Jelenlegi hely

Kalandos út, nehézdömperekkel

Telkes András, a Telkesgép Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója
Telkes András, a Telkesgép Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója
„Biztonsági őrünk se szó, se beszéd, átvágott a mezőn, és gyorsan a rendőrökhöz ment”  

 

A 90-es években, amikor használtgépek vételével és eladásával kezdtem foglalkozni, az egyik tatabányai bankból megkerestek egy rossz hitelügylet miatt. Két Barford gyártmányú hatalmas nehézdömperről volt szó. A bank igazgatónője kérdezte, képesek lennénk-e a berendezéseket működésbe hozni és eljuttatni tatai telephelyünkre. És azt is kérték, segítsük majd a bankot a további értékesítésben. Egy hét múlva újra hívtak: menni kellene. Rendben, felkészülünk és szólok, mikor tudunk indulni, válaszoltam. Erre az igazgatónő: „Telkes úr, most kell menni, rögtön! A felek most hajlandóak együttműködni. Ezt a lehetőséget a bank nem szalaszthatja el!”

Kértem egy órát és azt, hogy a bankból tudjak telefonálni. Akkor még nem volt mobiltelefon és internet. Gondoltam, egyik dömpert én vezetem hazáig, a másikhoz keresek valakit. Szerencsére megtaláltam egy régi kollégámat, aki elvállalta. Gyorsan összeszedtem munkatársaimat is. Két személyautóval mentünk, hogy legyen visszafelé egy felvezető kocsi és a dömperek után egy kísérő jármű. Jött még két banki dolgozó és egy biztonsági őr, akit én kértem az utolsó pillanatban, mondván, nem leszünk túl barátságos környezetben, jobb felkészülni mindenre.

Megérkeztünk a helyszínre, és a biztonsági őrünk védelme alatt csendben végeztük a dolgunkat. Láss csodát, a berendezések pár óra múlva útra készen álltak. Kisebb hiányosságokkal, de működtek. Elindult a konvoj. Egy ponton a távolból láttuk, hogy a rendőrség éppen közúti ellenőrzést végez. Az ellenőrzőpont előtt volt egy kisebb mellékút, a csoport elején haladó befordult, hogy elkerüljük a rendőröket. Finoman szólva, az expedíció kétséges volt, de gondoltam, jó, hogy együtt maradt a csapat. Ekkor figyeltem fel arra, hogy a biztonsági őrünk se szó, se beszéd, átvágott a mezőn és gyorsan a rendőrökhöz ment. Messziről láttuk, hogy egy csomó igazolványt vett elő és mutatta a rendőröknek.  Meglepődtünk, amikor megölelte a rendőröket, azok pedig őt. Ezt követően jelzett nekünk, hogy a földúton menjünk egy fél kört, így a rendőrök mellett visszafordulhatunk az aszfaltozott körútra. A kihajtásunkig leállították a forgalmat, és mosolyogva jó utat kívántak. Ők is megcsodálták a ritka berendezéseket, mint ahogy utána még sokan.  Szerencsésen megérkeztünk a tatai telephelyre. A bankosok még gratuláltak, hogy milyen gyorsan megoldottuk e kellemetlen ügyletet. 

Ezután minden szabadidőmben a dömperek mellett vagy a dömperek alatt voltam. Tanulmányoztam felépítésüket.  Időnként elmentem némelyikkel a sarki boltig. A bankkal együttműködve aztán sikerült értékesítenünk – akkoriban nem volt egyszerű –, így új kihívásokra vártam. Nem kellett keresni, megtaláltak.