Szakmai munkám első 13 évét egy középméretű, nemzetközi ügyfelekkel dolgozó, de magyar tulajdonú ügyvédi irodánál töltöttem. Szerettem ott lenni, emberileg és szakmailag is támogató közeg volt, és komoly megbízásaim voltak. Az egyik legfontosabb egy nemzetközi olajipari vállalat ügyeinek vitele volt. Pályám kezdetén rám osztották, s rögtön egy ügyvédjelöltet is kijelöltek, segítségként. Évente több mint száz ügy kötődött e vállalathoz, kellett a két ember hozzá.
Amikor már legalább tíz éve dolgoztam ezzel az olajcéggel, a vezetője tett egy ajánlatot: az ügyvédi irodától távoznak, de mivel elégedettek voltak velem, azt javasolta, váljak ki a cégből, s vigyem tovább az ügyeiket. Megtisztelő volt e felkérés, de tudtam, nem fogadhatom el. Mégiscsak attól a cégtől akartak elcsábítani, ahol hosszú ideje dolgoztam, ahol támogattak, tanítottak, munkát adtak. Hála, lojalitás, tisztesség is van a világon! Bementem hát az iroda vezetőjéhez, és elmondtam a történetet. Azt javasoltam, keressünk olyan megoldást, amelyben minden fél jól jár. Az ügyfél marad, az iroda nem veszíti el az egyik legnagyobb megbízóját, és esetleg én is kaphatnék magasabb díjazást. Akkoriban ugyanis éppen válás után voltam, elég nehéz anyagi helyzetben. Így az olajcég ajánlatának elfogadása sokat segített volna… De saját értékeimen nem gázolhattam keresztül.
Folytatásként mindenre számítottam, csak arra nem, ami bekövetkezett. Másnap a mellém rendelt ügyvédjelöltet – akinek csak egy szakvizsgája volt hátra, hogy ügyvéd legyen – elküldték. Nyilvánvalóan azért döntöttek így, mert tudták, az olajcég ügyeit egy ember nem tudja ellátni. Engem így akartak az irodához kötni, gondolván, hogy akkor az ügyfél is marad.
Tévedtek. Az olajcég vezetője akkor Indiában nyaralt, de onnan is felhívott: azonnal döntsem el, mit akarok, mert ők mindenképpen váltanak. Vagy velem, vagy nélkülem. Ám e lépéshez el kell indítaniuk a jóváhagyási folyamatot, aminek során a külföldi tulajdonos engedélyét megszerzik. Ekkor már nem hezitáltam. Nehezményeztem kollégám kirúgását, és méltatlannak is éreztem vele szemben ezt a lépést. Már nem éreztem úgy, hogy nekem ezek után is lojálisnak kell lennem. Sajnáltam e fordulatot, de távoztam.
Életem egyik legjobb döntése volt. Ez a megbízás elindított az önállósodás útján. Irodát alapítottam, ahol ma már 15-en dolgozunk. Idáig csak nők… Az akkor elküldött ügyvédjelölt kollégám az elmúlt 9 évben az iroda szakmai vezetője volt. Az olajcég jogi ügyeit sokáig intéztük, megbízásunk csak akkor szűnt meg, amikor a külföldi tulajdonos döntése alapján végelszámolták a magyar leányvállalatot. Ám azóta is hálás vagyok az ügyvezetőnek, akinek e változást köszönhetem.