Informatika szakos voltam az egyetemen, még kevesen foglalkoztak a mesterséges intelligenciával. Ez ma már nem nagydolog, de akkor az volt. Harmadéves koromban a karakterfölismerő rendszereket boncolgattam. Egy vizsgám után azzal fordult hozzám Demetrovics János professzor: "izgalmas témát kutat, nem akar az egyetem mellett a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben (SZTAKI) dolgozni?" Csak úgy, mellékesen… Máig jól emlékszem, 1992-ben 8.500 forint volt az ösztöndíjam, alig tudtam kijönni belőle. A kedvemre való pluszmunkáért kapott „mellékes” 8.000 forint volt. Akkora lett a „keretem”, mint egy kezdő mérnöknek!
Végzés után a nagy adatbázisokkal kezdtem foglalkozni, meg sem álltam a finnországi Nokia és Sonera mamutcég Big Data részlegéig. Amikor nagy sokára visszatértem Vietnamba, ott is ilyesmibe vágtam bele. Két távközlési cég működött, nekik ajánlottam föl, hogy a mobilszolgáltatásaikba vonják be a prémium SMS-rendszert. Csakhogy állami vállalatok voltak, monopolhelyzetben, jól megéltek egymás mellett. Hallottak róla, de nem sürgették a fejlesztést. Mire kidolgoztam nekik, visszadobták a szabadalmi licencemet. Aztán becsaptak, pár napon belül – gondolom, haveroknak – kiadták ugyanerre az engedélyt.
Mínuszba kerültem. Végül az IT-fejlesztésemet átgyúrtam egy online fociportállá. Saját lábamra álltam. Magánvállalkozóként Bong-da-so („Digi-foci”) néven egy olyan programmal sikerült berobbanni, ami pontosan illeszkedik a helyi szokásokhoz. Ehhez tudni kell, hogy a vietnamiak szenvedélyes szerencsejátékosok. Imádják a focit és a fogadásra-tippelésre nem sajnálják a pénzt.
Vietnamban folyamatosan követik a cégem által neten közvetített öt legmenőbb európai bajnokságot, a Bajnokok Ligáját, a világversenyeket. Mi meg nyomjuk az elemzéseket, statisztikákat, esélylatolgatásokat is. És ott még a meccsek közben, az eredmények pillanatnyi változását követve, bármire hajlandóak újabb fogadásokat kötni. Ez annyira bejött, hogy naponta csaknem egy millióan keresik föl a portált. Négy éve újra Budapesten vagyok, jól el tudom navigálni innen is. Kialakítottam azt a munkatársi kört, akikkel együtt fejlesztjük tovább a programokat.
Itt most ingatlanfejlesztési üzletbe vágtam. De olyan aprólékosan méregetem a piac változásait, ahogy odahaza a pénzüket kockáztató szurkolók követik a meccseket, percről-percre. És lesem az esélyeket, hol nyílik az a következő vállalkozási rés, ahol én is „gólt tudok lőni”. Megtanultam, hogy a szerencse forgandó. De magyarul, angolul is jól elboldogulok, otthon is és „itthon” is gyorsan tudok alkalmazkodni. A sebesség fontos. Fogadjunk, hogy sikerülni fog!