Jelenlegi hely

Hogyan lehet eljátszani a bizalmat?

Szántó Balázs, a Noguchi Porter Novelli kommunikációs tanácsadó cég ügyvezető partnere
Szántó Balázs, a Noguchi Porter Novelli kommunikációs tanácsadó cég ügyvezető partnere
„Nem volt egyszerű elmagyarázni, miért tagadtunk egyik nap valamit, amit másnap örömhírként közöltünk”

 

Bár jogi szempontból nem igaz, de hasonlatként azt szoktuk mondani: a kommunikációs tanácsadó krízishelyzetben olyan, mint az ügyvéd. Megőrzi ügyfele titkait, viszont ahhoz, hogy segíteni tudjon, őszintén kell vele beszélni, meg kell bízni benne.

De mit tehetünk, ha az ügyfél nem szól időben, sőt – központi utasításra, a saját titoktartási nyilatkozata és félelmei miatt – kifejezetten tagadja, hogy a sajtóban terjedő pletyka igaz lenne? Hogyan oldhatjuk meg ezt a helyzetet a média munkatársaival? Hiszen a pr-szakembereknek elemi érdekük, hogy az újságírókkal is folyamatos, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatot tartsanak fenn. Ha ez a viszony korrekt (ők használható híreket kapnak tőlünk, és mi azt látjuk viszont a hírekben, amit átadtunk), akkor a helyzet nem teljesen reménytelen.

Jó néhány éve az egyik gazdasági napilap szakújságírója, majd több országos médium képviselője érdeklődött nálunk: igaz-e a nemzetközi hírügynökségek jelentéseiben szereplő hír, hogy küszöbön áll ügyfelünk, a globális nagyvállalat egyik üzletágának eladása. Ahogy ilyenkor szokás, türelmüket kértük, mert egyeztetnünk kell a megbízónkkal, de amint lehet, eljuttatjuk nekik a hivatalos álláspontot. Ügyfelünk határozottan állította, hogy a hír nem igaz – egészen pontosan kijelentette, hogy „semmiféle tranzakcióról nem született megállapodás.” Ezt az írásban kapott választ annak rendje és módja szerint továbbítottuk az érdeklődő újságíró kollégáknak, akik meg is jelentették a „cáfolatot”.

Néhány órával később azonban csörgött a telefon: a másik ügyfelünk, a hírek szerint eladásra váró üzletág egyik vezetője hívott. Öt órakor találkoznunk kellene, mondta. Bár volt általános titoktartási nyilatkozatunk, egy jóval konkrétabb dokumentummal várt minket, amelynek aláírása után közölte: akkor holnap bejelentjük a tranzakciót. Öröm volt az ürömben, de legalábbis a helyzetet megkönnyítette, hogy a vevő ugyancsak ügyfelünk volt, így viszonylag gördülékenyen össze tudtuk állítani az üzenetrendszert és a magyarázatot arra, miért cáfoltuk délelőtt, hogy az egyik megbízónk eladná a másikat. Egy harmadiknak.

Nem volt egyszerű elmagyarázni az újságíró kollégáknak, akikkel évek óta együtt dolgoztunk (sokukkal ma is), miért tagadtunk egyik nap valamit, amit másnap örömhírként közöltünk. Annyit tudtunk mondani: mi sem tudtunk többet. Lényegében igazat is mondtunk, hiszen akkor még nem volt megállapodás.

Erre mondja a művelt francia, hogy spin: amikor úgy tekerik, csavarják a tényeket, hogy a befogadó úgy értelmezze, ahogy ők akarják. Csakhogy a bizalmat kiérdemelni kemény munkával lehet – elveszíteni sokkal könnyebb. Ezért kell igazat mondani, vagy ha azt nem lehet, akkor inkább semmit.