Merjünk nagyot álmodni – szokták bíztatni a kezdő vállalkozásokat, vagy éppen a gátlásokkal küzdő, ámde tehetséges embereket. Persze, miért ne? Csakhogy néha az álom nagyon messze van a valóságtól. Én is ezt hittem, amikor édesapámmal megalapítottuk a közös cégünket. De ha már belevágtunk, elszabadult a fantáziám.
Huszonöt éve alapítottuk a vállalkozást. Én akkoriban 21 éves voltam, nagyon nem izgatott munka, fogalmam sem volt a szakmáról, de tetszett a vállalkozói lét szabadsága, és meggyőzött édesapám, hogy érdemes lesz ipari gumiabroncsokra szakosodnunk. Jó, de akkor én azt szeretném – mondtam neki –, hogy a legnagyobb autógyárak targoncáihoz mi szállítsuk a gumikat. Persze, miért ne? – hagyta rám édesapám. Nem akart ő ünneprontó lenni, és miért is húzott volna vissza, ha már ennyire szárnyalni akarok. Akkoriban még csak kisebb megrendelőink voltak.
Pár év után úgy gondoltam, elérkezett az idő az álmom megvalósításának. Odaültem a telefonhoz, és tárcsáztam. Az Audi beszerzőjét hívtam, s vázoltam, milyen remek beszállítók lennénk a targoncáikhoz. Több százról volt szó, ezt előzetesen alaposan feltérképeztem. Az ügyintéző meghallgatott, majd csak annyit mondott: küldjek ajánlatot. Küldtem. Pár nap múlva csengett a telefon: az Audi munkatársa telefonált, s közölte, kötnek velünk egy szerződést. S megbeszéltük, mit kell még előkészíteni a szerződéshez, ami nem sokkal később meg is köttetett. Álomszerű volt az egész. Amikor mostanában elmesélem, hogyan jutottunk be az Audihoz beszállítónak és a targoncák abroncsainak karbantartójának, szinte el sem hiszik. Néha már én magam is kételkedem benne, hogy ez valóban ilyen egyszerűen történt.
A sikeren felbuzdulva ugyanis úgy gondoltam, most, hogy már ilyen remek referenciánk van, logikus lenne, ha mi szállítanánk a Mercedesnek, meg a Suzukinak is. Az utóbbi már sikerült, az előbbi sok próbálkozás után sem. És azt sem tudom, mit kellene ahhoz tenni, hogy mi is partnerek lehessünk.
Itt tartunk most. Az első nagy álmom talán túl könnyen valósult meg, ezért nem jött a folytatás? De ez nem zavar abban, hogy újabb terveket szőjek. Mostanában azt vettem a fejembe, hogy saját technológiai fejlesztésben megoldjuk a gumiabroncsok visszagyűjtését, feldolgozását, felújítását. Új eljárással, környezetkímélő módon. Ez olyan ötlet, amely üzletileg is hasznos lenne, de ami legalább ilyen fontos: enyhítenénk a környezeti terheken. Nekem most ez is fontos. Jó lenne hát ezt a projektet is sikerre vinni. Utána már elmondhatnám, szerencsés ember vagyok, hiszen két álmom is megvalósult… Kell ennél több?