amelyekhez külső forrásra is szükség lehet.  

Így 2015. február elején rászántuk magunkat e lépésre. Az ügyfeleknek kiküldtük az értesítést az új bankszámlánkról. Így azon a februáron a hónap közepéig az ügyfelek egy része még a régi számlánkra utalta a szolgáltatás esedékes díját, de többen gyorsan átálltak az új bankra. Ezzel számoltunk, nem okozott gondot az ide-odautalás.

Az aktuális köztartozásokat,– adók, járulékok – és az esedékes utalásokat a partnereinknek még a régi bankszámlánkról fizettük, hiszen addig nem akartuk megszüntetni, amíg oda pénz érkezhetett. A régi bankkártyánkat februárban még használtuk. Így a tankolást is arról fizettem. Azaz a hónap felénél csak fizettem volna. Mert az automata nem fogadta el a kártyámat. Újrapróbálkoztam. Ismét elutasítás. A nálam lévő készpénzből végül összekapartam a szükséges összeget, de bosszantott a dolog. Úgy döntöttem, rögtön bemegyek a bankba, intézkedem. Talán meghibásodott a kártya, vagy valamilyen technikai zűr adódott.

Útközben bekapcsoltam a rádiót: drámai hangon tudósítottak a Budacash brókercég bedőléséről, majd arról beszéltek, sok nagyobb intézmény is pórul járt, mert ott tartotta tartalék pénzét. A felsoroltak között volt a TSZH is, a mi régi számlavezetőnk. Hirtelen megvilágosodtam: nem az én kártyámmal volt gond, hanem a bank ügyleteit zárolták. Megijedtem. Gyorsan számba vettem, mennyi pénzünk van még az ott lévő számlán: pár százezer forint. Fellélegeztem. Ez sem kevés, de ezt a hiányt még kezelni tudjuk, míg rendeződik a helyzet. Szerencsére az ügyfelek nagyrészt az új bankszámlánkra utaltak, az adót, járulékot pedig addigra már átutaltuk.

Sokáig nem beszéltem erről senkinek. Nem tudtam volna megmagyarázni, miként jutott eszembe, hogy bankot váltsunk. Pont akkor, pont a legjobb időben… Ha azt mondtam volna, ez amolyan megérzés volt, kinevettek volna. Pedig most is úgy gondolom – még ha nehezen hihető is –megérzés volt ez a javából. Minden ok nélkül váltani akartam. Valami hajtott, el, egy új bankhoz… Azóta is vallom: az üzletben a teljesítmény a lényeg. De a szerencse sem árt. És higgyünk a megérzéseknek is.