Tíz eves lehetett Ákos, a kisfiam. Gondoltam, ideje, hogy erősítsük benne a környezettudatosságot, és a pénz értékét is. Érezze át, lássa, miért mennyit kell dolgozni. Erre számomra a legjobb demonstrálásnak az ígérkezett, hogy összegyűjtöttük a nyáridőben könnyen szaporodó sörös dobozokat, és visszavittük őket egy nyilvános visszaváltó automatához.
Több műanyag zsákot kitöltött, teli is volt vele a csomagtartó. Akkoriban 1-2 forintot adott az automata egy dobozért, már ha fel tudta ismerni, és elfogadta. A benzin nyilván többe került, de, gondoltam, a pedagógiai értéke miatt megéri ez az akció.
Dobáltuk is szaporán a dobozokat befelé az automatába. Nem ment túl gyorsan, percenként 4-5-6 dobozos sebességgel, de haladtunk. Egyszer csak megjelent egy 40-50 körüli férfi, láthatóan hajléktalan volt. Jóindulatú kíváncsisággal figyelte igyekezetünket. Nyár volt, kánikula, lazán voltunk öltözve, a nagy autót sem láthatta, amivel jöttünk, a parkoló kicsit odébb volt. Ezért bizonyára úgy gondolta, nagyon rá lehetünk szorulva a pénzre, ha ennyi időt megér nekünk az a pénz, amit dobozonként kapunk.
Kérdezte, hány éves az Ákos? Mondta, hogy neki is van egy ekkora fia. Aztán egyszer csak szólt, ő most elmegy, de csak ide a közelbe, mindjárt jön, okvetlenül várjuk meg! Volt még dobálni valónk jócskán, úgyhogy mondtuk, ne aggódjon, megvárjuk.
Pár perc alatt térült-fordult, hozott valamit a kezében. Mondta, hogy ezt tulajdonképpen a fiának akarta adni, de az már úgysem jön össze, ezért inkább odaadja Ákosnak. Egy öklömnyi sárga pompon-szerű, kicsit ütött-kopott manyócska volt, amilyeneket az autó belső tükrére szoktak akasztani. Nehéz volt meghatódás nélkül megállni, amikor átnyújtotta az apróságot.
Az automata adott egy cédulát, amit beváltottunk csokira a szomszédos boltban. Így Ákos megtanulta, mennyit kell dolgozni 318 forintért.
Én pedig azt tanultam meg, hogy a legváratlanabb helyről is jöhet segítőkész jó szándék, csak észre kell vennünk. Sosem volt fontosabb ez a tanulság, mint éppen ezekben a vész- és vírusterhes időkben.
A manyót és a 318 forintos bont azóta is őrzöm. Odatettem a fontos dolgaim közé.