Az anyacég pár éve meghirdette, hogy a PC-piacon nemzetközileg még a 3. helyen álló vállalat minden országban érje el a vezető pozíciót. Kínában akkor már az első volt, de a nemzetközi csúcshoz a leányvállalatoknak is rá kellett kapcsolniuk. Nagyon kemény, agresszív célokat kaptunk, de ez inkább ösztönzött bennünket, mintsem nyomasztott. Lassan araszoltunk fölfelé, akkor még 6. voltunk, aztán 3-k, majd másodikak lettünk, végül piacvezetők. Először itthon, utána a Közép-Kelet-Európai régióban is.
A Lenovonál ilyenkor a csúcsvezető egy köszönő levelet ír, oklevelet küld, és mellé csokit. Ez mindig így van, már-már hagyomány. Nagy öröm volt, amikor mi is megkaptuk a csokit. Aztán év végén, a cég éves értékelő konferenciáján, újra előkerülnek a kiemelkedő teljesítmények. Úgy százfős a csapat, minden országból ott vannak a leányvállalatok vezetői, és a csúcsvezetők is. Kilencven százalékban férfiak, talán ez az IT-szektorban a jellemző arány vezetői szinteken. A HR-es sorolja a kiemelkedő teljesítményeket, az illető feláll, nagy taps. Formalitás az egész, de jó érzés, amikor megtapsolnak. Elhangzik, hogy abban az évben – ez 2012-ben történt – az East Régióban két országban is első lett a helyi Lenovo a PC-piacon. Hallom az ország nevét, Hungary, majd az enyémet is. Felállok, tapsolnak. Állva maradok, meg kell várnom a másik győztest is. Turkey, majd a cégvezető neve. Feláll egy nő. Nagy taps. Ketten állunk a teremben, én a fekete hajú nő, ő a szőke. Néznek bennünket, már-már csodálkozva. Hirtelen csend lesz. Már-már kínos, szokatlan. A HR-es nézi a papírjait, majd néz bennünket. Lassan esett le a tantusz… Aztán hangosan is kimondja: nem is tudtam, hogy a két nyertes országban mindkét cégvezető nő. Enyhe morajlás, megkönnyebbülés. Talán nem is olyan kínos ez az eredmény…
Mindenesetre aznapra témát adtunk a jelenlevőknek: lehet, hogy több női főnök kellene a leányvállalatokhoz? Ha ilyen jó az eredmény, meg kellene próbálni… Minden csoda három napig tart. Ezúttal is így volt. A török cégvezető később saját vállalkozást alapított, elment. Két évig egyedül voltam cégvezetői szinten nő. Úgy fél éve visszaállt az öt évvel ezelőtti állapot: Franciaországban is női vezető lett. A diverzitás ott még erősebben érvényesült, mert bőrszíne miatt a kisebbséghez tartozik.
Középszinten jobb a helyzet, több a nő, meg csúcsvezetői szinten is, a HR- és a marketing területeken. Nem vagyok egy feminista, de azt azért azt látom: másként működik az a cég, ahol nő az igazgató. Mi például meghatározzuk az elérendő célt, utána nagy a szabadság. Nincs blokkolóóra, nem lessük, ki mikor jön. És ez működik. A szabadságra teljesítmény, és egy kellemes, ösztönző vállalati légkör a válasz.