Jelenlegi hely

A félsiker is lehet siker

Szabó András, a Resonator cégcsoport tulajdonosa
Szabó András, a Resonator cégcsoport tulajdonosa
„Sok-sok milliárdnyi állami és banki pénz úszott el a mi megjelenésünk előtt, a bizalom elveszett”

 

Siker? Részsiker? Mindkettő igaz lehet. 2006 februárban három vállalat – a   Közgép, a Vegyépszer és az én cégem, a Resonator – összeállt, hogy megmentsük a felszámolás szélére sodródott Transelektrot. Ez nem sikerült, viszont több vállalata ma is működik. Ez siker? Vagy félsiker?

Mindhárom cég úgy gondolta, olyan ipari értékek vannak a vállalat mögött, amelyeket megérné megőrizni, majd fejleszteni. Ganz Ábrahám és Kandó Kálmán nyomdokain haladva épült ki az évek során egy jelentős energetikai-közlekedési cégcsoport, ez jutott akkor a megsemmisülés közelébe. És ezzel együtt 2 ezer ember is elvesztette volna munkáját. Tudtuk, hogy a reorganizációhoz sok pénz kell, ám minden előzetes számításunkat felülmúlta a valóság. Az iratok rendezése közben került elő egy szerződés, mely a tuzlai erőmű felújtásáról szólt. Ez önmagában jó hír volt, ám a szerződéskötés után átutalt előlegnek nyoma veszett. A munkát még így is el kellett végezni, hiszen a Transelektro jövője nagyrészt a külföldi megrendeléseken múlt. Akkoriban több török erőmű építés tendere is megjelent, ahol jó esélye volt a magyar vállalatnak.

Pályázni kellett ezekre a munkákra, hiszen onnan jöhetett akkora bevétel, amivel később rendezni lehetett volna a zilált pénzügyi sorokat. Ekkor azonban nem várt akadályba ütköztünk. Ilyen nagy értékű munkához a megrendelő állami garanciát is kér. Érthetően. Ez általában nem gond. a Transelektro esetében viszont az volt. Sok-sok milliárdnyi állami és banki pénz úszott el a mi megjelenésünk előtt, a bizalom elveszett. A komplikációkat látván, a Közgép rövid időn belül kiszállt a konzorciumból, így a Vegyépszerrel ketten maradtunk. Mi lettünk a többségi tulajdonos, éppen ezért nekünk fájt a legjobban – anyagilag is – az állami garancia elakadása.

Ez éppen egy kormányváltás idejére esett. Miután megfelelő biztosítékot adtunk, a régi kormány egyik utolsó intézkedéseként mégis rábólintott az előterjesztésre, ám kellett volna az Európai Unió jóváhagyása is. Brüsszelbe már nem jutott ki az engedélykérő levél. Az új kormánynak meg kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy egy cégmentő csapat garanciájára engedélyt kérjen az EU-tól.

Ezzel eldőlt a cégcsoport sorsa. Nem tudtuk egyben tartani, megmenteni a vállalatot. Felszámolóbiztos értékesítette, darabonként. A különböző egységek különböző tulajdonosokhoz kerültek, több közülük ma is működik. Mi a GTKB Ganz Transelektro Közlekedési Berendezéseket Gyártó Kft-t vettük meg. S bár sokat buktunk a Transelektro-mentőakción, ez a vállalat azóta kárpótolt a veszteségekért.

Ez részsiker? Lehet. Ám szerencsére, több részsiker jött össze. A cég egyben viszont elveszett.