Jelenlegi hely

Ma már úgy is tudok szörfözni, hogy hullám sincs

Gadanecz Zoltán, a GDN Ingatlanhálózat alapító tulajdonosa
Gadanecz Zoltán, a GDN Ingatlanhálózat alapító tulajdonosa
„Addigi munkaadóimnál nem érvényesült az „egy közületek elv”, mindenki az „egy felettünk” filozófiában hitt"

 

Az érettségi után egy fővárosi felsőoktatású intézménybe jelentkeztem. Barcsról vonatoztam fel egyedül, akkor jártam másodszor életemben Budapesten. Az ismeretlentől való félelem, hogy nem fogok odatalálni, hogy eltévedek, annyira sokkolt, hogy szinte sírtam a pályaudvaron, amikor kiszálltam. Annyira bizonytalan voltam, hogyan fogok időre odajutni a tanévnyitóra, hogy végül taxiba ültem. Ez volt a könnyebbik út, viszont el is vitte az összes pénzem, ami nálam volt. Visszafelé ez az ötlet már nem volt kivitelezhető.

Amikor vége lett a rendezvénynek, nem volt mit tenni, segítséget kellett kérnem. Hangosan megkérdeztem, hogy jön-e valaki a Déli pályaudvarra… Egy tanulótársamat elkísérte az édesapja, ő sajnált meg. Felajánlotta, hogy mehetek velük a Széll Kálmán térig. Nagyon hálás voltam érte. Ám jól példázza, mennyire nem tudtam hol vagyok, hogy onnan még több órámba telt, mire eljutottam a vonatállomásra, ami, mint tudjuk, egy-két villamosmegállónyira van csak.

Informatikát jöttem tanulni, és akkor még azt sem tudtam, létezik olyan, hogy ingatlan szakma, amihez ráadásul nagyon jó városismeret szükséges. Két év alatt azonban rájöttem, hogy nem a felsőfokú tanulmányok miatt akarok itt maradni, hanem dolgozni szeretnék. Valahogy úgy adódott, hogy a lakásértékesítés talált rám. Persze, amikor az első ingatlanos helyen megláttak edzőcipőben, erős testalkatommal, meghallották somogyi, ízes tájszólásomat, szinte csak legyintettek. Nem lesz ebből semmi, mondták. Egy lakást sem adok el, egyetlen vevő sem fog megbízni bennem. Még apám is úgy ítélte meg, hazamegyek még, szelet kenyeret kunyerálva.

Nem lett igazuk, nemsokára a hónap dolgozója lettem. Tíz év múlva már mindenem megvolt, amire valaha vágytam: saját lakás, autó, még motor is. Addigra azonban rájöttem, sehol sem leszek a legjobb, mert addigi munkaadóimnál nem érvényesült az „egy közületek elv”, mindenki az „egy felettünk” filozófiában hitt. Én viszont nem ennek a híve voltam, ami aztán odáig vezetett, hogy saját céget alapítottam. Én tettem bele a pénzt, én vállaltam a kockázatot, de hittem abban, hogy jó csapattal sokat fogunk elérni. Ma már úgy is tudok szörfözni, hogy hullám sincs. A számos magyar irodánk mellett legutóbb Romániában jelentünk meg, és már ott is kettőt nyitottunk.

Sosem felejtettem el, honnan jöttem, de ma már Budapest minden szépségét látom, és az ingatlanok miatt az utolsó szögletét is ismerem. Ha mégsem, van GPS az autóban…