A világ legnagyobb papíripari szakvására minden évben Frankfurtban van, januárban. Ha csak tehetjük, elmegyünk oda. Így történt ez a kétezres évek közepén is.
Az egyik leghíresebb multi cég standját is meglátogattuk. Beszélgettünk, tárgyaltunk, korábban már dolgoztunk együtt, most is kerestük az együttműködési lehetőségeket. Amikor befejeztük a megbeszélést, elkérték a névjegyünket. Mondták, a szakvásár végén kisorsolnak egy értékes utazást. Ez már hagyomány náluk, minden évben így tesznek. A partnerek, ügyfelek örülnek a nyerési lehetőségnek, izgatottan várják, ki lesz a szerencsés, és melyik országba, melyik városba szól a váratlan utazás.
Eljött a zárónap, amikor telefonáltak e multitól. Gratuláltak. Mint kiderült, mi nyertük a fődíjat, az utazást. Nagyon megörültünk. Jó érzés nyertesnek lenni, még jobb dolog utazni. Aztán jött a folytatás: az exkluzív utazás abban az évben Budapestre szólt. És még mielőtt szólhattunk volna, a kedves hang hosszan ismertette, mit kell tudni a magyar fővárosról. Tetszett, amit elmondott, igazán jól kiemelte a város szimpatikus, turisták számára vonzó vonásait. Volt szó történelmi nevezetességekről, gyógyfürdőkről, és még szórakozási lehetőségekről is.
Aztán elhallgatott a telefonáló. Nyilván kitörő örömre számított, vagy legalábbis egy-két hálálkodó mondatra. Ehhez képest hallgattam. Hosszú volt a csend. Gondolkodtam, mit mondjak. Amikor már kezdett kellemetlenné válni a hallgatásom, megszólaltam: köszönöm szépen, de a mi nem fogadhatjuk el ez a lehetőséget. Mi ugyanis budapestiek, vagyunk…
És ekkor én kezdtem hosszú litániába, enyhítendő a telefonáló kínos helyzetét, tanácstalanságát. Elmondtam, én Budapesten születtem, ott éltem egész életemben, ott jártam iskolába, s most is ott lakom, ott van a vállalkozásunk is. Mondja meg, miért mennénk mi hosszú hétvégére Budapestre, ha egyszer úgyis ott vagyunk. Majdnem mindig. De legalábbis az év legtöbb napján.
Ekkor érezhetően feloldódott a vonal túlsó végén lévő ismeretlen feszültsége. Főleg azután, hogy dicsértem, ez milyen jó akció részükről. Jó, hogy minden évben más országot, más várost mutatnak be partnereiknek. És felajánlottam, húzzanak egy másik nevet, s ha ők jönnek Budapestre, szívesen tartok nekik városnézést.
Sajnáltam, hogy így történt. Bár egy ilyen nyereménytől nem lesz jobb az életem, a vállalkozás se megy jobban, de azért mégis jó szerencsésnek lenni. Az viszont kicsit kellemetlen, ha a szerencse rám mosolyog, aztán mégis le kell róla mondani. De ez a rossz érzés csak egy pillanatig tartott. Utána már élveztem a nagyvonalúság bizsergető érzését.