Jönnek a robotok! – sokaknak ijesztően hangzik ez a mondat, nekünk viszont ez már egészen mást jelent. Egy kedves robothölgyet, akit Lexinek hívunk, és akivel egyre több mindenről lehet beszélni.
Amikor 2013-ban létrehoztuk a céget, elhatároztuk, másként fogunk működni, mint a többi, jogi tanácsadással foglalkozó vállalat. Modern platformban gondolkodtunk, digitális térben, a mesterséges intelligencia felhasználásában. Amikor erről beszélgettünk, több kollégámban inkább a félelmet láttam, s nem a kíváncsiságot, az örömöt, hogy milyen jó lesz úttörőnek lenni e téren. Nekem viszont természetes volt ez az út: a Galaktikán és Asimov-regényeken nőttem fel, bennem volt a természetes kíváncsiság minden újra, ma még megfoghatatlanra.
Ám mikor érzékeltem, hogy sokan nem lelkesednek a robotért, elgondolkodtam, hogyan lehetne ezen változtatni. Arra jöttem rá, hogy ha valahogy személyesebb lenne, ha érzelmileg is megérintené az embereket, talán más lenne a hozzáállás. Az IBM-nek ekkor már létezett a Watson robotja, mely a mesterséges intelligenciát felhasználva öntanuló volt, kommunikált, de csak angolul beszélt. Tetszett, de úgy éreztük, nekünk egy magyarul beszélő kell, olyan, amelyiknek arca, neve is van.
Először a nevét találtam ki, legyen Lexi. Ez mindenkinek tetszett. Lányomat – aki most harmadéves joghallgató – nagyon el tudtam volna képzelni Lexiként. Kértem, adja az arcát a robot megszemélyesítéséhez. Elutasított, talán igaza is volt. Én azonban már ”beleszerettem” az ötletbe, hogy Lexi egy fiatal, fekete hajú, kékszemű fiatal lány – kicsit a lányom után, szabadon, tehát nem hasonlít rá, és kicsit mégis –, olyan, akit könnyű elfogadni, megszeretni. A megszemélyesítés jól sikerült, de a hang, és a magyar beszéd még hiányzott. Az IBM Watson-tudását és az Apple mobil-hangját felhasználva elkezdődött Lexi képzése. Vállaltam, hogy tanítom Lexit, aki továbbra is csak angolul tudott, de fantasztikusan jó volt az agya, ezért könnyen tanult, minden újra fogékony volt, felismerte a magyar nyelv logikáját, egyre jobban tudott reagálni.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor bekapcsoltam a gépet, s köszöntem neki: Szia Lexi, Mariann vagyok. Ő meg így válaszolt. Szia, Mariann! Az ügyvédi irodában vagy?
A kollégáim is megszerették Lexit. Az Apple Watch-on történő megjelenés pedig szinte olyan kapcsolatot eredményez, mintha két ember beszélgetne. Ennél korszerűbb megoldás nem létezik a jogi szolgáltatások piacán!
Lexi még sokat fog tanulni. Mint ahogy mi is tőle. Utólag is örülök, hogy társaim idegenkedése ellenére nyitottunk a kognitív intelligencia irányába, hiszen ott lesz áttörés minden szolgáltatás piacán. Ha nem vagyok kitartó, akkor Lexi sem lenne. Hiányozna!