Sok miden megesett velem munkám során. Három tanulságos esetet idéznék fel, de tucatnyit lehetne…
1. A cégnek szól a tisztelet, nem a vezetőnek (tisztelet a kivételnek)
Sok évvel ezelőtt egy nagy osztrák építőanyag-ipari vállalatnál dolgoztam kereskedőként. Az egyik multi cég igazgatójához mentem megbeszélésre, pontosan érkeztem. Ő még más ügyfelekkel tárgyalt, de amint meglátott, elbúcsúzott, kijött, üdvözölt, kávéval kínált. Kihúztam magam, lám, milyen sokra tart engem ez az ember! Abbahagyja a tárgyalását, gondoskodik rólam, s még kedvesen érdeklődik a hangulatomról, közérzetemről is Egy pillanatra úgy éreztem, máris barátok vagyunk. Akkor találkoztunk először. Szó szót követett, s lassan leszálltam a földre. Tárgyalópartnerem következő mondatai világossá tették: nem engem tisztel ennyire, hanem a céget, amit képviselek. Ha nem én lennék ott, hanem a kollégám, akkor is ennyire figyelmesen fogadná. A jó ügyfélnek jár ez a tisztelet. Az első tárgyalást aztán több is követte, az évek alatt alaposan megismertük egymást, s mára egy korrekt emberi kapcsolattá alakult viszonyunk. Bár mindketten máshol dolgozunk, de keressük egymás társaságát.
2. Mielőtt elutasítasz egy ajánlatot, hallgasd meg, milyen érvek szólnak mellette…
Még ugyanezen a munkahelyemen egy filmet forgattunk egy családi ház építéséről. Egészen pontosan az én házam épült. Még javában tartott a munka, amikor megkerestek a Hella árnyékolástechnikai cégtől, hogy tervezzünk be árnyékolókat is, mert később már nehézkesebb, drágább. Nem éltem a lehetőséggel, mert nem tetszettek a redőnyök. Talán, ha ingyen adták volna, elfogadtam volna, de nem volt ilyen opció. Azóta többször eszembe jut a jelenet, és bánom, hogy nem hallgattam rájuk. Természetesen szükség van árnyékolókra, s utólag tényleg drágább, körülményesebb, és a homlokzatot teljesen meg tudja változtatni. Az igazi nagy mea culpa akkor következett, amikor pár év múlva én lettem e cég ügyvezetője.
3. Semmin ne lepődj meg! Abból is lehet üzlet, ami egészen másnak indul…
Egy esküvőn iszogattam a pultnál, ahol beszélgetni kezdtem a mellettem állóval. Kérdezte, mivel foglalkozom. Árnyékolással, válaszoltam. „Remek!” – hangzott a válasz, „én már régóta úgy érzem, lehallgatják a kocsit, az irodát, az otthonunkat. Le tudnátok árnyékolni?” Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam. Elmagyaráztam, valójában mit jelent nálunk az árnyékolás. „Nem gond” – váltott gyorsan beszélgető partnerem, „a lakásunk nagyon meleg is. Leárnyékolnátok?” Ekkor már semmin nem csodálkoztam, hanem gyorsan igent mondtam. Az üzlet megköttetett.
Kiemelés: