Jelenlegi hely

Hárman a moziban

Horváth György, az IPS-Gyermekszem Kft. tulajdonos ügyvezetője
Horváth György, az IPS-Gyermekszem Kft. tulajdonos ügyvezetője
„Az átadás-átvétel rövid ideig tartott, ám utána kiderült: a várost lezárták, nincs kiút...”

 

Olyan nincs, hogy ne adjunk át időben egy játszóteret, játszósarkot! Pedig néha az égiek is akadályoznak ebben, vagy éppen a létesítés helyén érvényes biztonsági előírások teszik próbára tűrőképességünket…

2013. március 15-e volt. Péntek. Hidegre fordult az idő, sőt, az előrejelzések nagy hóesést jeleztek. Ilyen már volt, gondoltuk, és feleségemmel reggel kocsiba ültünk, hogy időben Nagykanizsán legyünk, ahol egy ottani plázában játszóházat adtunk át. Feleségem még soha nem kísért el ilyen eseményre, akkor először vállalkozott erre. Székesfehérvárig nem volt baj, utána viszont zordabbra váltott a táj. Ám az igazi katasztrófával csak Nagykanizsa előtt szembesültünk, ahol kamionok, autók feküdtek az árokban, személyautók tömege meg egymásba csúszva az úton keresztbe, kasul. Óriási tömegkarambol volt, már amennyit láttunk a sűrű hóeséstől, ködtől. Ám akkor, hogy hogy s nem, a leállósávban egy lyuk támadt, amelyen éppen ki tudtunk csúszni a szerencsétlenségből. Lassan araszolva jutottunk el a célpontra. A pláza igazgatója is odaért, ő Székesfehérvárról érkezett.

Az átadás-átvétel rövid ideig tartott, ám utána kiderült: a várost lezárták, nincs kiút. Akkor az igazgató, akit akkor láttunk először, azt javasolta: ha már így alakult, nézzünk meg együtt egy filmet a pláza mozijában. Hárman ültünk a hatalmas nézőtéren. Kicsit abszurd volt a helyzet. Másnap délben végre elindulhattunk haza. Mindenre emlékszem ebből a két napból, csak arra nem, hogy akkor, hárman, milyen filmet is láttunk…

Egy másik alkalommal a reptéren rendeztünk be egy játszósarkot. A különleges biztonsági szabályok ránk is vonatkoztak, így hosszú tortúra volt bejutni a munka helyszínére. Kések, ollók, és egyéb szúró-vágó szerszámok kellettek a munkához, ezért azokat minden egyes nap be kellett vinnünk, és ki kellett hoznunk. Reggel számba vették, rögzítették, bilétát kaptunk a nyakunkba, hogy ott dolgozunk, és ráadásul egy biztonsági őrt is, aki reggeltől estig vigyázott ránk. Ha mellékhelyiségbe ment valaki közülünk, erősítést kellett kérnie, hogy míg ő elkíséri a delikvenst, a többiek se maradjanak őrizetlenül… És ha levennénk a nyakunkból a megkülönböztető táblát? Akár normális utasnak is látszódnánk, ajánlottuk őrzőnknek, aki ettől annyira megrémült, hogy nem próbálkoztunk tovább. Megadóan tűrtük, hogy egészen a játszósarok elkészültéig soha sehol nem maradhattunk magunkra…

…. Tovább is van, mondjam még? Az üzlethez alázat, sok-sok türelem kell. A játszótereknél különösen. Ezért hát akadályokat győzünk le, őrzőket vállalunk, és még rengeteg extrém helyzetet, mert az átadás soha nem csúszhat. A gyerekeknek nem okozhatunk csalódást. Valójában a felnőtteknek sem…