Régóta szerettem volna bejutni egy nagy cég szolgáltatói közé. Nem sikerült. Egyik évben ipari telket vásároltunk, és kiderült, hogy pont ez a vállalat volt a szomszédunkban. Ahogy illik, udvariasságból átmentem bemutatkozni. És ha már ott voltam, kértem, ismertessenek össze a beszerzési osztály vezetőjével. Megállapodtunk, hogy „hivatalosan” is bemutatkozunk, egy termékismertetéssel. Megtartottuk, vártuk, lesz-e folytatás.
Volt. De nem a szokványos módon. Egyik reggel hívtak telefonon, hogy a szomszédunk árucímkét rendelt az egyik konkurensünktől, és csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy nem lesz kész időben. Az igazgató viszont másnap egy külföldi kiállításra ment, ahol az új terméküknek legalább a címkéjét be akarta mutatni. Akkor úgy tűnt, hogy ez már nem jön össze. Utolsó kísérletként megkérdezték tőlünk, meg tudnánk-e csinálni. Nem hitték, hogy megoldható, de… Vannak még csodák. Egy nap alatt kellett produkálnunk azt, amit a másik szolgáltató két hét alatt nem tudott…
Elvileg lehetetlen volt a kérés. A terméket nemcsak nyomtatni kellett, de lakkozni is. Megrendelőnk nem tudta, hogy nekünk akkor már megvolt az a nagyon korszerű technológia – akkor az országban talán csak a mi nyomdánkban –, amellyel ezt a folyamatot le tudtuk rövidíteni. Másnap reggelre kész volt a nyomtatás, és a lakkozás is. Akkor jöttek megnézni a terméket.
Azt hittük, nagyon elégedettek lesznek. Ehhez képest idegesek lettek, kapkodtak, telefonáltak, mi meg csak néztük, hogy mi a bajuk. Kiderült, hibás grafikát adtak át nekünk. És ezt csak ott, a kész címkéken vették észre… Átküldték a javított változatot, de úgy gondolták, ezt a lehetőséget már elpuskázták. Elnézést kértek, és rosszkedvűen távoztak.
Nálunk akkor felpörgött a gépezet, bár már szinte reménytelen volt a teljesítés. De nekiálltunk. Megpróbáltuk. Leállítottunk minden más munkát, csak ezzel foglalkoztunk. Gyorsított nyomtatás, lakkozás. Mindent turbófokozatba kapcsoltunk. Bár ez a kudarc nem a mi kudarcunk volt, de mi is rosszkedvűek lettünk. Sikerre vágytunk.
A szomszéd cég igazgatójának 2-kor kellett a repülőtérre indulnia. Mi egy órakor ott voltunk nála a szépen kinyomtatott, lakkozott késztermékkel. Ő talán nem is tudta, miért hálálkodtak munkatársai olyan látványosan. Miért fogdosták, tapogatták, nézték nagyítóval azt a címkét olyan hitetlenül. Mi tudtuk. A lehetetlen megkísértése ezúttal sikerrel zárult.
Anyagilag nem jöttünk ki jól ebből az akcióból. Az első teljesítést ugyanis nem számoltuk el. Hosszú távon viszont bejött, hogy átéreztük ügyfelünk gondját, és megoldottuk. Azóta is a megrendelőnk, és rendszeresen szállítunk nekik minőségi címkéket.