Egy tavaszi reggelen a Cellum Zrt irodájába tartottam, ahol mobilalkalmazás fejlesztőként dolgoztam a Mobil Next platformon, amikor megcsörrent a telefonom. Krisztián, a korábbi főnököm volt az, akivel a korábbi munkahelyemen dolgoztunk együtt. A cégtől való távozásom után is tartottuk a kapcsolatot, több olyan fejlesztést vállaltam, melyet házon belül nem tudtak megvalósítani. Az idő múlásával egyre nagyobb projektekkel bízott meg, melyek teljesítésébe már más fejlesztőket is bevontam.
Telefonon elmondta, hogy egy olyan üzleti lehetőséget ajánl nekem, amire egész életemben vártam. Nem kisebb a feladat, mint egy integrált banki és tőzsdei mobil alkalmazás fejlesztése a server backenddel együtt. Igaza volt. Életem addigi legnagyobb dobása lehetett e munka, mégis nyugodt tudtam maradni és néhány nap gondolkodási időt kértem. Szívem szerint azonnal igent mondtam volna, az eszem azonban azt súgta, gondoljam ezt alaposan végig. A tét óriási volt. Fel kellett adnom a munkahelyemet, a szabadidőmet (akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire), egy profi csapatot összerakni, irodát bérelni. Vagyis: erre az egy projektre mindent fel kellett tenni. Megéri? Vállaljam? És ha nem sikerül…?
Ez utóbbit gyorsan elvetettem. Akkor már volt egy jól bejáratott csapatom, akikkel a hétvégi, délutáni mellékállásokban dolgoztam, így pontosan tudtam, ha ők is vállalják, együtt meg tudjuk csinálni a munkát. Vállalták. Kiegészítettem a csapatot a Cellum egyik legjobb fejlesztőjével, aki a felkérésemre azonnal igent mondott. Jelenleg is architectként dolgozik a cégemben, ő az egyik legértékesebb csapattag. A projektmenedzseri munkára barátnőmet, Enikőt kértem meg, aki éppen Londonból költözött haza miattam és munkát keresett. Ő lett a cégépítésben is a jobb kezem, mindent elintézett, megszervezett. A sok együtt töltött idő után már a gondolataimat is kitalálta. Az ő támogatása nélkül biztosan nem sikerült volna.
A projekt kezdése előtti utolsó pénteki napon találtunk egy kis lakást, 50 méterre a bérelt lakásomtól és azon a hétvégén gyönyörűen berendeztük irodának. Minden együtt volt hát arra, hogy belevágjunk. Dolgoztunk éjjel, nappal, időben elkészültünk a projekttel. Annak ellenére, hogy a fejlesztés utolsó szakaszában már érezhető volt, a bank közben koncepciót váltott, más működési modellt választott. A zsebünket ez nem érintette, a megállapodásnak megfelelően kifizettek bennünket. Nagy pénzt kaptunk, nagy teljesítményért. De a szívünk fájt… A siker akkor teljes, ha a működés babérjait is learathatjuk.
Az érzelmi mélyponton hamar túljutottunk: e munkának híre ment, sok új megrendelést kaptunk. Hasonló álommunkákat is, ahol a bevezetés örömét is átélhettük.